A délvidéki poszméh a megjelenésével ugyan riadalmat kelthet, de valójában egy békés óriásról van szó, amely őshonos hazánkban. Korábban nagyon ritkának számított, ám napjainkban egyre gyakoribb, ma már szinte az egész országban jelen van, ami örömhírnek számít a beporzók világszintű pusztulásának idején.
Egy poszméh naponta csaknem kétszáz háziméh munkáját végzi el – fotó: pixabay.com
Ártalmatlan, szelíd óriás
Komoly aggodalomra ad okot a beporzók számának világszinten tapasztalható csökkenése, a pesszimistábbak már arról beszélnek, hogy emiatt a globális mezőgazdaság ellehetetlenül. Érthető a nyugtalanság, hiszen a haszonnövényeink kétharmadának sorsa függ valamilyen mértékben az állatok segítségétől, míg a szárazföldi ökoszisztémák zárvatermő virágos növényeinek 80 százaléka profitál eltérő mértékben a beporzókból.
Hazai viszonylatban a legismertebb „segítők" a háziméhek, de rajtuk kívül még több ezer rovarfaj végzi folyamatosan a növények megporzását, mintegy 700 vadméhfaj, szúnyogok, legyek, lepkék tömegei.
Viszont a nagyüzemi mezőgazdaság, az egyre nagyobb méreteket öltő környezetszennyezés, a természetes élőhelyek visszaszorulása egyre több fajt sodor veszélybe.
Így aztán nagyon ritka az, amikor egy beporzó sikeréről érkezik hír, mint ahogy most a délvidéki poszméh esetében. A kategóriájában hatalmasnak számító, hangos döngéssel közlekedő méhtől a laikus megrémül, hiszen „ránézésre" is óriási fullánkja lehet, testének különleges sárga-fekete csíkozása pedig egyértelmű jelzés arra, hogy méreggel is bőven fel van szerelve. A valóságban azonban egy olyan szelíd óriásról van szó (a királynő akár 3 cm-es is lehet), amely elkezdett terjeszkedni Magyarországon.
Klasszikus értelemben vett mézet nem készítenek, de valamennyi nektárt felhalmoznak a fészekben tartalék táplálékként – fotó: pixabay.com
Egyetlen példány természetvédelmi értéke 50 ezer forint
Nemrég Dr. Sárospataki Miklós biológus, a MATE Állattani és Ökológiai Tanszékének docense beszélt a 24.hu-nak a délvidéki poszméh szokásairól, szerepéről.
Elmondta, hogy a faj alapvetően a Balkánon és Kis-Ázsiában elterjedt, a Kárpát-medence az elterjedési területének az északi peremét jelenti, az Északi-Kárpátokon túl már nem is találkozhatunk vele. Hazánkban őshonos, ám meglehetősen ritka faj volt, a XX. század első feléből is csak szórványos adatok származnak a jelenlétéről. Az első poszméhfajt 1980-as években helyezték Magyarországon természetvédelmi oltalom alá – egyetlen példány természetvédelmi értéke ma 50 ezer forint.
A 2000-es évektől azonban egyre több helyen bukkant fel a délvidéki poszméh, mára azt mondhatjuk, hogy szinte az egész országban jelen van, és továbbra is terjeszkedik. Ami persze remek hír a beporzók általánosan rossz és egyre romló helyzetét tekintve
– mondta a 24.hu-nak Sárospataki Miklós.
Arra a kérdésre, hogy mi lehet a sikerének az oka, a kutató sem tudott biztos választ adni, a feltételezések szerint a klímaváltozás – a Kárpát-medence melegedő, egyre inkább a Mediterráneumot idéző éghajlata – kedvez a délvidéki poszméhnek. Másrészt az is előfordulhat, hogy maga a faj is változott, alkalmazkodott, könnyebben elviseli az ember közelségét és/vagy a tápláléka tekintetében is kevésbé válogatós.
Annak ellenére, hogy lényegesen több a mérgük, a szúrásuk a háziméhekénél enyhébb – fotó: pixabay.com
A délvidéki poszméh könnyen felismerhető
A faj a mintázata alapján jól felismerhető: a koromfekete, hosszú és puha kitinszőrök borította testén két vastag, sárga vonal húzódik keresztben, egy a tor elején, egy a tor végén. Megjelenésüket tiszteletre méltó hang is kíséri. Termetükhöz igazodik a fullánkjuk is, méregből másfél-kétszer annyi található a testükben, mint a háziméhekében. Félni azonban nem kell(ene) tőlük, nagyon békés teremtmények.
Fogdosni, piszkálni, nyomogatni azért nem ajánlott őket, mert ezt a poszméhek fenyegetésnek veszik és támadnak, illetve fészküket is megvédik, ha már tényleg az utódaik környékén tevékenykedünk.
Annak ellenére, hogy lényegesen több a mérgük, a szúrásuk a háziméhekénél enyhébb, aminek az a magyarázata, hogy ellentétben a méhekkel a poszméhek fullánkjának végén nincs horog, így azt a szúrás után visszahúzzák és elmenekülnek. (A háziméhek fullánkja horgas, benne marad a bőrben, mert a méreghólyaggal együtt kiszakad a méh potrohából és továbbra is mérget pumpál a bőrbe fúródott kis szigonyon keresztül.)
Nagyon ritka az, amikor egy beporzó sikeréről érkezik hír, mint ahogy most a délvidéki poszméh esetében – fotó: pixabay.com
A poszméhek élete
A telet a poszméhek közül csak a leendő anyák élik túl, ők kora tavasszal az avarral fedett talajba ásott, néhány centiméter mély üregükből bújnak elő. Először feltöltik a megcsappant energiaraktáraikat: fehérjedús virágport és nektárt fogyasztanak, miközben megfelelő fészkelőhely után kutatnak.
Általában rágcsálók elhagyott járatait lakják be, ahova először is virágport és nektárt halmoznak, majd a pollenhalmazra, kis viaszkupolák alá rakják le az első, általában 6–8 petéjüket
– részletezte a biológus. A poszméhek megtelepedhetnek elhagyott madárfészkekben, falrepedésekben, kőrakásokban, faodvakban is.
A poszméhek nem építenek bölcsőket, és családjuk sem annyira népes mint a háziméheké, kolóniájuk a nyár derekán nagyjából 100–150 egyedet számlál. A dolgozók első generációját az anya egyedül neveli fel, ezek mindegyike fejletlen ivarszervvel rendelkező nőstény, akik a kikelésük után azonnal segítenek a táplálékgyűjtésbe és az újabb nemzedékek nevelésébe. Mézet nem készítenek, de valamennyi nektárt felhalmoznak a fészekben tartalék táplálékként. A dolgozók élettartama 4–5 hét.
A kolónia nyár derekán neveli ki a speciális táplálékigényű ivaros nőstényeket és a hímeket, amelyek június végén, július elején kirepülnek és azonnal párt keresnek. A hímek a nász után elpusztulnak, a nőstények pedig energiát gyűjtve telelőhelyet keresnek, és elvonulnak a téli pihenőre.
A következő évi újrakezdés, a faj túlélése innentől már az új királynők kezében van, hiszen a család többi tagja lassan sorvad, fogyatkozik, és elpusztul. (A szubtrópusokon több éves kolóniák is találhatók.)
Mi a poszméhek szerepe a mezőgazdaságban?
A poszméhek hűvös, esős, borús időben is repülnek és felkeresik akár a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs, a cukkini virágait is. Mivel könnyen hozzáférnek ezen növények központi termőrészéhez, sokkal pontosabb ls eredményesebb beporzást végeznek, mint a háziméhek. Egy poszméh naponta csaknem kétszáz háziméh munkáját végzi el, a nap nagy részében, akár napi 18 órán át is aktív.
Jelentős szerepük van a lucerna és a herefélék keresztbeporzásában – ami azért fontos, mert ezek a növények csak így hoznak termést.
Kiválóan hasznosíthatók a fóliasátras és üvegházas termesztésben, jó példa erre Belgium, ahol az üvegházi paradicsom termőfelületének 98 százalékán a megtermékenyítést poszméhekkel végeztetik el.
_fill_540x300_0.jpg)
