A műtrágyázás egyik alapszabálya: minél jobb a felhasznált öntözővíz minősége, annál inkább hasznosulnak a tápanyagok. Mivel a vízminőség minden öntözés alkalmával befolyásolhatja a tápanyagok felvehetőségét, érdemes folyamatosan a vízminőséghez igazítani a tápoldatozást.
A műtrágya és a víz gondosan beállított egyensúlyával ugyanis elérhető, hogy a növény mindig az optimális mennyiségű tápanyagmennyiséghez jusson. Ezáltal pedig gyorsabban és szebben fejlődik, egészségesebb lesz, és nem kell feleslegesen kijuttatott műtrágyával számolni.Vízminőség és költséghatékonyság
A jó minőségű öntözővíz azért is fontos, mert ha az rendelkezésre áll, akkor kevesebb műtrágyát kell felhasználni. Ezzel pedig jelentősen csökkenhetnek a termesztés költségei és vele együtt a környezeti terhelés is.
A felhasznált műtrágyamennyiség optimális mértékének megtalálása azért is kulcskérdés, mert ha túl kevés műtrágyát használunk, akkor az a gyenge termésminőségben, illetve mennyiségben – vagy esetleg mindkettőben – megmutatkozik. Ha viszont a kelleténél több műtrágyát használunk fel, akkor a felesleges kiadás mellett környezetünket, élővizeinket is feleslegesen terheljük.
A megfelelő összetételű és mennyiségű műtrágyával összességében több költséget lehet megtakarítani, mint egy nem körültekintően megválasztott olcsó műtrágyával, mert az optimális összetétel, helyesen megválasztott mennyiség gyorsítja a fejlődést, rövidíti a nevelési időt, és ezáltal is csökkenti az összes műtrágya-felhasználást.
Mindezek fényében a költséghatékonyság és a termelés biztonsága érdekében a műtrágya kiválasztása és alkalmazása előtt érdemes először elvégezni a víz összetételével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatot. Ezt követően pedig a termeszteni kívánt növények fajtájához és fejlettségi szintjéhez igazodóan érdemes a megfelelő műtrágyát alkalmazni.
A műtrágya kiválasztása és alkalmazása előtt érdemes először elvégezni a víz összetételével kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatot – fotó: ICL/SF
A víz összetételével kapcsolatos vizsgálat eredménye tartalmazza az összes oldott sótartalomra vonatkozó elektromos vezetőképességi mutatót (EC), a növények számára tápelemet jelentő nitrátok, szulfátok, foszfátok, kálium, kalcium, magnézium, mangán, bór stb. mennyiségét, illetve az egyéb, káros vagy felesleges anionok (elsősorban hidrogénkarbonátok, kloridok és szulfátok) és kationok (elsősorban a nátrium) koncentrációját, valamint a savasság-bázikusság mértékét kifejező pH-t is.
Miközben a vízvizsgálat jelentőségét sokan hajlamosak alábecsülni, fontos megjegyezni, hogy ez már csak azért is kulcskérdés, mert a víz minősége mindenütt más és más. Ezért is fontos beszélni arról, milyen oldott és oldhatatlan anyagokat tartalmaz a víz.
Az oldhatatlan anyagok közé leginkább azok a talaj- és homokrészecskék, illetve lebegő szerves anyagok tartoznak, amelyeket leginkább több lépésben, szűréssel távolítanak el a vízből, mielőtt azok még az öntözőrendszerbe jutnának. Az oldott anyagok legfőképpen szervetlen só formájú összetevőkkel rendelkező részecskék, úgynevezett ionok formájában vannak jelen, és elsődlegesen természetes úton, a vízadó rétegek kőzeteinek oldódásával jutnak a vízbe.
A víz meghatározó elemei és tulajdonságai
A víz egyik meghatározó eleme a só, amely sókban gazdagítja a gyökérzónát, és így módosítja a meglévő tápelem arányokat – nem feltétlenül a jó irányba. Az öntözővíz sótartalmát emellett azok a tápsók is növelik, amelyek a műtrágya hozzáadásával elkészített tápoldatok kijuttatásával kerülnek a vízbe. Fontos információ, hogy
ha a víz sótartalma eleve magas, akkor már kompromisszumokkal sem alakítható ki a növény számára ideális összetételű tápoldat.
Legalább ennyire fontos, hogy a magasabb sótartalom a növények vegetatív-generatív egyensúlyát is felborítja.
A víz sótartalmát a könnyen mérhető EC (elektromos vezetőképesség) értékkel lehet jellemezni, és a biztonságos gazdálkodás érdekében ennek mértékét a könnyen beszerezhető és kezelhető – kézi – mérőműszerrel is érdemes rendszeresen ellenőrizni.
A vízvizsgálat már csak azért is kulcskérdés, mert a víz minősége mindenütt más és más – fotó: ICL/SF
A víz összetevői közé tartozik a klorid és a nátrium is. Egyes vizek klórtartalma olyan magas lehet, hogy az már egyes növények fejlődése szempontjából is káros lehet. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a vezetékes víz „klóros szaga” nem jelenti automatikusan, hogy az ilyen víznek magas az oldott klórtartalma. (A klór jellegzetes szagától mentes kútvíz gyakran sokkal magasabb klórszinttel rendelkezhet, mint a vezetékes víz.) Amíg a klór kimosható a talajból, a közegből, a nátrium felhalmozódik, rontja a talajszerkezetet, gátolja a kálium és más kationok felvételét.
Gyakran a sekély kutak több nátriumot tartalmaznak, ezért célszerű a második vízzáró réteg alatti vízből öntözni vagy az esővizet is hasznosítani.
Néhol az öntözővizek jelentős mennyiségben tartalmaznak vasat is, amit a növény ebben a formában nem képes felvenni. Szerencsére ettől viszonylag könnyű mentesíteni a vizet: a tározóban felfogva és onnan visszaszivattyúzva az öntözőrendszerbe (a vasionok levegővel érintkezve vasoxid – rozsda – formájában kicsapódnak).
A víz esetlegesen magas vas- és mangántartalma, egyes vizek klórtartalma olyan magas lehet, hogy az már káros az érzékenyebb növények fejlődésére. A víz esetlegesen magas vas- és mangántartalma az öntözőberendezésekben tehet kárt, míg a vizek természetes összetevőjének számító hidrokarbonát a víz kémhatását képes lényegesen befolyásolni, ami a tápanyagok felvehetőségére is közvetlenül kihat.
A hazai öntözővizek esetében a legtöbb gondot a magas hidrogén-karbonát tartalom okozza, mert amellett, hogy emeli a talaj pH-ját és az EC-t, emeli a vízkeménységet is.
A kemény víz használatakor ugyanis egyes tápelemek a növény számára felvehetetlenné válnak, emiatt hiánytünetek alakulhatnak ki.
Emellett a víz magas hidrogén-karbonát tartalma az öntözőrendszer dugulásához vezető vízkőképződésért is felel.
Az is fontos szempont, hogy a kemény öntözővízben egyes műtrágyák is rosszul oldódnak, ami egyrészt azzal jár, hogy a bennük lévő tápanyagok nem kellően hasznosulnak. A fel nem oldódott tápanyagok a törzsoldattartály alján vagy az öntözőrendszerben maradnak, és eltömődést okoznak, illetve felhalmozódhatnak a közegben, és végül a tápelemarányok teljesen felborulnak, hiánytüneteket vagy mérgezési tünetek okozva. Ha ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik, végső esetben a növény akár el is pusztulhat. Ezzel kapcsolatban fontos információ, hogy a mikro- és makroelemek felvételének egyaránt kedvező pH-szintje a legtöbb növény esetében az 5,8 és 6,5 közötti.
A víz magas hidrogén-karbonát tartalma az öntözőrendszer dugulásához vezető vízkőképződésért is felel – fotó: ICL/SF
Mit tegyünk, ha rossz minőségű az öntözővíz?
A legfontosabb jó tanács a víz összetételének rendszeres laboratóriumi vizsgálata. Enélkül többnyire csak a végeredményből, a gyenge vagy rossz minőségű termésből láthatjuk, hogy valami nincs rendben, és a megoldás még mindig nem lesz a kezünkben. Ha viszont megvizsgáltatjuk az öntözővizünket, a szükséges korrekcióra is lehetőségünk nyílik: például keveréssel (esővíz, csapvíz), savazással, de leginkább a megfelelő műtrágya megválasztásával.
Ezért is lényeges a saját termesztési körülményeinkre, vízminőségére szabott, szakszerű és takarékos tápanyag-utánpótlási terv kidolgozása és megvalósítása. Ebben is segítséget tud nyújtani a szaktanácsadás, ezért minden termelőt csak biztatni lehet, hogy éljen a vízminőségre alapozott szaktanácsadás adta lehetőségekkel.
