- A tagállamoknak egyre több leromlott ökológiai állapotú élőhelyet kell helyreállítaniuk: 2030-ra legalább 30, 2040-re legalább 60, 2050-re pedig legalább 90 százalékukat.
- A mezőgazdasági termelés alá vont területek esetében rendkívüli helyzetekben ideiglenesen felfüggeszthető a követelmények teljesítése.
- Az európai élőhelyek több mint 80 százaléka nincs megfelelő ökológiai állapotban.
Előzmények
Az Európai Bizottság 2022. június 22-én terjesztette elő a természet helyreállításáról szóló rendeletjavaslatot abból a célból, hogy segítsen tartósan regenerálni a károsodott természetes élőhelyeket az EU szárazföldi és tengeri területein. Ezzel egyúttal ahhoz is hozzájárul, hogy az Európai Unió teljesíteni tudja az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatban kitűzött céljait, valamint eleget tehessen nemzetközi kötelezettségeinek, különös tekintettel az ENSZ kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiájában foglaltakra. A szabályozásnak jelentős gazdasági hozadékai is lennének: az Európai Bizottság a költségek nyolcszoros megtérülésére számít.
A döntés
A tagállamokkal létrejött megállapodás után most elfogadott rendeletjavaslat – mint az az Európai Parlament oldalán olvasható – hármas célt szolgál: a természet helyreállításán túl elősegíti a klímaváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós kötelezettségek teljesítését, valamint az élelmezésbiztonság javítását.
A mezőgazdaságban többek között azzal lehet költséghatékony módon csökkenteni a kibocsátást, ha a lecsapolt tőzeglápokat újból elárasztjuk – forrás: Pixabay
Az uniós szintű célértékek eléréséhez az kell, hogy a tagállamok 2030-ra visszaállítsák a jó ökológiai állapotot a rendelet hatálya alá tartozó élőhelyek (köztük az erdők, gyepterületek, vizes élőhelyek, folyók, tavak és korallágyak) legalább 30 százalékán, 2040-re legalább 60 százalékán, 2050-re pedig legalább 90 százalékán. A Parlament álláspontjával összhangban 2030-ig elsőbbséget élveznek majd a Natura 2000 területek. A tagállamoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a már regenerálódott területeken megakadályozzák a jelentős állapotromlást. Ezenfelül nemzeti helyreállítási terveket kell elfogadniuk, amelyekben részletezik, hogy hogyan fogják teljesíteni a kitűzött célokat.
Mezőgazdasági ökoszisztémák
A mezőgazdasági termelésbe bevont élőhelyek fajgazdagságának helyreállítása érdekében a tagállamoknak javítaniuk kell a következő három mutató közül kettőn: a gyepterület lepkepopuláció-indexén, a nagy biodiverzitású tájképi elemekkel rendelkező mezőgazdasági földterületek arányán, valamint a szántóföldek ásványi talajaiban található szervesszén-készleten. Mivel a madarak jól jelzik egy adott terület biológiai sokféleségének általános állapotát, a mezőgazdasági területek madárpopulációira vonatkozó mutató javítására is intézkedéseket kell hozniuk.
A mezőgazdaságban többek között azzal lehet költséghatékony módon csökkenteni a kibocsátást, ha a lecsapolt tőzeglápokat újból elárasztjuk. Az egyik törekvés ennek megfelelően az, hogy a tagállamok 2030-ra állítsák helyre a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápok legalább 30 százalékát (legalább egynegyedét elárasztással), 2040-ig 40 százalékát, 2050-ig pedig 50 százalékát (legalább egyharmadát elárasztással). Az elárasztási kötelezettség nem vonatkozik a mezőgazdasági termelőkre és a földtulajdonos magánszemélyekre, teljesítése önkéntes alapú marad.
A Parlament javaslatára bekerült a rendeletbe egy úgynevezett „vészfékmechanizmus" is arra az esetre, ha valamilyen rendkívüli körülmény miatt az EU élelmezésbiztonságát veszélyeztetné a mezőgazdasági ökoszisztémákra előírt célértékek teljesítése, mert nem lenne elég földterület az uniós fogyasztás kielégítéséhez szükséges élelmiszer-termeléshez.
Egyéb ökoszisztémák
A jogalkotók az erdei ökoszisztémák számos mutatójának javítását is elvárják, és a rendeletjavaslatban további hárommilliárd fa ültetését írják elő. A tagállamoknak legalább 25 000 kilométeres folyószakaszon biztosítaniuk kell a víz szabad áramlását, felszámolva a mesterséges akadályokat. Arról is gondoskodniuk kell, hogy a városi zöldterület és a lombkorona-fedettség nettó mértékben ne csökkenjen a területükön.
A jogalkotók az erdei ökoszisztémák számos mutatójának javítását is elvárják, és a rendeletjavaslatban további hárommilliárd fa ültetését írják elő – forrás: Pixabay
A következő lépések
A tagállamokkal létrejött előzetes megállapodás után a javaslatot 329 szavazattal, 275 ellenében és 24 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. Azt most a Tanácsnak hivatalosan is jóvá kell hagynia, hogy megjelenhessen az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és a kihirdetését követő 20 nappal hatályba lépjen.
Ugyanakkor az Euronews tudósítása szerint az Európa-szerte zajló gazdatüntetések miatt a kedden elfogadott törvényt a tárgyalások során jelentősen felhígították, és hiányzik belőle az eredeti javaslat ambíciója. A törvényjavaslat nagyon hamar a politikai csatározások fókuszába került.
Vihart kavart
A júniusi választások előtt az EPP a gazdák pártjaként pozícionálta magát és kifogásolta a szabályozás számos pontját.
"Úgy gondoljuk, hogy a természet-helyreállítási törvényt rosszul fogalmazták meg, így nem képes betölteni a funkcióját"– mondta Manfred Weber, az EPP elnöke kedden a szavazás előtt. – "Az inflációt ma az élelmiszerárak emelkedése hajtja. Meg kell kérnünk a mezőgazdasági termelőinket, hogy többet termeljenek, ne pedig kevesebbet az infláció stabilizálása érdekében."
Pedro Marques, a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselője visszavágott a konzervatívoknak és "dezinformáció" terjesztésével vádolta őket.
"A zöld megállapodás és az éghajlati vészhelyzet tagadása biztosan nem a legjobb módja annak, hogy megoldjuk problémáinkat" – szögezte le.
Terry Reintke, a Zöldek társelnöke a keddi szavazást a biológiai sokféleség megőrzése, az éghajlatvédelem, a gazdálkodók és az élelmiszerbiztonság "sikerének" nevezte.
Ezzel szemben az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportja, amely indítványt nyújtott be a törvényjavaslat teljes elutasítására, "nagyon szerencsétlen döntésről" beszélt, amely "drasztikus következményekkel járhat a vidékre nézve, valamint magas gazdasági kockázatokat és adminisztratív terheket róhat a mezőgazdaságra".
