„Minden kezdet nehéz!" Ezt igaznak éreztem a 2022. év őszén, amikor a búzát vetettük a 400 ezer forintos műtrágyával. Az volt az az október, amikor végre hosszú évek után nem volt kérdés, hogy valamit lehet kezdeni a talajjal, és a pesszimistább szcenárióknál is mindig kijött a matek a végén. A többi már történelem, mert számítottam rá, hogy nem maradnak a magas terményárak, lesz gond a kórokozókkal, kártevőkkel, de minden hatást alábecsültem. Hosszú évek után először nem jött ki a matek egy viszonylag jónak mondható terméssel sem!
A kukorica az egyetlen növény idén (ha még időben kötött az ember), amely megmentheti a gazdaságokat, pedig az elmúlt években csökkent a népszerűsége. Igen, tudom, vannak olyan részei az országnak, ahol idén se lesz jó termés, és már minden kedve elment a gazdáknak.
Van, ahol a kukorica még megmentheti a gazdaságokat – fotó: pixabay.com
A legutóbbi podcast vendégem Szabó László volt, a Hold Alapkezelő egyik vezetője, akivel regeneratív mezőgazdaságról, és befektetői szemléletről beszélgettünk, aminek hatására teljesen máshogy tekintek a működésünkre. Természetesen már beágyazott rendszerek határozzák meg a mindennapjainkat, de mindent lehet másképp csinálni! Miket kell megváltoztatni ma, hogy a gyerekeim is élvezhessék ezt a gazdaságot, amikor felnőnek?
Az elmúlt két évben egyre érik bennem az elhatározás, hogy ideje lenne újragondolni mindent, és az egész eddigi üzleti modellt újraértelmezni. Szerintem sokan vagyunk vele úgy, hogy ha még vannak is szűkös tartalékaink, akkor is úgy érezzük, hogy most kellene sok olyan döntést meghozni, ami rövid távon fáj, de hosszú távon a túlélést jelenti. A változás mindig nehéz, most pedig nagyon sok mindent kellene egyszerre megváltoztatni, ami még nehezebbé teszi a dolgunkat.
A technológia az, amihez először próbáltam nyúlni tavaly. Először csak külső szemlélőként aktualizáltam a tudásomat rendezvényeken, szakirodalomból, és „networking"-ből. Idén már kis lépésekben elindulunk egy új mezőgazdaság irányába!
A műveletek számát, és a talajbolygatást kell csökkenteni, kiegészítve ezt takarónövényekkel. A célt már látom, de az odavezető utat még nem teljesen.
A precíziós mezőgazdaság most már megkerülhetetlen szerintem, és az új talajművelési irányok bevezetése is sokszor új gépek beszerzésével jár. Az előző három év őrülete után újra érdemes átgondolni a beruházásokat. Az üzleti alkupozíciók megváltoztak, és ki tudja meddig lesznek elérhetőek a piacinál alacsonyabb kamatozású finanszírozások.
Elsőre furcsának hangozhat beruházni a mostani környezetben, de minden lehetőséget érdemes megragadni, és hosszú távon szemlélni a megtérülést. Ha rendelkezésre áll a teljes saját forrás, még akkor is érdemes lehet finanszíroztatni, mert pénzünkkel a tőkepiacokon a finanszírozás költségeinél magasabb hozam érhető el, és így megmarad a tartalékunk.
Nem tudhatjuk, meddig lesznek elérhetőek a piacinál alacsonyabb kamatozású finanszírozások – fotó: Shutterstock
Az elmúlt hetek pocokinváziói kissé elbizonytalanítottak abban, hogy jó irány-e a forgatás nélküli művelés. Emlékszem a fényképekre a 2014. évből, amikor sorra kerültek fel az internetre az előtte utána képek a búzaaratásokról, csak azokat sajnos nem gépek végezték... Ez a probléma jelenleg nagyon jelen van már országszerte. Sok cikk és vélemény jelent meg a védekezéssel kapcsolatban, de egyik sem tűnik jó megoldásnak. A pocok köszöni szépen jól van, mert az időjárási körülmények, a ragadozók hiánya, a csökkenő talajbolygatás, és az új KAP mind kedvez számára.
Persze bízhatunk benne, hogy a gradáció csúcsa után megoldódik a probléma, de addig is nagy árat kell fizetni az őszi vetésű növényeknél. A kötelező 4 százalékos „zöld" ugar tovább fokozhatja a problémát tavasszal! Sajnos ölyvek, rókák nem lesznek egyik napról a másikra, és a rosszul felhasznált vegyszerek a már meglévő ragadozóállományt közvetve veszélyeztetik. Bizonyos állami elvárások időszakos felfüggesztése, és egy egységes irányú védekezés sokat segítene.
A pocokinvázió is jó példa rá, hogy egy művelési módot nem lehet fekete-fehér módon kezelni, és érdemes felkészülni ilyen és ehhez hasonló növényvédelmi vészhelyzetekre.
A Cash-flow tervezés és a költségkontrolling a két varázsszó most bármit is csinálunk
A pénzmozgásainkat jó előre végig kell gondolni. A kereskedelmi bankoknál újra elérhetőek a kedvező kamatozású forgóeszköz finanszírozások, melyek sokat segíthetnek a pénzügyi rések foltozásában, de ezek igénylését is időben kell kezdeni. A költségeinket is tudatosabban kell tervezni, a megvalósulás után ellenőrizni, és esetleg felülbírálni a korábbi elképzeléseinket.
Jó példa az üzemanyagár, amely hétről hétre változik, és lehetnek időszakok, amikor már nem gazdaságos egy plusz műveletet megvalósítani a drága üzemanyag mellett. A terményszárításnál is napi szinten kell néznünk a gáz árát, és ha kell, megváltoztatni a korábbi bérmunka árakat. Az elmúlt hetekben az izraeli konfliktus miatt újra olyan hullámok jelentek meg ezen két termék piacán, hogy ismét érdemes naponta figyelni az árakat, mert hatalmas kilengések lehetnek.
A költségeinket fontos tudatosabban tervezni, és a megvalósulás után ellenőrizni – fotó: Shutterstock
Egyik másik dilemma a rövid távú üzleti modellben, hogy vessek-e idén ősszel, vagy ugaroljak? Az őszi aszály megnehezíti a döntést, mert szinte lehetetlen megfelelő talajt csinálni. Az időjárás mellett gazdaságossági kérdések is felmerülnek. A már korábban említett matek idén októberben az optimistább számításoknál sem jön ki.
Adódik a kérdés: minek termeljek?
Az ugar esetében a pénzügyi tartalékok, a finanszírozási lehetőségek és az elérhető támogatások vannak az egyik oldalon, míg a másikon a fix és változó költségek. Természetesen sok tényező együttes hatása nehezíti ezt a döntést, mert mindenki más helyzetből vág neki a következő évnek. A saját gazdaságomban most még a termelés a racionális döntés a magasabb kockázat ellenére.
Mit termeljek?
A vetésforgót mindig nehéz összerakni, a jelenlegi terménypiaci helyzetben ez tovább bonyolódik. Az azonnali terményárak alapján nem szabad tervezni, de a határidős árakat már érdemes figyelni. A hosszú távú trendek alapján a nemzetközi határidős terménypiacokon talán már elértük a „görbe" alját. Az izraeli konfliktus tovább bonyolíthatja a globális kereskedelmi kapcsolatokat, és ezen várakozások elindíthatják ismét a befektetőket a terménypiacok irányába.
A fizikai terményárak továbbra is szűk sávban mozognak, főként Magyarországon. Az alacsony árakra a diverzifikáció egy jó megoldás. A korábban már termelt növényeink esetében érdemes specializálódni, és így elérni egy kis plusz felárat. Új növények is megjelenhetnek a vetésszerkezetben, de a technológiát és az értékesítést nagyon köbre kell járni, illetve a kockázatok csökkentése miatt nem szabad egyszerre sok ismeretlen növényt termesztésbe venni.
Az új üzleti modellem még nincs kész. Próbálom a heti aktualitások mentén formálni, és a kapcsolódó gondolatokat megosztani veletek.
|
