Az utóbbi évtizedek globális éghajlati változásai egyre gyakrabban hoznak extrém időjárási helyzetet, s ez a tavalyi szezonra is elmondható. Az Agroinform a múlt év végén kérdezte olvasóit, hogy milyen tényezők okoztak gondot termesztési folyamataiban, s a válaszadók 80%-a hibáztatta a kedvezőtlen időjárást. Nézzük hát, milyen is volt a múlt év időjárása!
A téli hónapok a növénytermesztésben a kevésbé aktív időszakot jelentik, így az időjárás jellemzését is csak röviden tesszük meg: 2020 januárjában az időszaknak megfelelő hőmérséklet uralkodott, s ehhez kevés csapadék társult.Aztán érkezett egy – az időszakhoz képest – kimondottan meleg február, ami átlagos csapadékmennyiséggel párosult.
A március ismét csapadékban szegénynek bizonyult, míg a hőmérséklet nagy ingadozásokkal a sokéves átlagot követte. Ekkor még nem láttuk, hogy milyen mértékben lesz száraz a tavasz, de érezhető volt a veszély.
Aztán érkezett az április a maga rendkívül alacsony csapadékmennyiségével. A sokéves átlaghoz (1981-2000) képest annak csak 26%-a esett. A térségi eloszlás nem mutatott lényegi eltérés, vagyis mindenhol kevés hullott. Ezt mutatja az alábbi ábra.
A hőmérséklet tekintetében a sokéves átlagtól magasabb értékről beszélhetünk, jellemzően 7-16 oC között mozgott a napi átlagérték. Amint tudjuk, a magas hőmérséklet és a csapadékszegény időszak nehéz napokat vetít előre, most is ez látszott. Ennek a nagyon fontos tavaszi hónapnak az időjárása sokat rontott a szezon indulásán.
Így aztán nagyon vártuk a májust, vártuk a szokásos csapadékos időszakot. Sajnos ez a hónap nem teljesítette óhajunkat, folytatódott a csapadékban szegény tavasz. Viszonylag sok napon esett (13 napon), de a napi mennyiség nagyon kevésnek bizonyult. A havi átlag csapadék (33,5 mm) a sokéves átlagnak csupán az 54%-át tette ki. Ami a hőmérsékletet illeti, egy fordulat következett be, hűvös időszakot hozott a hónap. A szélsőségek kimondottan megjelentek – pl. május 12-én közel 20 oC-os napi átlaghőmérséklet, majd 13-án reggel fagy.
E hónap időjárása tovább súlyosbította a tavaszi csapadékhiány miatt kialakuló, már aszályba forduló helyzetet. A talajok a hőmérséklet emelkedésével és a gyakori szeles napokon egyre jobban kiszáradtak. Áprilisban még volt nedvesség a vetéshez, de májusban már egyre kevesebb, így a csírázó vagy kikelt kis növények fejlődésükben megrekedtek. A csírakori kártevők pedig hosszabb ideig táplálkoztak a táblákon. (Csak csendesen tegyük hozzá, hogy a kórokozók számára viszont egy kedvezőtlen környezet alakult ki, ami késleltette azok fertőzését.)
És aztán jött a megváltás a júniusi esőkkel. Szinte mindennap esett az ország valamely területén. A sokéves átlag közel másfélszerese hullott a hónapban, átlagban 109 mm. A keleti országrészben több helyen is előfordult 200 mm feletti havi csapadékmennyiség, de mindenhol meghaladta a sokéves átlagot. Ismét egy ábrán a csapadékmennyiség – jutott bőven!
A hőmérséklet is a sokéves átlag felett mozgott jellemzően. Mint egy maradéka a hűvös májusnak, hűvös napokkal indult a június, de 5-én már elérte a sokéves átlag értékét, s azt követően szinte folyamatosan fölötte mozgott. Gyakori és nagy mennyiségű csapadék, gyakran és tartósan kialakuló levélfelületi nedvesség, erős kipárolgás – azt hiszem, nem kell sokat magyarázni a növényvédősöknek, milyen veszélyt hordoz magában. Itt fordult a növényvédelmi helyzet, a korábbi gyenge fertőzési nyomást soktényezős, erős fertőzési nyomás váltotta fel. Többek között ez az okozója a kalászfuzárium kiemelkedő károsításának is.
A júliust nevezhetnénk az átlagok havának is. Az átlaghőmérséklet követte a megszokott értéket, de ebben az esetben az átlag nem megmutat, hanem eltakar, vagyis az átlag mögött szélsőségesen ingadozó hőmérsékleti görbét találunk. Ezt mutatjuk meg a következő ábrán, júliusban +5 oC-os hajnali és 36,5 oC nappali csúcs!
A csapadék mennyisége is a sokévest követte, de azt helyenként (Zala megye és a Tiszántúl délkeleti része) jelentősen meghaladta. Ebben a helyzetben erősödött a fertőzésre hajlamosító körülmények, növekedett a fertőző tömeg.
A csapadékos időszak kitartott augusztusban is. A hónap elején, majd közepén és a hónap végén hullott jelentősebb mennyiség. Szinte minden térségbe jutott, egyedül a délkeleti országrész kapott kevesebbet. A hőmérséklet szinte az egész hónapban a sokéves átlag felett mozgott. Figyelembe véve a szokásos augusztusi száraz időjárást, a mostani, kissé csapadékosabb kedvező helyzetet teremtett a repcevetés talaj-előkészítéséhez és a vetéshez.
Szeptemberben folytatódott a meleg időszak. Az ősz első hónapjában szinte végig a sokéves átlag felett mozgott a hőmérsékleti görbe. 1901 óta ez volt a 15. legmelegebb szeptember. Ezt mutatja a 4. ábra.
A hónap végén csökkent a hőmérséklet kicsit a sokéves átlag értéke alá. Mondhatnánk, a nyár vége után ekkor érkezett meg az ősz. Csapadékban szegény maradt a hónap, országos átlagban 35 mm hullott. Időben ennek a mennyiségnek a nagy része csak a hónap vége felé érkezett. Ez kedvező időszak volt a betakarítások indításához, jól fejlődtek az idejében vetett ősziek, s a betegségek terjedése lelassult.
Aztán újabb fordulat jött, sok csapadékot hozott az október, átlagban 98,6 mm. Ezzel kiérdemelte a hónap az 1901 óta a 14. legcsapadékosabb október címet. A legnagyobb mennyiség az ország északi, északkeleti tájain hullott, de mindenhol meghaladta mennyisége a sokéves átlagot. Mindez megtekinthető az 5. ábrán.
Hőmérséklet tekintetében nem beszélhetünk az előbbihez hasonló mértékű szélsőségről. A sokéves átlagnál magasabb értéket mutatott a hónap átlaghőmérséklete, de ez már nem újdonság. A hónap eleje és vége volt melegebb, míg a középső dekád napjain elmaradt az átlagtól.
Sajnos e hónap időjárása alaposan megzavarta a szokásos folyamatot és ütemezést, magyarán szólva az őszi vetések alá nem tudtak magágyat készíteni a gazdálkodók, nem haladt a vetés. A csúszás miatt későn vetett őszibúza-táblák mentek a télbe, illetve csökkent fő kultúránk vetésterülete. A betakarítások megálltak, növekedett a vadkár. A betegségek terjedése gyorsult (pl. szőlő szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea), kukoricacső-fuzárium (Fusarium spp.)). Összességében az az időjárás, amit máskor kedvezőnek tekintenénk, most nehézséget okozott, s ennek következményeit most is láthatjuk.
Újabb hónap, újabb fordulat érkezett novemberrel. Egy kimondottan száraz időszak vette kezdetét. A Dunántúlon Somogy, Vas, Veszprém és részben Zala megye területei csapadék nélkül maradtak, de máshol is csak 20-30 mm örvendeztette meg a termelőket. A hőmérséklet görbéje a sokéves átlagot követte kisebb kilengésekkel. Ez azért arra elegendő volt, hogy a talajok felszíne az októberi esők után felszáradjon, sőt a Dunántúl egyes részein szinte aszályos körülmények alakultak ki. Összességében azt kell mondani, hogy ebben a helyzetben jól jött a változás, tudták folytatni a betakarításokat, haladt a talajmunka, és a vetés elmaradásából is lehetett valamennyit pótolni. Egészen a hónap végéig dolgoztak a vetőgépek.
Az év utolsó hónapjában ismét melegebb időszak érkezett – az időszak szokásos értékeihez viszonyítva. Igazából elmaradtak a fagyok, a napi átlagok +3 - +7 oC között mozogtak, így a kései vetések is kikeltek, a kis növények fejlődésnek indultak. Ezt erősítette a sokéves átlaghoz közelítő csapadékmennyiség is, ami mind térben, mind időben kellő eloszlást mutatott. A kinn levő termés biztonságba került, a szántások sokat haladtak.
És a végén a kérdés: mi a tanulság? Egy növénytermesztési/növényvédelmi szezon eseményeiben sokféle tanulság rejtőzik. Bennem az fogalmazódott meg, hogy a természet és az időjárás szoros összefonódásban működik, figyeljünk rá, értsük meg, s talán mi is eredményesebbek leszünk.
Indexkép: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
