Az agrarheute.com portál beszámolója szerint az utóbbi időben felélénkültek a viták a másodvetések hasznosságáról.
A szakértők egy része úgy ítéli meg, hogy a másodvetés a következő főnövény számára megőrzi a talajnedvességet, mások szerint viszont éppen elvonja azt. Erre a kérdésre általánosan érvényes választ gyakorlatilag nem lehet adni, mivel az több tényező együttes hatásától (éves csapadék mennyisége és időbeni eloszlása, a másodvetés típusa és vízvisszatartó képessége, stb.) függ.
Magyarországon másodvetésként gyanánt gyakori a facélia – Fotó: Pixabay
Elegendő vízellátottság mellett a másodvetés hatása egyértelműen kedvező, csapadékszegény körzetekben viszont azt célszerű mellőzni, vagy csak a körülmények alapos felmérésével alkalmazni.
Magyarországon másodvetésként többek között a mustár, az olajretek, a csillagfürt, a facélia és a napraforgó jöhet szóba. A másodvetés alkalmazásának vagy mellőzésének eldöntését azonban elsősorban a kiválasztandó növénytől, egész pontosan annak vízigényétől, talajtakarásától, tenyészidejétől, termésének felhasználási lehetőségeitől, várható ápolási és növényvédelmi költségeitől, valamint betakarítási lehetőségeitől kell függővé tenni.
Új Közös Agrárpolitika (KAP) szabályai szerint a minimális talajborítást fenn kell tartani a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése utána. A másodvetést az egységes kérelemben be kell jelenteni, az adott kérelmezési év főnövénye után kell elvetni, s a következő igénylési év főnövényének vetése előtt kell betakarítani, beforgatni vagy megsemmisíteni. A területet úgy kell megművelni, hogy a szükséges talajelőkészítési munkálatokat az előző főnövény betakarítása után és a következő főnövény vetése előtt el lehessen végezni.
A KAP-ban a vetésváltás betartása alapfeltételként jelenik meg minden 10 hektárnál nagyobb szántóterülettel rendelkező termelő számára: a szántóföldi táblákon minden évben más növénykultúrát kell termeszteni. Ugyanakkor a vetésváltás feloldható másodvetés beillesztésével
Növényvédelmi szempontból fontos, hogy az elő- és utóvetemény figyelembevételét, hiszen a károsítók továbbfertőzésének veszélye miatt el kell kerülni a rokonságot a trágyanövény és főnövény között.
Annak a gazdálkodónak, aki őszi vetésű gabonafélével tervez, legkésőbb augusztus közepén el kellene vetnie a zöldtrágya- vagy takarónövényt annak érdekében, hogy az még a következő főnövény vetése előtt legalább 60 napig a területen maradjon.
Zöldtrágyanövények, melyek nem kötik meg a nitrogént, azonban javítják a talaj struktúráját:
• facélia
• fehérmustár
• rozs
• olaszperje
• pohánka
Nitrogéngyűjtő baktériumokkal rendelkező, nitrogénmegkötő növények:
• lucerna
• vöröshere
• szöszös bükköny
• csillagfürt
• lóbab
_fill_540x300_0.jpg)
