Az előrejelzések szerint Magyarországon a klímaváltozás átlagon felül érezteti majd hatását, egyre szárazabb és kiszámíthatatlanabb időjárásra van kilátás. A jászszentlászlói Dongér-Kelőér Vize Egyesület talajvíz-visszatartásra irányuló komplex projektjét azonban nem az előrejelzések miatti aggodalom hívta életre, hanem a kényszer: óriási a vízhiány a Homokhátságon.
„Az évek során felújított beton záróelemekkel való időszakos elzárásoknak köszönhetően ma kevesebb csapadékot vezet el a Dong-éri-főcsatorna, így a Duna-Tisza közén körülbelül 2500 hektáron érzékelhető, hogy emelkedik a talajvízszint, amely jobb termesztési körülményeket eredményez.“ – mondja Toldi Csaba, az egyesület elnöke.
A gazdák összefogtak annak érdekében, hogy megállítsák a csapadék elfolyását – Fotó: Toldi Csaba
Három településen (Jászszentlászló, Móricgát, Szank) dolgozó gazdák fogtak össze annak érdekében, hogy megállítsák az elsivatagosodás folyamatát azzal, hogy a Dong-éri-főcsatorna vízelvezető, talajszárító hatását csökkentik. A Kiskunhalast Bakssal összekötő csatorna hossza 84 km, vízgyűjtő területe több mint 2000 km2. A mellékcsatorna-hálózat hossza csak ennek a három településnek a területét nézve több mint 100 km.
A csapadékvíz nagyon gyorsan hagyja el a területet, mivel a főcsatorna szintkülönbsége nagy, csak Jászszentlászló területén 13 méteres. Összehasonlításképpen: a Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszán mindössze 5 méter az esés.
A főcsatorna a lehulló csapadékot rendkívül rövid idő alatt vezeti el a területről, a talaj át sem tud nedvesedni, így szinte lehetetlen a mezőgazdálkodás fenntartása. Az illetékes vízügyi igazgatósággal nyélbe ütött egyezség szerint a víz főcsatornába jutásának időszakos megakadályozását lehet alkalmazni a probléma kezelésére.
Jól szabályozható, ideiglenes elzárás a levegőből: jobb oldalon a kaszálót elárasztották, viszont a bal oldalon látható szántókon nincs felszíni víz – Fotó: Toldi Csaba
A jelenség nem csak a gazdák számára nyilvánvaló
Egyes vadászbeszámolók szerint olyan elhullott vadállatokra bukkantak a környéken, melyeknél semmilyen betegség vagy sérülés nyoma nem volt felfedezhető, valószínűleg a most kiszáradó (ám eredetileg tartósan vizes) területek növekedésének következtében pusztultak el.
Szintén sokat mondó jelenség, hogy ebben a térségben az egykor 17-22 m mélyre fúrt kutakból a szivattyúk ma már többnyire levegőt szívnak, lehetetlenné vált az öntözés, ezért új és mélyebb kutak fúrására van szükség. Az ásott kutak állapota még rosszabb: összesen 72 db-ot használnak a talajvízszint megfigyelésére, de már csak 5-6-ban van víz, a többi kiszáradt.
A lecsapolások miatt a térség 24 víztározójából már csak 4-ben van víz – Fotó: Toldi Csaba
A vízvisszatartó rendszer felépítése
A vízvisszatartás rendszerének kialakítása során elsődleges szempontként az adottságok számbavétele szerepelt: az egyes kisebb csatornákra épített beton záróelemek még a rendszerváltozás előtt épültek, azzal a céllal, amire most is használják, hogy szabályozni lehessen a a területről elfolyó csapadék mennyiségét. Ezek az elemek azonban nagyrészt tönkrementek, a felújításra nem volt keret.
A környékbeli gazdák összefogásának eredményeként néhány évvel ezelőtt saját forrásból kezdték el finanszírozni a beton záróelemek felújításának költségét. Később egyesületet alapítottak, majd a Nemzeti Együttműködési Alapból kétszer kaptak támogatást összesen több mint 4 millió forint értékben eszközök beszerzésére.
Ezután figyelt fel a WWF Magyarország az egyesület tevékenységére, és 15 millió forintos támogatással járult hozzá a beruházások folytatásához, 25 beavatkozási pont (műtárgy) felújításához.
Ez a vízvisszatartó tevékenység ezen a vidéken az öntözésnek egy jóval egyszerűbb és olcsóbban kivitelezhető alternatívája. Azokon a területeken, ahol csapadéktöbblet van, időszakos elzárást végeznek, lecsökkentve ezzel az elszivárgást, és időt hagyva arra, hogy a talaj megfelelően átnedvesedjen.
A meglévő beton műtárgyak felújításával gondoskodnak a csapadék elfolyásának megakadályozásáról – Fotók: Toldi Csaba
Az eljárás előnyei és eredményei:
- Nincs szükség engedélyeztetésre, mert kizárólag olyan elzárást alkalmaznak, amely 24 órán belül elbontható (a betonelemek tartó szerkezetként funkcionálnak, az elzárás betétpallókkal történik).
- Az ideiglenes elzáráshoz alkalmazott homokzsákok darabja 20 Ft, meglehetősen költségtakarékos megoldásnak mondható.
- Az időszakosan elzárt területek közvetve hatnak azokra a környező területekre is, ahol nincs elzárás, ugyanis jelentős a talajvíz átszivárgása. Közvetlenül tehát a talajvízrendezés 250 hektáron, közvetett módon pedig ennek tízszeresén érzékelhető.
- A talajvízszint növelésével nyolcszoros zöldtömeg-növekedést tudnak elérni a termesztett növénykultúrákban, így a termésnövekedés is többszöröse a korábbinak.
Nagy az érdeklődés
A szárazság leküzdésére tett erőfeszítések iránt hatalmas az érdeklődés, az elmúlt évben több mint negyven előadást tartottak szerte az országban, az Agrárminisztériumban és az Innovációs és Technológiai Minisztériumban is bemutatták a projektet.
Az egyesület jelenleg azon dolgozik, hogy pontos adatokat szerezzenek az átszivárgás mértékéről: 50 méterenként talajvízszintmérő-kutakat helyeznek el, amelyek adatai alapján számításokat végeznek arra vonatkozóan, hogy egy-egy elzárással létrejövő árasztás mekkora területen és milyen mértékben tudja megnövelni a talajvíz szintet.
Toldi Csaba arról is beszámolt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen és a Gödöllői Szent István Egyetemen tananyagba került a jászszentlászlói mintaprojekt. Több egyetemista tizenegy héten keresztül dolgozik majd a mintaterületen, tanulmányozzák és rögzítik az adatokat. Diplomamunkák is készülnek ebből a témából.
Az egyesület elnöke szerint biztató, hogy a fiatalok is érdeklődnek a téma iránt, ez a garanciája annak, hogy legyen folytatása a most megkezdett munkának. A vízvisszatartás problémájának megnyugtató megoldása ugyanis legalább olyan hosszú folyamat, mint amennyi a lecsapolás volt. Ez akár ötven évet is igénybe vehet.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
