Ha a magyar termelők túl akarnak élni, minőségi búzát kell termelniük

Erről tartott előadást a Debreceni Egyetem AKIT, a Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézete, a DAB Agrártudományi Szakbizottsága és a Hajdú Gabona Zrt. által szervezett XXXI. Búzatanácskozáson Prof. Dr. Pepó Péter egyetemi tanár. A szakemberrel e témáról beszélgettünk.

Csak minőségi árut szabadna termelni

– Nyilvánvaló a szakma számára, hogy a magyar búzatermesztés megújításának egyetlen módja a minőségi termelés lehet – szögezte le elöljáróban a professzor. – Ugyanis látjuk, hogy az elmúlt 2-3 évben (beleértve ebbe az ukrán és az orosz gabonákat, illetve más országok túltermelését is) nagyon-nagyon ingatag a magyar búza pozíciója. Az említett ukrán és orosz, sokkal olcsóbban előállított, így olcsóbban is kínált (s egyben gyengébb minőségű) gabona kiszorítja korábbi piacairól a magyar árut. A tavalyi évet a termésmennyiséget tekintve sikeresen zárták a hazai búzatermelők, 5,6-5,7 tonna körül alakult az országos termésátlag hektáronként, azonban ennek 67-70 százaléka takarmányminőség volt, s csak a fennmaradó rész felelt meg az étkezési minőség követelményeinek! Azt gondolom, üdvös lenne az országnak és a termelőknek egyaránt, ha ez az arány fordított volna. Annál is inkább, mert a magyar búza hírnevét a minőség alapozta meg. Nem akarok a régi idők felé visszamerengni, de a Bánkúti 1201-es fajta a kanadai Reginában tartott búza világkiállításon 1933-ban I. díjat nyert, s bőven megverte az akkoriban a világ legjobb minőséget adó fajtájának tartott Manitobát nedves sikér, száraz sikér és hektoliter-tömeg vonatkozásában. De még a 80-as 90-es években is voltak a hazai búzatermesztésnek minőségi törekvései, mint például a Pannon Búzatermesztési Rendszer, de ez sajnos, elsorvadt. Hogy miért? Mert akkor keresleti piac volt, a magyar búzát akkor is megvették, ha nem volt jó minőségű. A másik ok pedig az volt, hogy a mennyiség felé tolódott el a hazai búzatermesztés, nem volt árbeli különbség a takarmány- és az étkezési búza között, vagy legalábbis minimális különbség mutatkozott.

A magyar búza hírnevét a minőség alapozta meg – forrás: Pixabay

Fontos kérdés a fajtaválasztás

A professzor arra is rámutatott: a termelők emiatt egyre nagyobb arányban vetették a mennyiséget adó búzafajtákat, ám a nemesítői tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy termőképességű gabonák gyengébb, míg a kisebb mennyiséget adók jobb minőséget adnak.

– Azt gondolom, hogy ez a mennyiségi szemlélet a magyar búzatermelés számára hosszabb távon nem járható út – szögezte le Prof. Dr. Pepó Péter. – Ugyanis mind a hazai, mind a külföldi piacok minőségi magyar búzát keresnek. Mert ha tömeget akar venni, akkor megveszi az ukrán, vagy az orosz búzát. Az ukrán búza Magyarország megkerülésével most Szlovákián keresztül jut Olaszországba, ahol nekünk korábban nagyon fontos piacunk volt.

A feldolgozóipar a professzor szerint végtelenül leegyszerűsítve kategorizálja minőségi szempontból a búzát – forrás: Pixabay

A szakember hozzátette: az sem segít a magyar búzatermesztés helyzetén, hogy a felvevő piac – benne a feldolgozóipar – végtelenül leegyszerűsítve kategorizálja minőségi szempontból a búzát, ami szerint csak étkezési, takarmány és maximum javító búza lehet. Pedig ennél sokkal diverzifikáltabb rendszerre lenne szükség, hiszen teljes más minőséget igényel például a keksz-, a nápolyi-, a müzli-,  vagy éppen a száraztészta-gyártás és ezek a minőségi kategóriák ma még nem jelennek meg az árakban. Ezeket a piaci réseket érdemes lenne kihasználni, melyek bár egyenként kicsik, de együttesen a piac 15-20 százalékát is lefedhetik.

Az egyetemi tanár szerint a jelenlegi termelési rendszer zsákutca.

– A termelők elvetik a búzát azzal a felkiáltással, hogy ha jól sikerül, eladjuk étkezésiként, ha nem, jó lesz takarmánynak – fogalmazott Dr. Pepó Péter. – Azért gondolkodnak így, mert megtehetik, nagy veszteség úgyse éri őket, olyan kicsi az árrés a két kategória közt. Azt gondolom, ezen is kéne változtatni és motiváltabbá tenni a gazdákat.

Kutyából nem lesz szalonna, takarmánybúzából nem lesz étkezési

A minőségi termelés a szakember szerint a fajtaválasztással kezdődik. Azt kell a termelőknek megérteni: ha jól választják meg a fajtát, akkor abból bármilyen minőség lehet (de nyilván, meg kell tenni mindent a jobb minőség érdekében), ha viszont takarmány minőséget adó fajta mellett tesszük le a voksunkat, akkor abból csak és kizárólag takarmánybúza lesz, akkor is, ha a legprofibb agrotechnikával – megfelelő tőszámmal, elegendő műtrágyával, megfelelő növényvédelemmel – termelünk. Nem mindegy a beavatkozások időpontja sem, minden egyes, rosszul megválasztott időpontban elvégzett munkaművelet tetten érhető módon ront a minőségen. A genetikai potenciálnak köszönhetően 100 százalékról indulunk a vetéskor, s ezt kellene megtartanunk a betakarításig.

A minőségi termeléshez több műtrágyára, illetve megosztott nitrogénhasználatra van szükség – forrás: Pixabay

A jó minőség érdekében az agrotechnika fontos eleme a vetésváltás, a jó elővetemények, leginkább hüvelyes növények használata. A minőségi termeléshez ezenkívül mindenképpen több műtrágyára, illetve megosztott nitrogénhasználatra van szükség. A harmadik fontos szegmens a növényvédelem, s ebbe beletartozik a csávázás, a rovarok elleni védekezés, a gyomirtás és főleg a fungicidek használata.

– Harminc éve működünk együtt a nagy gyártókkal és eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a mennyiségi és minőségi szempontból is jó búzaterméshez nagyon átgondolt, optimalizált növényvédelem szükséges – szögezte le Dr. Pepó Péter. – Jó növényvédelemmel és megfelelő fajtaválasztással akár egy teljes kategóriát is lehet lépni a minőséget tekintve.

Jókor kell aratni

A negyedik fontos agrotechnikai elem pedig a szakember szerint a betakarítás időpontjának jó megválasztása, köztudott ugyanis, hogy a búza a mennyiséget és a minőséget nem egy időpontban adja. A viaszérésben a szemekbe elsősorban fehérje típusú anyagok áramlanak be. Ezt követően, a teljesérésben érkezik nagy dinamikával a keményítő. Ez azt jelenti, hogy ha a betakarításra viaszérés végén és teljesérés elején kerül sor, jobb lesz a termés minősége és a mennyiség sem szenved csorbát.

S hogy mi a helyzet a túléréssel? A kísérletek alapján valamennyi, minőségre vonatkozó mutató csökken, de a csökkenés mértéke fajtánként eltérő. Ebből azt következik, hogy a kombájnkapacitást a betakarítás során az érzékenyebb, több beltartalmi veszteséget elszenvedő fajtákra kell koncentrálni az aratás első napjaiban.

A betakarítás során az érzékenyebb, több beltartalmi veszteséget elszenvedő fajtákra kell koncentrálni az aratás első napjaiban – forrás: Pixabay

Végül Prof. Dr. Pepó Péter hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy összefogjanak a döntéshozók, a termelők, a kereskedők és a feldolgozók, kompromisszumokat kell kötni, másképp a hazai búzatermesztés megújítása eleve halva született gondolat. Az nem megy szerinte, hogy a termelők 160-180 ezer forint felett akarják adni a búzát, a feldolgozóipar pedig ettől szenved. A kormányzat részéről pedig hibának látja az exporttilalom korábbi bevezetését – mindezek helyett olyan szemléletet kellene kialakítani, ami minden fél számára üdvös és optimális körülményeket teremt a teljes vertikum számára.