Az utóbbi időben az inkáknak – a quinoa mellett – egy másik érdekes és értékes, de méltatlanul elfelejtett növénye került a nemzetköziszakértők figyelmének középpontjába – írja az Agronomy.

Az inka mogyoró (sacha inchi vagy szacsa incsi) – latin elnevezés szerint Plukenetia volubilis L. – olajnövényről van szó, amely a szakértők szerint, bizonyos körülmények között, versenyképes lehet a szójával.

A szója vetésterületét a világban ma már csak az esőerdők rovására és nagyadagú növényvédőszer használat mellett lehet növelni, az inka mogyoró viszont a kutyatejfélék családjába tartozó, árnyéktűrő, liánszerű növény, amely az erdőben, a fák között, vagyis abszolút környezetbarát módon termeszthető, sőt általában a kártevők is nehezebben férnek hozzá.

Az inka mogyoró magvai több mint 30 százalék olajat és 22–30 százalék fehérjét tartalmaznak. A növényből kinyert olaj magas arányban tartalmaz olyan telítetlen zsírsavakat, amelyek kedvező hatnak az emberi táplálkozásra.

További előnye, hogy az új növény évelő, azaz a vetését és művelését nem kell évenként újra kezdeni.

A cikk nem közöl információt arról, hogy az évszázadok során miért hagytak fel ennek a növénynek a termesztésével, de ennél sokkal fontosabb, hogy a fentiek alapján – megfelelő környezetben – érdemes lenne azt más országokban is kipróbálni.