A korán vetett és ültetett, rövid tenyészidejű zöldségfélék (pl. fejes saláta, hónapos retek, korai káposztafélék, borsó, stb.) megüresedett helyére vethetők és ültethetők a másodnövények.
Fel kell mérni a kert adottságait! Át kell gondolni, hogy fekvés, talajminőség, öntözés szempontjából mire alkalmas, illetve mennyi időnk van a számításba jöhető másodvetemények ápolására. Kérdés: üresen tartom, de ápolom, vagy hagyom elgyomosodni, esetleg kis költség és fáradság árán próbálok belőle további hasznot hajtani.
A jobb területkihasználás érdekében ne csak az egymást követő években, de gazdasági éven belül is figyeljünk a növényi sorrendre, az elő-, a fő- és az utónövények tervezésére. A közös kártevők és betegségek miatt fokozottabb mértékben kell egy szezonon belül az egymást követő növények megválasztására ügyelni, mint a többéves vetésforgó esetén! Tekintettel arra, hogy közös betegség gyakrabban a rokon fajok között fordul elő, ebből adódóan azonos családból származó növények egymást ne kövessék, több éven keresztül ugyanarra a helyre ne kerüljenek. Általános szabályként elfogadható, hogy
a növényfaj érzékenységétől, továbbá a betegségektől és kártevőktől függően egy-két év után még nagy a továbbfertőződés veszélye, de 4-5 év elteltével jelentősen csökken, a terület ugyanazzal a zöldségnövénnyel újrahasznosítható.
Mely szempontok alapján válasszuk meg a zöldségféléket, mi alapján tervezzük a kert másodhasznosítását?
A kert elhelyezkedése befolyásolhatja a tenyészidőszak végét, még tájegységen belül is nagy különbségek lehetnek (pl. fagyzugos mélyedések, északi lejtők, meleg déli kitettség).
Leszámítva egy-két növényt, melyek a félárnyékot is elviselik, a zöldségfélék fényigényesek, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy-egy gyümölcsfa vagy szőlőtőke árnyékában elpusztulnak, de károsan megnyúlnak, nem virágoznak, terméskezdeményeiket ledobják, lassabban érnek, színesednek később, és keveset teremnek. A fényhiányos környezetbe vetett vagy ültetett vetemények szöveti szerkezete vékonyabb, száruk könnyen megdől, érzékenyebbek a betegségekre.
A talaj több vonatkozásban is meghatározza a hasznosítási lehetőségeket, olyan adottsága a kertnek, melyen változtatni nehéz – alapvetően nem is lehet –, de javítása kisebb-nagyobb költségekkel és ráfordított munkával megoldható. Szerves trágyát kiszórni elsősorban ősszel célszerű, igazán a másodtermesztésre alkalmas fajok közül csak a tárolási és ipari célra ültetett káposztaféléknél és kései uborkánál lehet indokolt.
A művelhető (művelt) talajréteg vastagsága a korán tavasszal vetett gyökérzöldségféléknél (tárolási répa és petrezselyemgyökér, japánretek) különösen fontos szempont, de a rövidebb tenyészidejű, kisebb gyökértermést nevelő, őszi, friss fogyasztásra szánt fajtáknál is figyelembe kell venni.
Leszámítva egy-két növényt, melyek a félárnyékot is elviselik, a zöldségfélék fényigényesek – fotó: Shutterstock
Az idei tavaszi szárazságot követő csapadékosabb május ne tévesszen meg senkit! Zöldségfélét a Kárpát-medencében öntözés nélkül termeszteni, egy-két fajt leszámítva, nem érdemes, nem javasolt, különösen nem másodvetések esetében.
Vannak fajok, amelyek sok törődést, kézi munkát, ápolást igényelnek, ezek termesztése hétvégi kertekben kevésbé szerencsés. Sok esetben nem is annyira a növényfaj, mint a művelési mód dönti el a kérdést. Míg egy hagyományos uborka vagy paradicsom megtermeszthető heti egyszeri „látogatással", addig az intenzív termesztési formák (pl. támrendszeres művelés) öntözés és egyéb ápolási munkák hiányában csődöt mondanak.
Az elővetemény lekerülésének időpontja minden esetben meghatározó, a vetés előtt legalább egy hét maradjon talaj-előkészítésre, a magágy ülepedésére.
A jól szerkesztett vetésforgó részben a gyomirtó szer szerepét is betölti, ha nem is helyettesíti teljesen a kapálást, de jelentős mértékben mérsékli a kert elgyomosodását. Ilyen tekintetben a zöldségféléken belül megkülönböztetünk gyomfojtó, gyomnevelő és gyomosító fajokat.
• Gyomfojtók, amelyek sűrű állásuk vagy nagy levélzetük árnyékolása miatt nem engedik a gyomok kifejlődését (pl. fejes káposzta, karfiol, tök).
A fejes káposzta elterülő leveleivel egy idő után elnyomja a gyomokat – fotó: Agroinform.hu
• Gyomnevelő fajok, amelyek lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását (pl. sárgarépa, vörös hagyma, petrezselyem stb.).
• Gyomosító növényekhez olyan fajokat sorolunk, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek, gyomosítják a területet (pl. rebarbara, torma, új-zélandi spenót stb.).
Egyoldalú tápanyag-felhasználásból adódó talajuntság műtrágyák és szerves anyagok felhasználásával elkerülhető. Gyakran használt kifejezés a „talajzsaroló növény", ez alatt olyan növényfajokat kell érteni, amelyek kihasználják, kiélik a talaj tápanyagkészletét. Szemben egy-két szántóföldi növénnyel, kifejezetten talajzsaroló növény a zöldségfélék között nincs, de a nagyobb tápanyagigényűek (pl. tárolási káposztafélék) egy bizonyos mértékig „zsaroló"-nak is tekinthetők. Ha ezek termesztése után nem gondoskodunk a talaj feltöltéséről, illetve a felhasznált tápanyagok pótlásáról, hiány alakulhat ki.
A pillangós növényeket (borsó, bab, lóbab) a talajerőt javítókhoz soroljuk, amelyek nemhogy csökkentik, kifejezetten növelik a talaj tápanyagkészletét, javítják a termékenységét azáltal, hogy a gyökereiken megtelepülő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, azt a nitrogént, amely a következő évben mint hasznosítható tápelem fog a vetemény rendelkezésére állni.
A bab rövid tenyészidejéből adódóan jól elhelyezhető főnövénynek, de a rövid kultúrák után másodveteménynek is, egyben a talaj nitrogénkészletét gyarapítja – fotó: Agroinform.hu
Tökéletes vetésforgót, amely minden szempontból kifogástalan, ami a fent említett követelményeknek valamennyi tekintetben megfelel, nehéz tervezni, gyakorlatilag alig lehetséges, a kertészen múlik a kedvezőbb megoldás és a jó kompromisszum megtalálása!
Példák elő-, fő- és másodnövényként vethető zöldségfélékre
|
