Ez a tapasztalat a PREGA – Precíziós Gazdálkodási és Agrárinformatikai Konferencia és Kiállítás precíziós gazdálkodói kerekasztalának beszélgetésén hangzott el. De szóba került az is, ki miért és hogyan indult el a precíziós gazdálkodás útján. A résztvevők elmondták a talajmintavétellel és differenciálással kapcsolatos tapasztalataikat is, és hogy élnek-e a szaktanácsadók nyújtotta lehetőségekkel. A végén az is kiderült, mire lenne szükségük a továbblépéshez.
A résztvevők Kardos Ferenc gazdálkodó (Kardos-Szolnoki Kft.), Balogh Sándor ügyvezető (Balogh-Farm Tépe Kft.) és Borsiczky István ügyvezető (Tomelilla Kft.) voltak. A kérdéseket a moderátori teendőket ellátó Szalay Kornél, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Mezőgazdasági Gépészeti Intézetének kutatási igazgatóhelyettese tette fel.Ki honnan érkezett a precíziós gazdálkodásba?
Balogh Sándor: Intenzív szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk Hajdú-Bihar megyében. Jó tíz évvel ezelőtt kezdtünk el azon töprengeni, hogyan lehetne javítani az eredményeinken. Arra jutottunk, hogy a nagyon is eltérő adottságú területeinkre meg kellene próbálni differenciáltan kijuttatni az inputanyagokat. 2011-ben vettük az első RTK navigációs eszközt. Az első évben csak sorvezetésre használtuk, ám hamar megláttuk, hogy sok mindent lehet benne programozni, adatot rögzíteni, visszanézni. A későbbiekben e köré fűztük fel gépi fejlesztéseinket. ISOBUS-szal ellátott eszközöket szereztünk be: 2013-ban vető- és permetezőgépet, majd hozammérőt a kombájnba. Azóta gyűjtjük az adatokat. 2015-2016-ban már a teljes területre kiterjesztettük a precíziós technológiát. Mind a hozam, mind a jövedelem terén egyre jobbak az eredményeink.
Balogh Sándor: "A dolgozók munkakörülményei is javultak, kevésbé fáradnak el, még élvezik is azt, amit csinálnak. Ez visszahat a teljesítményükre is." – fotó: Agroinform.hu
Kardos Ferenc: Családunk Debrecen környékén gazdálkodik, szántóföldi növényeket és szántóföldi kertészeti növényeket termesztünk. Területeink 80 százaléka gyenge adottságú, belvízveszélyes réti talaj. Számunkra igazából az ezekkel kapcsolatos problémákra kínált megoldást a precíziós gazdálkodás.
2007-ben vásároltunk egy gyári robotkormánnyal felszerelt erőgépet, amellyel már adatokat is gyűjtöttünk. Amikor térképen megjelenítettük ezeket, megbizonyosodtunk arról, hogyan tábláink nem egységesen rosszak, hanem rettentően heterogének. 2009-ben a térképek alapján talajvizsgálatokat végeztünk az egész gazdaságra. Gyakorlatilag onnantól kezdve folyamatosan lépdelünk előre. Nagy lendületet adott egy amerikai út, amelynek során gyakorlati példákat is láttam. Úgy gondolom, még erősen az út elején tartunk.
Borsiczky István: Gépkereskedőként úgy kerültem a precíziós gazdálkodásba, mint Pilátus a krédóba. 2005-2006-ban ugyanis tagja lettem annak a kis csapatnak, amely Zimányban összejött a Farkas Kft.-nél, és úttörőként precíziós gazdálkodáshoz köthető kísérleteket állított be. 2007-ben jelent meg az első ISOBUS-os gép a Tomelilla Kft. kínálatában. Betettük a kijuttatási tervet, és egyből végrehajtotta. Amiről álmodoztunk, azt a gép megvalósította. Véleményem szerint még ma is az a kérdés, hogy mit is mondjunk a gépnek.
A precíziós műtrágyaszóró ára akár egy év alatt is megtérülhet, már 200-400 hektáros birtokméret esetében is – fotó: AXIÁL
Ki hozta meg a döntést, hogy elinduljanak a precíziós gazdálkodás útján? Nehéz volt-e a váltás a dolgozók körében?
Balogh Sándor: Természetesen én döntöttem. Amikor elkezdtünk ezzel kísérletezni, nem volt egyszerű a munkaerővel gazdálkodni. Szerencsére a gépkezelők viszonylag hamar megtanulták a differenciált kijuttatást. Azóta a gépek kihasználtsága, hatékonysága sokkal jobb. Ez az egyik része a dolognak. A másik pedig az, hogy a dolgozók munkakörülményei is javultak, kevésbé fáradnak el, még élvezik is azt, amit csinálnak. Ez visszahat a teljesítményükre is.
Kardos Ferenc: Családi gazdaságunkban testvérem is, én is agrármérnökök vagyunk, így nem volt kérdés, ki fog ezzel foglalkozni. A kritikus lépéseket, tehát a növényvédelmet, a tápanyagpótlást és a betakarítást azóta is mi magunk végezzük, ezekben a munkafázisokban az alkalmazottak inkább csak kiszolgálók. Sokkal egyszerűbb így, mint ha próbálnánk keresztülverni rajtuk.
Borsiczky István: Aki precíziósan akar gazdálkodni, az tanulja meg ezt a dolgot. És onnantól kezdve tud különbséget tenni technológia és technológia között.
Mekkora az a birtokméret, amelyben már gazdaságos a nyitás az új technológiákra?
Balogh Sándor: 800 hektáron gazdálkodom, számomra ez ideális méret volt a nyitáshoz. De nem hiszem, hogy lenne alsó határ. Amikor 2011-ben „belekóstoltam” a rendszerbe, egyértelmű volt számomra, hogy a fejlesztéseimet ezentúl a precíziós technológiára fűzöm fel, hiszen mindössze tíz százalékkal drágább egy-egy ilyen eszköz.
Kardos Ferenc: Családunk is 800 hektáron gazdálkodik. Bérmunkákat is végzünk egy jelentős területen, de ezen nem teljes körű szolgáltatást nyújtunk. Úgy gondolom, hogy
a precíziós gazdálkodás elkezdésének nincs alsó vagy felső határa.
A géppark határozza meg a beruházási kiadásokat: ha nagyon sok elemből álló eszközparkot kell a precíziós technikákkal felszerelni, az komoly költség. De ha úgy van a gazdaság berendezve, hogy gyakorlatilag 1-2 gép végez minden munkafolyamatot, akkor ezek nagyon gyorsan megtérülő költségek.
Borsiczky István: Én úgy számoltam, ha az inputanyagok célirányos kijuttatásával egy százalékot megtakarít a gazdálkodó, az már kifizeti egy-egy gép éves lízingdíját. Ez már 500-600 hektáros gazdaságmérettől működik.
Kardos Ferenc: Szerintem ehhez nem is kell 500-600 hektár! Amikor hajdanán elkezdtünk ezzel foglalkozni, a 68 hektáros legnagyobb táblánkról vettünk 14 darab talajmintát. Ezek alapján egy nagyon egyszerű számítást végeztünk: a táblaátlag alapján kikalkuláltuk egy adott növény tápanyagszükségletét, illetve megnéztük, hogyan néz ki a 14 táblarész igénye szerint. Ez adta az első löketet a precíziós gazdálkodáshoz, mert a két számítás különbözete bőven fedezte egy precíziós műtrágyaszóró piaci árát! A 14 kis táblarész külön kezelése meggyőzően kifizetett egy nagyon fontos gépet.
Kardos Ferenc: "Egy 10-15 hektárnál kisebb területen nincs értelme differenciálni, mert nincsenek akkora különbségek, legfeljebb akkor, ha a terméketlen részeket kiszedjük belőle." – fotó: Agroinform.hu
A KITE szakértője is alátámasztja a megtérülésre vonatkozó tapasztalatokat.
Sulyok Dénes digitális agrárprojektvezető a közönség soraiból: Nagyon sok táblát elemezve a KITE is ugyanezt tapasztalta. Szeretném megerősíteni, hogy a precíziós tápanyag-gazdálkodásban egy precíziós műtrágyaszóró ára egy év – nagyon extrém esetekben kettő – alatt már 200-400 hektáron is megtérül. Azt szoktuk mondani, hogy minden gazdaság más és más, ám ebben az egy dologban kivétel: mindenhol megtérül. Ez egy nagyon gyors sikerélményt adó beruházás.
Úgy gondolják, hogy a precíziós gazdálkodás elkezdésének nincs alsó vagy felső határa – fotó: KITE
Szakértőkkel vagy szakértők nélkül?
Borsiczky István: Egy adott fajtát a fajtatulajdonos ismer legjobban. Tehát tőle kellene információkat szerezni. A szaktanácsadó több száz fajtával foglalkozik, nem tudom elképzelni, hogy mindet ugyanúgy tudná. Lesznek kedvencei. Ugyanakkor kevés olyan fajtatulajdonos van, aki tuti receptet merne ajánlani. Azt várom a fajtatulajdonosoktól – ez az inputanyag-tulajdonosokra is vonatkozik –, hogy álljanak elő a javaslataikkal. Ez a feladatuk, mert ha ők nem tudják, mire képes a fajtájuk, akkor senki sem tudja.
Balogh Sándor: Sajnos az a tapasztalat, hogy valóban nincs tuti recept, senki sem fogja nekünk megmondani, mi lesz a jó. Annál is inkább, mivel az időjárás nagyban befolyásol mindent. Természetesen megkeressük a fajtatulajdonosokat, a Debreceni Egyetem kísérleti eredményeit is használjuk, sőt saját magunk is állítunk be ilyen kísérleteket, a következő évben ezekből már lesz tapasztalatunk is.
Kardos Ferenc: Nálunk is ugyanez a helyzet. Főleg a saját tapasztalatainkra, a saját kísérleteinkre és méréseinkre alapozunk. Figyelünk a nemesítőházak tájékoztatóira, valamint a magyar és a külföldi sajtóban elérhető információkra is. Létezik nagyon sok támogató cég, tanácsadó szervezet, de mi nem állunk szerződésben egyikőjükkel sem. Úgy gondoljuk, hogy a helyismereteink alapján képesek vagyunk hasonló jó minőségű döntéseket hozni. Nem biztos, hogy egy külső tanácsadó olyan mélységig tudna foglalkozni vele, mint mi. Amennyi hibával jár az, hogy mi magunk döntünk, ugyanannyi hibával járna a másik oldal javaslata is.
Milyen az optimális mintavétel?
Borsiczky István: Az főleg pénzkérdés, hogy milyen sűrűn történjen a mintavétel.
Akkor lesz áttörés és igazán jó megoldás ebben a kérdésben, ha lesznek olyan szenzorok, amelyeket kis költséggel lehet talajszkennelésre használni.
Balogh Sándor: A precíziós mintavétel átlagosan 3 hektáronként történik. Egy bővített talajvizsgálat négy-ötezer forintba kerül mintánként, ezt öt évig használjuk. Ezzel szemben átlag 70 ezer forint a hektáronkénti éves műtrágyaköltségünk. Ha ebből akár csak egy százalékot is megtakarítunk a precíziós kijuttatás révén, a vizsgálat megtérülése hasonló a műtrágyaszóróéhoz.
Kardos Ferenc: Mi nem kívánjuk a talajvizsgálatokat sűríteni, viszont egyéb szenzorokat is használunk. Végzünk talajszkennelést, drónfelvételezést vagy éppen NDVI-képeket készítünk. Utóbbit akár évente többször is. Időjárás-, évjárat- és időpontfüggő, hogy mikor minek a hatásaira lehet következtetni általuk. Ezekből pont a számunkra szükséges részletes adatokhoz jutunk hozzá. Amit viszont megállapítottunk: egy 10-15 hektárnál kisebb területen nincs értelme differenciálni, mert nincsenek akkora különbségek, legfeljebb akkor, ha a terméketlen részeket kiszedjük belőle. Viszont ha a terméketlen részeket külön kezeljük, van realitása kisebb területen, akár néhány hektáron is a differenciálásnak.
Balogh Sándor: Nagyon heterogének a területeink, emiatt tíz-tizenöt hektár alá kellett mennünk a differenciálásban. Emellett azért is, mert egészen kicsik a táblaméreteink.
Főleg a saját tapasztalataikra, kísérleteikre és méréseikre alapoznak. Figyelik a nemesítőházak tájékoztatóit, valamint a magyar és a külföldi sajtóban elérhető információkat is – fotó: Agroinform.hu
Mire lenne szükségük a továbblépéshez?
Borsiczky István: A gépesítés oldaláról azok a cégek, amelyek komoly gépeket forgalmaznak, sokkal több dolgot meg tudnak oldani, mint az intézetek. Érdemes az ő információikra is alapozni. A másik dolog, hogy ki kellene építeni a termelők közötti, a termelők és a nemesítőházak, illetve az inputanyagok előállítói közötti kapcsolatot. Egy olyan hálót, amely adatbankul szolgálna. Itt kellene bejönnie egy kormányzati vagy egy intézeti szereplőnek.
Balogh Sándor: A begyűjtött adatok feldolgozásában van szükségünk segítségre. Egyrészt sok is, bonyolult is ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni. Egyébként mi együttműködünk a Debreceni Egyetemmel, onnan is várjuk az információkat.
Kardos Ferenc: Én is úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozás az, amelyben még van fejlesztési lehetőség, mert rengeteg helyről gyűjtünk információkat, rengeteg különböző formátumban, ezek felhasználása meg rettentően fapados. Sokkal több információt gyűjtünk, mint amit hatékonyan tudunk használni. Itt még vannak megoldatlan feladatok.
|
