Eljön az idő, amikor tényleg le kell tenni az ekét. És akkor hogyan tovább?

Amivel egyébként akkor is érdemes élni, ha az idei évhez hasonlóan sok csapadék hull – a no-till, vagy a min-till ugyanis szárazságban számszerűen kimutatható módon jó, ilyenkor pedig még jobb. Sokakban merül el a kérdés: hogyan térjünk át? Mi a következő lépés, ha úgy döntünk, hogy letesszük az ekét?

A szántás valamennyi funkciójának van alternatívája

– Ha végig gondoljuk, hogy milyen célok valósultak meg eddig a szántás révén, rájövünk, hogy mindennek van alternatívája – bocsátotta előre Diriczi Zsombor, a Démétér Biosystems Kft. ügyvezetője.

• A talaj felső 35 centiméterének lazítása, levegőztetése: erre ott lesznek a takarónövények gyökerei.
• Gyomszabályozás: előtérbe kerülnek a takarónövények és a gyomirtó szerek vagy a talaj felső pár centijét érintő mechanikai gyomszabályozás.
• Védekezés a kártevők és kórokozók ellen: a legnagyobb félelem a gazdák fejében a fuzárium, a drótférgek és a rágcsálok elleni védekezés eszközeinek elvesztése a szántással, de ezekre is van alternatíva, a biológiai szemlélet mindháromra megoldást jelent.
• Az őszi alaptrágya vagy szerves trágya beforgatása: 35-40 t/ha szerves trágyát egy sekély tárcsázással is be lehet dolgozni, az alaptrágya pedig akár a takarónövény-állományra kiszórva is hasznosul.
• Ami pedig a magágykészítést illeti, a takarónövények után tavasszal megmunkált talajnál morzsalékosabbat nemigen találunk...

Diriczi Zsombor ügyvezető – fotó: talajreform.hu

Diriczi Zsombor arra is figyelmeztetett: bizonyos talajokon gyorsabban, más talajokon lassabban megy a no-tillre való átállás. A vályogos vagy agyagos talajok, amelyek jobb szerkezetűek, jobban reagálnak a művelés elhagyására, mint a lazább, szerkezet nélküli talajok. Ugyanakkor általános tapasztalatuk, hogy sokat segít 3-4 éven át a minimum művelés alkalmazása és utána a fokozatos átállás a direktvetésre. Ugyanis ennyi idő kell ahhoz is, hogy a biológiai folyamatok beinduljanak a talajban, a szerkezet jelentősen javuljon, és bizony, ahhoz is, hogy a gazda szemlélete megfelelő irányba változzon és elsajátítsa a talajegészség alapelveinek alkalmazását.

A lényeg: vetünk és aratunk, talajt nem bolygatunk

– Ha valaki szeretne átállni a direktvetésre, akkor ahhoz 5-7, vagy akár 7-8 év is kell. Ettől függetlenül természetesen érdemes korábban is próbálkozni a direktvetéssel: egy takarónövényt vagy egy kisebb, erre kinevezett területen kukoricát, szóját már hamarabb is lehet direktbe vetni és tanulni a hibákból, mely ekkora területen még nem végzetes – folytatta az ügyvezető, aki azt is tisztázta, hogy a csökkentett menetszámú művelés vagy min-till általában sekély, 5-10 centiméter mélyen történő tárcsázást és bizonyos esetben a középmély lazítást foglalja magában. A direktvetés lényege pedig: vetünk és aratunk, nincs semmilyen talajbolygatás. A min-till, azaz a csökkentett menetszámú művelésben a sekély tárcsázás, de akár a lazítás is használható, míg a no-till területeken nem nyúlunk a talajhoz.

S hogy érdemes-e egyből belevágni a no-tillbe, vagy szerencsésebb közbeiktatni a min-tillt? A szakember szerint van értelme a fokozatos átmenetnek, ahol már több szármaradvány marad a területen, kevesebb a munkaművelet, bekerülnek a rendszerbe a takarónövények, magyarul ez egy jó felkészülés a direktvetésre való átállásra.

Jó, ha beszerzünk egy direktvetőgépet, de a kezdéshez még az sem szükséges, az indulásnál megteszi egy hagyományos is, jó talajba azzal is lehet próbálkozni – fotó: talajreform.hu

– Ha a szántásos művelésről kezdjük az átállást, akkor első mozzanatként mindenképpen érdemes egy lazítást csinálni a területen. Fontos, hogy a lazított területet rendesen lezárjuk, sőt ha tudjuk, vessük be takarónövénnyel, hogy a munkagéppel létrehozott repedéseket a gyökerek fenn tudják tartani – részletezte Diriczi Zsombor. – Fontos, hogy a lazító lehetőleg egyenes késekkel legyen felszerelve, szárnyak és tüskék nélkül. Tapasztalatból mondjuk, hogy egy olasz rendszerű lazító teljes fegyverzetben nem a megfelelő eszköz a min-tillre vagy no-tillre való átállás előtti lazítás elvégzéséhez. A lazításra lehetőleg a nyáron lekerülő kultúrák után kerüljön sor, ekkor a száraz talajban jobban dolgoznak az egyenes kések, és érdemes utánuk még egy takarónövényt betervezni, majd azt követően egy tavaszi kapás kultúrát.

Gyakori felvetés az átállást fontolgatók részéről, hogy a szármaradványt nem hagyhatjuk a felszínen a betegségek, a drótférgek, a pockok, a vadak túrása miatt. Mindebben van igazság, de van rájuk megoldás is.

Ne féljünk a fuzáriumtól

– A fuzáriumtól való félelem miatt a kukoricaszárat sokan leszántják, pedig saját szemünkkel láttuk, hogy a 10 tonnás kukorica szármaradványába belevetett őszi búzában elenyésző volt a fuzárium – folytatta az ügyvezető. – Ugyanis a gombáknak és a baktériumoknak is van egyfajta egyensúlya a talajban és ha annak túlzott művelésével a hasznos gombákat és baktériumokat elpusztítjuk, akkor túlsúlyba kerülhetnek a káros szervezetek. A fuzáriumfajok szaprofita életmódot élnek, vagyis ha van mit lebontaniuk, akkor érzik jól magukat – amikor a szármaradványt beforgatjuk, valamint a felső aerob réteg hasznos szervezeteit leforgatjuk az anaerob rétegbe, és ezzel elpusztítjuk őket, akkor bőven adunk munkát a fuzáriumnak. Ha nem bolygatjuk a talajt, akkor az biológiai önszabályozó folyamatai révén kordában tudja tartani ezeket a károkozókat. A talaj nem három-, hanem négyfázisú, és amit a levegő, a víz vagy az ásványi anyagok nem tudnak megoldani, arra ott a biológia.

Ez a biológiai önszabályozás segít a drótférgekkel és a rágcsálókkal szemben is.

A drótféreg-probléma egy-egy rosszabb évjáratban nem a no-till területek sajátja, ugyanúgy jelen van a szántásos területeken is. Nagy dilemma, hogy a talajélet gondos építgetése mellett nyúljunk-e talajfertőtlenítőhöz, de mindannyian pénzből élünk: ha még nem képes a talajéletünk kontrollálni ezt a problémát, akkor nekünk kell, hogy aratni is tudjunk, ne csak vessünk. A pockok, egerek kérdése hasonlóan alakul, nem tapasztalunk nagyobb problémát a no-till táblákon, mint a konvencionálisan művelt területeken.

Természetesen a búza-búza vetésforgóba beékelt nagy szármaradványú takarónövény okozhat problémát, de a megfelelő vetésforgó, a jól megválasztott takarónövény és a takarónövény megfelelő kezelése segíthet az ilyen helyzetekben.

Az ügyvezető szerint viszont a vad kérdése sokkal összetettebb, mert jelenlétük nem csupán a gazdáktól függ. Az biztos, hogy a nem művelt, takarónövénnyel ellátott területek bevonzzák a vadakat, így a talaj taposása és a takarónövények legelése, rágása nem kerülhető el. A szármaradványok vad általi feltúrása azonban még nem ok arra, hogy leforgassuk a mulcsot, mert a vaddisznó akár egy méter mélyre is leáshat egy otthagyott kukoricacsutkáért. Mit tehetünk akkor a vadkár ellen? A bekerítés mellett a vadnak kevésbé tetsző növények termesztése, vadriasztó alkalmazása és az új művelési rendszernek a vadásztársasággal való megértetése egyaránt eredményes lehet.

Tökéletes magágy, csak gyökerekkel

Diriczi Zsombor kiemelte: a takarónövényeknek az átállás első percétől a rendszer részeinek kell lenniük. Ennek oka az, hogy a szántás elhagyásával a gyomszabályozásra, talajok lazultságának fenntartására, a talajszerkezet javítására és a magágykészítésre is megoldást kell találnunk. Erre a takarónövények gyökerei, valamint felszín feletti részei tökéletesen alkalmasak úgy, hogy közben a talajéletet is táplálják, védik a talajt az eróziótól – s itt ne csak a dombos területekre gondoljunk, egy hirtelen lezúduló 30-40 mm csapadék a sík területeken is nagy károkat tud okozni, a tavaszi szelekről már nem is beszélve.

A takarónövények után kialakuló tavaszi talajállapotot pedig mindenkinek magának kell látnia és tapintania, hogy elhiggye, lehetséges megfelelő magágyat csinálni pusztán gyökerekkel.

A sűrű gyökérzet fontos a megfelelő talajélethez – fotó: talajreform.hu

– Természetesen a takarónövények sincs helyük minden vetésforgóban. A mi éghajlatunkon a repce-búza vagy búza-repce közötti takarónövény kockázatos, mert ha jó az idő és van csapadék, akkor nagyra nőhet és a vetés előtti kezelése gondot okozhat, valamint a vizet is kiveheti, és a mostani száraz őszökön ez is gondot jelenthet. Ha pedig száraz nyár van és nem kel ki a takarónövényünk, akkor kidobtuk a pénzünket az ablakon. Ezért mindig azt javasoljuk, hogy egy nyári betakarítású növény (búza, repce, árpa, borsó) után, egy tavaszi növény (kukorica, napraforgó, szója) elé takarónövényezzünk. Az ősszel lekerülő kapások után, egy tavaszi kapás elé már csak áttelelő keveréket van értelme betenni, de természetesen ennek is van létjogosultsága, amennyiben rendelkezünk a megfelelő eszközökkel és tapasztalattal a takarónövény tavaszi kezelésére – tette hozzá a szakember, aki szerint fontos, hogy a takarónövény vetőmagköltsége ne legyen több a szántás költségénél, a vetés és a megsemmisítés költsége pedig ne haladja meg a szántás elmunkálásának költségeit.

– Ez azt jelenti, hogy egy 15-20 ezer forintos hektárköltség sem értelmetlen, ha jól teljesítő mixet választunk. A tapasztalt takarónövényes gazdák a költségekben nem látnak egetverő csökkenést a takarónövényes min-till/no-till és a szántás között, viszont az átrendeződésük nyilvánvaló. Jogos hát a kérdés: miért éri meg nekem kockáztatni és kipróbálni valami újat, amikor a szántásos vagy kultivátoros művelés nálam tökéletesen működik? Nos, rövidtávon valóban nem éri meg, de hosszú távon igen – fogalmazott.

Kulcskérdés a vetőgép

A no-till művelésmódban az agrotechnológia legfontosabb munkagépe a vetőgép. Ha no-till vetőgépekről van szó, négy fontos funkciót kell megemlíteni. Először is vágja át, vagy kezelje a szármaradványt. Ehhez a duplatárcsás vagy egytárcsás nyitórendszernek élesnek kell lennie. A késes nyitórendszer nem tudja minden körülmények között ezt, előfordulhat, hogy túlműveli a talajt és összehúzza a szármaradványt.

A második kritérium az, hogy a megfelelő mélységben hatoljon a talajba, hogy a vetőmagot a talajba juttassa. Ehhez nagy saját tömeg vagy rugók kellenek, hogy a súlyt át tudjuk vinni a nyitótárcsákra (ezt hívjuk csoroszlyanyomásnak). A nyitótárcsák, az egytárcsás rendszerek elég könnyen mennek bele a talajba.

A harmadik lépés a talaj-mag kapcsolat kialakítása. Nedvességet kell juttatnunk a magba, hogy az elkezdjen növekedni, ezért muszáj belenyomnunk a magot a talajba egy maglenyomó pálcával vagy prokerékkel. A negyedik lépés a magágy zárása, hogy megvédje a magot, így a rovarok, madarak és rágcsálók nem jutnak el ahhoz, a talaj pedig nedves marad, nem szárad ki körülötte.

A tengerentúli eljárások és technológiák nem feltétlen adaptálhatók egy az egyben – fotó: pixabay

Az ügyvezető arra is figyelmeztetett: az átállástól ne reméljünk azonnali hasznot, sőt. A no-till amerikai apostolai 20-30 évet is beletettek talajaik megújításába, miközben ott minden téren más viszonyok közt kell termelni.

– Mi itt a Kárpát-medencében megtapasztaljuk a tavaszi aszályt és az őszi aszályt egy éven belül, egyre enyhébbek a telek, a szerlista napról napra szűkül – ilyen körülmények között biztosak lehetünk benne, hogy az Újvilág no-till és talajmegújító receptjei nem importálhatóak se tudás, se termék formájában egy az egyben. Ki kell fejlesztenünk a saját takarónövény-keverékeinket, ki kell találnunk a legjobb itteni vetésforgókat, meg kell találnunk azokat a kémiai és biológiai hatóanyagokat, amik a leginkább illeszkednek a rendszerbe – fűzte hozzá a szakember. – Minél hamarabb vágsz bele a min-till/no-till rendszer saját területedre való adaptálásába, annál hamarabb fogsz eljutni arra a pontra, amikor kisebb ráfordítással ugyanannyit termelhetsz.