Érdemes tanulmányozni és megfogadni a Modern Farmer cikkét Jillian Garrett tollából, főleg azt figyelembe véve, hogy az elkövetkezendő években várhatóan egyre nagyobb számban jelenik meg az ország területén a farkas. Néhol már most is konfliktusokat eredményez a nagyragadozóval való együttélés, pedig nem árt erre készülni, hiszen megjelenéséből akár a gazdák is profitálhatnak.
Szinte minden gazdálkodó azt mondja, hogy a vadon élő állatokkal való foglalkozás frusztráló, felesleges dolog. Míg a legtöbb ember szereti a vadat és azt akarja látni, hogy nagy számban léteznek a tájon, a gazdálkodók nem feltétlenül fogadják örömmel, hogy ezek az állatok néha elfogyasztják nehezen megtermelt mezőgazdasági terményeiket. De ahogy a világ egyre urbanizáltabbá válik, egyre több élőhelyet vesz el a vadtól, amelyeket aztán lakótelepekké vagy mezőgazdasági területté alakítanak.
A vadon élő populációk jövője részben attól függhet, hogy képesek vagyunk-e megtanulni, hogyan kell békésen együtt élni velük és ez különösen igaz a gazdálkodásra. A kérdés tehát a következő: Hogyan tudják a gazdák egyensúlyba hozni a vadon élő állatok (jelen)létének szükségességét a gazdaságilag értékes növények termesztésének szükségességével?
Nem mindig a kerítés a megoldás, sőt – forrás: Pixabay
"Közel két évtizede vidéki lakos és regeneratív gazdálkodó vagyok, jelenleg egy 81 hektáros gazdaságot működtetek Washington állam északkeleti részének távoli sarkában. Ez idő alatt energiám nagy részét arra fordítottam, hogy megtanuljam, hogyan lehet békésen együtt élni a vadon élő állatokkal mind a birtokomon, mind annak környékén. Ez nem azt jelenti, hogy a békés együttéléshez vezető út sima volt" – írja a szerző. – "Míg a bennem élő farmernek nehéz lehet beismernie, hogy az olyan lények, mint a pockok, bármi mást is hordozhatnak a szívükben a gonosz szándékokon kívül, mélyen legbelül megértem, hogy nekik – a többi vaddal együtt – fontos szerepük van a kiegyensúlyozott ökoszisztéma fenntartásában. Amit feltétlenül fel kell ismerni, az az, hogy vadon élő állatok biológiai sokfélesége sokkal fontosabb, mint azt sok ember (beleértve a gazdálkodókat is) gondolja."
Jillian beszámolt arról: fészkelődobozokat helyezett el a birtokán a fecskék számára. Az elszaporodott madarak óriási mértékben csökkentették a szúnyogok és a legyek számát, amelyek nyáron sújtották őt és az állatállományt.
A nagyvaddal azonban nem ennyire egyszerű a helyzet. Az amerikai gazda egy ottani szakembertől, Reagan Harris-től kért szakmai tanácsot, aki szerint a sövények kialakítása az egyik legjobb módja annak, hogy növeljük a vadon élő állatok biológiai sokféleségét és élőhelyét, valamint távol tartsuk az állatokat az értékes növényektől. A sövényeknek nincs szükségük nagy helyre, viszont nagy hasznára válhatnak a gazdálkodóknak azáltal, hogy eróziógátlóként, vagy szélfogóként szolgálhatnak a földeken. Ráadásul nemcsak táplálékot és búvóhelyet biztosítanak a madarak és más állatok széles köre számára, hanem egyfajta "közlekedési folyosóként" is funkcionálnak, elősegítve az állatok mozgását az élőhely egyik részéből a másikba.
A bagoly nagy segítség lehet a rágcsálókkal szemben – forrás: Pixabay
"Saját gazdaságomban nagy sövényszakaszokat alakítottam ki, amelyek körülveszik a földjeimet. Ezek a sövények többnyire őshonos cserjékből állnak, amelyek gyorsan nőnek. Az évek során megtanultam, hogy a sövényekkel kapcsolatos igazi trükk az, hogy olyan növényeket használok, amelyek táplálékot is biztosítanak, így például a szarvasokat jobban érdekli mondjuk, a galagonya bogyója, mint az én terményeim." – magyarázta Jillian.
A békés együttélés alapja tehát, hogy a vadat "eltereljük" értékes növényeinktől, de ez nem jelenti azt, hogy a gazdálkodók és a vadon élő állatok nem tudnak együttműködni egy kölcsönösen előnyös kapcsolat kialakításában. A gazdálkodók számára ennek egyszerű módja az, ha lehetővé teszik a vadon élő állatok számára a közelmúltban betakarított vagy kaszált területekhez való szabad hozzáférést. A széna- vagy gabonatarló kiváló takarmányt biztosít, különösen az énekesmadarak és a vadmadár-populációk részére, ami viszont segíthet a gazdálkodóknak a növényeket sújtó rovarkártevőkkel szembeni küzdelemben. A gabonatarlót tehát nem kell azonnal meghántani, 1-2 hétig nyugodtan hagyható.
Telepíthető továbbá bagolydobozok is, ha ezekbe beköltöznek az említett ragadozómadarak, jó eséllyel megoldódik a rágcsálókérdés is. A többi ragadozómadár (például ölyv) pedig az ülőfákat fogadja hálával, amiből mi is profitálhatunk.
A kutyatartás segít a kisebb haszonállatok, például baromfik rókától való megóvásában, a róka pedig szintén pusztítja a rágcsálókat, tehát rá is tekintsünk partnerként.
