A Debreceni Egyetem most ünnepli a 40. évfordulóját annak, hogy elindultak az Európában is egyedülálló értéket képviselő szántóföldi tartamkísérletek. A program alapítójával, Prof. Dr. Nagy Jánossal arról beszélgettünk, hogy
- melyek a legfőbb megállapítások a négy évtizedes munka alapján,
- milyen eredmények születtek forgatás nélküli és hagyományos technológiával, megváljunk-e az ekétől,
- mit gondol a precíziós gazdálkodásról, tényleg csak a nagy gazdaságok luxusa marad-e.
Melyek a legfontosabb konklúziók, amelyeket a 40 éve tartó kísérletek alapján lehet megfogalmazni?
Az egyik legfontosabb, hogy a mindennapi gazdálkodásban a termesztéstechnológiai beavatkozások zömének (talajművelés, vetés, növényvédelem, tápanyag-utánpótlás) az adott gazdasági éven túli hatása van. Ennélfogva a gazdálkodóknak legalább 3 évre kellene tervezniük, és legalább 3-4 év eredményeit, jellegzetességeit kell figyelembe venniük az egyes döntések meghozatalakor. Már a vetésszerkezet összeállításánál birtokában kellene lenni ezeknek az információknak. Ilyen több évre szóló hatást jelent például a pillangós virágúak vetése, az alapművelés módja vagy éppen a foszfor- és káliumtrágyázás. A nitrogén az, amit egy évre érdemes tervezni, és nem szabad túladagolni.
Prof. Dr. Nagy János – Fotó: Debreceni Egyetem
A Debreceni Egyetem nagy ünnepe ez, hogy 40 éves a tartamkísérlet, mert ez azt jelenti, hogy 40 évjárat adatsora áll rendelkezésre. Nincs olyan időjárási körülmény, ami ne fordult volna elő ennyi idő alatt. Voltak nagyon kedvező évjáratok, és körülbelül 10 rendkívül aszályos év is. 12-14 év volt átlagosnak nevezhető. Ha csak a meteorológiai adatokat nézzük, amelyek a 3 meteorológiai állomásunkon keletkeztek hatalmas adatmennyiség áll rendelkezésünkre, egy meteorológiai adatcsomag a 40 év vonatkozásában 9 millió adatot jelent. A Debreceni Egyetem Informatikai Karának Adattudományi Intézete dolgozza fel ezeket, és bocsátja az agrártudomány rendelkezésére.
Milyen típusú összehasonlításokra alkalmas a kísérletekből származó adatok elemzése?
Egyedülálló Európában, hogy minden parcellánknak van öntözött ikerparcellája is, tehát össze tudjuk hasonlítani, hogy egy-egy növény, hibrid "mit tud" öntözött és öntözetlen körülmények között, mindezt 40 évjáratban.
A műtrágyázási kísérletek is nagyon fontosak, vannak 40 éve nem műtrágyázott parcelláink is. Az új hibrideket tudjuk tesztelni, hogy a talajnak a természetes termékenységét használva mire képesek genetikailag. Ezeken a parcellákon hektáronként 3,5 - 5,5 tonna közötti hozamokat mérünk. Amit ebből a gazdálkodóknak érdemes lenne fontolóra venni, hogy ha kiválasztanak egy kukoricahibridet, amelyik tegyük fel, 5 tonnát képes teremni műtrágyázás nélkül, és a gazdálkodó a 10 tonnás eredmény célozza meg, akkor a plusz 5 tonnához való műtrágyamennyiséget kellene betervezni, ezzel elkerülhető a túltrágyázás.
Széles Adrienn professzor vezetésével jó eredményeink vannak a vetésidő-kísérletekben is, illetve a fejtrágyázás kapcsán is. A kutatások azt mutatják meg, hogy különböző genotípusok esetében a különböző fenofázisban kijuttatott fejtrágya kiváló terméseredményt hoz, mindezt az évjárattal összefüggésben.
Vannak 10 ezer négyzetméteres parcelláink hagyományos, forgatásos művelésmódban, a KITE Zrt. szakmai támogatásával sávos művelésben és forgatás nélküli művelésmódban is.
A talajműveléssel kapcsolatban milyen megállapításokat lehet tenni? Az utóbbi néhány hétben előtérbe került, hogy mi legyen a szántás, mint bevált agrotechnikai művelet sorsa. Önnek mi a véleménye?
Ha a gazdálkodónak jó a gép- és munkaeszköz-ellátottsága, és tud választani, hogy ekét, tárcsát, kultivátort, sávos művelőeszközt, stb. használjon, akkor van értelme igazán ezen gondolkodni. Én azt ajánlanám, hogy a gazdálkodó adott növény igényéhez az adott időszakban, a talajtípusnak, a talaj állapotának, nedvességtartalmának megfelelően döntsön az alapvető művelésről.
Kötelező vizsgálni, hogy milyen a talaj tényleges állapota, milyen a nedvesség-ellátottsága. Mérlegelni szükséges, hogy adott nedvességállapot mellett mi az ideális művelési mód, eljárás, vagy a talajműveléssel megvárni azt az időt, amikor kedvezőbb lesz a nedvességállapot, különben károsítjuk a talaj szerkezetét. Szerintem nem lehet kikiáltani egy eszközt rossznak, egy másikat pedig jónak. Van, amikor ekét kell használni, lehetőleg ne túl mélyen, és egyébként a kísérletek azt mutatják, 1-1,5 tonna kukoricatermés-többletet tudunk felmutatni a forgatásos talajműveléssel, feltéve, ha az jó minőségben történt.
1-1,5 tonna kukoricatermés-többletet tudunk felmutatni a forgatásos talajműveléssel, feltéve, ha az jó minőségben történt – Fotó: Shutterstock
Természetesen minden talajlazítás nedvességvesztéssel jár. Ha meg szeretnénk őrizni a talaj nedvességtartalmát, akkor minél kevesebb mozgatással járó talajművelést kell alkalmazni. Nagyon korszerű a sávos művelés, mert eleve költségmegtakarítást jelent, és száraz évjáratban ez is hozhat többlettermést.
Tavaszi vetésű növények alá ha csak lazítunk, minimális talaj-előkészítést végzünk, és a tarlómaradványba vetünk, akkor akár egy tonna veszteséget is elkönyvelhetünk, mert tavasszal nem tud felmelegedni a talaj elég gyorsan, amire viszont a csírázáshoz nagy szükség lenne. Azt szintén mérjük, hogy a különböző napokon kikelt növények milyen terméseredményt hoznak, és azt tapasztaljuk, hogy az első 3 napon kelt egyedek egyöntetűbb növényállományt képeznek, többet teremnek. 1,5-2 tonnás különbség lehet hektárra vetítve, ha az első három napban kelt egyedek szemtermését később, az 5-6. napon kelt egyedekhez viszonyítjuk.
Szerintem a gazdálkodóknak komplexebben kellene gondolkodni, a termesztési körülmények kölcsönhatását, az új tudományos eredményeket kellene szem előtt tartani. Alkalmazkodni a talajtípushoz, táblaadottságokhoz, a termőhelyhez, az adott időjárási körülményekhez.
A terméstöbblet fontos, de közben sokszor elhangzik, hogy nem biztos, hogy a termésmaximalizálásra kellene törekedni.
Valóban nem a csúcstermés kell, hogy legyen a cél, de én úgy tapasztalom, hogy a gazdálkodók szeme előtt alapvetően nem is ez lebeg, hanem jövedelmezőbb gazdálkodást szeretnének. A mi kutatási eredményeink azt mutatják, hogy például a tápanyag-utánpótlásban nem esnek túlzásokba a gazdálkodók, hiszen az utóbbi, körülbelül 15 évben országosan negatív a mérleg, azaz minden évben több tápanyagot viszünk el a terménnyel, mint amennyit kijuttatunk.
Ami hiányzik, az inkább a precízebb, szaktudásra alapuló termesztéstechnológia. A sok modern eszköz, a precíziós technológia lehetővé teszi, hogy a növények igényeit pontosan kielégítsük. Ezért én azt támogatom, hogy a gazdák jól ismerjék az egyes növények és fajták igényeit. A rendelkezésre álló csapadékmennyiség és a műtrágya hasznosulását is kiválóan lehet növelni a precíziós gazdálkodás eszközeivel.
.jpg)
Milyen jövője van ön szerint a magyar agráriumnak, és hol van ebben a precíziós gazdálkodás?
Nincs más út, mint a szakmai ismeretekre alapozott precíziós gazdálkodás.
Mindenkire, mérettől függetlenül vonatkozik, hogy sokkal precízebben, pontosabban, a meglévő mai szaktudást alkalmazva kellene gazdálkodni.
Egyetemi professzorként azt mondom, hogy lényeges jobban kellene használni a tudást, a kutatási eredményeket a mezőgazdaságban. Miközben nagyon sok gazdaság eléri a mintagazdaság címet, mert szakmailag magas szinten dolgoznak, emellett viszont sok gazdánál nem látom, hogy megfelelő lenne a szakmai felkészültség. Az eredményesség növelhető, de ehhez elengedhetetlen lenne a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása.
A kutatások azért fontosak, mert nagyon sok összetevője van annak, hogy le tudjunk vonni egy-egy tudományosan megbízható következtetést. A vízellátás, a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, a mikroklíma, stb., ezek mind befolyásolják az eredményeket, és nehéz a szántóföldi táblán megtalálni az összefüggéseket, ezért fontos lenne, hogy a gazdák a megbízható kutatási eredményekre támaszkodjanak.
Sokszor elhangzik az is, hogy a búzára és kukoricára alapozott vetésszerkezettől el kellene mozdulni. Ön mit gondol erről?
Én azzal értek egyet, hogy kukoricát az arra alkalmas területeken kellene termeszteni. Ott, ahol a kukorica termesztéséhez nincsenek meg az alapvető feltétek, nem terem annyit sem, hogy a költséget fedezze, ott fel kellene hagyni vele. Búzát és kukoricát igazán hatékonyan termelni nagy táblákon, intenzív körülmények között lehet, de nem minden termőhelyen.
Fontos lenne, hogy egyre több, piaci igényekre választ adó növényt termesszünk, azzal is számolva, hogy esetleg nagyobb szakértelemre, több odafigyelésre, esetleg több kézimunkára lesz szükség. Cserébe kisebb területen nagyobb árbevételt lehet elérni. Én azt gondolom, ha a gazdák számára bebizonyosodik, hogy megéri váltani, akkor változni fog a vetésszerkezet.
_fill_540x300_0.jpg)
