Az őszirózsafélék családjába tartozó nagy aggófű (Senecio umbrosus Waldst. et Kit.) 60-150 cm magas, évelő gyógynövény, amely nem csupán Európában, hanem szinte az egész világon megtalálható. Főképp az erdőket kedveli, de a homokos és nem művelt földterületeken is találkozhatunk vele, illetve gyakran fordul elő a vasúti töltések mentén is. Évelő növény, ami akár a kétméteres magasságot is elérheti. A növény levelei lándzsaformát öltenek, fűrészfogakkal ellátottak, gyorsan elnyíló napsárga színben tündöklő fészkes virágzatát tavasztól egészen késő őszig bontogatja, mindaddig, míg meg nem érkezik a fagyos időszak.
Nagy aggófű – fotó: Tata és Környéke Turisztikai Egyesület
Emberi fogyasztásra semmilyen formában nem alkalmas
Több népies neve is ismert: közönséges aggófű, boszokárnytalp, gelyvafű, keresztvirág, pihifű, rontófű, boszorkánylépte fű, szöszösfű, Szent Jakab fű, kőrontófű, rontófű, hájafű és pihésfű néven is ismerik.
Az aggófű erősen mérgező a benne található alkaloidok miatt. Jellegzetes illattal rendelkezik, amely a közelébe merészkedő állatokat elriasztja. Ha az állatok mégis megkóstolják, akkor az súlyos következményekkel jár, mérgezéssel és akár halállal is végződhet.
Az aggófű emberi fogyasztásra semmilyen formában nem alkalmas, a benne található mérgező vegyületek májkárosító hatásúak, és daganatos megbetegedést is okozhatnak.
Az aggófűvek a nevüket a terméses állapotukról kapták, amelyek a fehér bóbitájuk miatt egy agg ember ősz hajára emlékeztetnek.
Hol él?
Magyarországon az egyik legritkább növényfaj, Tata és Lesenceistvánd közelében üde lápréteken élnek az állományai. Itt található meg a legnagyobb, mintegy 1120 tövet számláló hazai populációja néhány szobányi területen, emiatt is fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
Leginkább veszélyezteti a terület szárazodása, az özönnövények egyre nagyobb térhódítása és árnyékolása, illetve az idegenhonos meztelencsigák elszaporodása.
Az aggófű fajok (Senecio spp.) küzül a közönséges aggófű (Senecio vulgaris) és a tavaszi aggófű (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis) parlag területeken, illetve gyümölcs- és szőlőültetvényekben gyakran gyomosít.
