Amit a legtöbb no-till tapasztalatokkal rendelkező gazda elsőként kihangsúlyoz, hogy
sajnos NINCS mindenkire érvényes recept.
Ettől függetlenül vannak olyan támpontok, amelyek segíthetnek abban, hogy megtalálja a kezdő lépéseket az elinduláshoz az a gazda, aki a no-till technológia gondolatával kacérkodik. Összefoglalónkkal ebben szeretnénk segíteni.
Mit jelent a no-till és mit jelent a forgatás nélküli talajművelés?
A két fogalom közötti különbség az, hogy a no-till esetében a vetést egyáltalán nem előzi meg semmilyen talajmunka, éveken keresztül direktvetés zajlik a növényi szármaradványokkal borított talajba. A forgatás nélküli talajművelés esetén pedig egyenes késes talajlazítók használata, sekélyművelés jöhet szóba.
Mi az amit, most tennem kell, ha át szeretnék állni a no-tillre?
A legfontosabb az, hogy a lekerülő kultúrnövények szármaradványait a területen érdemes hagyni, majd takarónövények vetését kell betervezni. Az elsődleges szempont az, hogy a termőföld növényekkel, mulccsal való folyamatos fedettségét szükséges megoldani, ez az első lépés a talajszerkezet javítása és a no-till technológiára való átállás folyamatában.
A no-till gazdák nagyrészt a követező takarónövényeket vetik: pannon bükköny, lóbab és szegletes lednek.
Milyen költségekre és mennyi terméskiesére számíthatok, ha átállok a no-tillre?
Azzal, hogy elhagyjuk a talajművelést és a magágykészítést, jelentősen csökkenthető a gázolajfogyasztás, gazdálkodói tapasztalat, hogy már a szántás elhagyásával felére esik vissza a fogyasztás. A menetszámok csökkentése miatt kevesebb a területen töltött idő, így tehát a munkabérköltség is.
Az átállás első néhány évében több nitrogén kijuttatására lehet szükség. Az elsődleges probléma az, hogy a talaj nitrogénszolgáltató képessége gyenge az alacsony humusztartalom miatt, illetve gyenge a nitrifikáció. Rövid időn belül azonban ellenkező irányú folyamatok indulnak el, főleg, ha pillangós takarónövényeket alkalmazunk. Ahogy nő a talajszerkezet javulásával a humusztartalom, emelkedik a szerves szén mennyisége és javul a talaj nitrogénszolgáltató képessége.
A No-till Agroinform webináriumán megszólaló gazdák azt mondták, hogy ma, néhány évvel az átállás után 80-120 kg/hektár nitrogén-hatóanyaggal dolgoznak, és nem csökkentek a termésátlagaik.
"A folyamat az elejétől kezdve fenntartható gazdasági szempontból, nem volt olyan év, amikor rosszabbul teljesítettünk, mint a konvencionális rendszerben" – hangzott el a rendezvényen.
Milyen gépekre van szükség?
Tény, hogy szükség van egy nagy csoroszlyanyomással rendelkező direktvetőgépre ahhoz, hogy a szármaradványokkal teli talajba lehessen vetni. Viszont más talajművelésre és magágykészítésre alkalmas gépeket nélkülözni lehet, a talajművelés feladatát alapvetően a takarónövények végzik el.
Mivel nincs forgatás no-tillben, ezért a szerves trágya kijuttatása olyan munkagéppel lehetséges, amelynek egyenletes a szórásképe. Maga a trágya pedig nem lehet darabos, a komposztált, aprított szerves trágya juttatható ki megfelelően.
Ezen túl természetesen szükség van permetezőgépre, de jelentősen kevesebb munkagépet igényel a technológia.
Derékig ér a takarónövény a no-till táblákon?
Tévhit, ami abból adódik, hogy a konvencionális művelésben meglehetősen alacsony a szárlebontást gyorsító gombák száma, elsősorban a talaj forgatása miatt. Viszont, ha nem bolygatjuk a talajt folyamatosan, akkor a szárlebontást segítő mikroorganizmusok a talajfelszín közelében lesznek, és rendkívül gyorsan elbontják a szármaradványokat.
Napraforgó vetése esőben szármaradványokkal borított talajba – Fotó: Kökény Attila
A 12 százalék feletti lejtők és direktvetés – hogyan?
Az új támogatási rendszerben előírás, hogy 12 százalék feletti lejtőszög esetében csak direktvetéssel lehet elvetni a kapásnövényeket, illetve másik alternatíva a szintvonalas művelés és az erózióvédelmi sávok kialakítása is. A szintvonalas művelés azért nehezen kivitelezhető, mert a lejtők általában nem egyirányúak, így nem lehetne egyenes sorokba vetni, és az is tény, hogy bizonyos lejtőszög esetén veszélyes beülni a kombájnba a domboldalon párhuzamosan a lejtéssel.
Így a direktvetés az, ami valódi megoldást jelenthet. Szükség van ehhez egy jól felépített vetésforgóra: az első két évben mindenképpen sűrű sortávra vethető növényekkel érdemes foglalkozni és sekély talajművelést alkalmazni, utána lehet kapásokat vetni egy már stabilabb talajszerkezetbe, és fokozatosan csökkenteni a talajművelést.
Szántás nélkül kezelhetetlen a pocoknyomás?
A pocok alapvetően ökológiai probléma, és az a tapasztalat, hogy a szántás ugyan rövid időre korlátozza a számukat, de néhány héten belül ugyanúgy megjelennek a területen. A pockok és más rágcsálók ellen az a leghatékonyabb védekezési mód, ha teret hagyunk a ragadozó madaraknak. Ehhez többféle ökológiai megoldás is létezik, ezeket érdemes kipróbálni.
Mi lesz a gyomokkal és a növénybetegségekkel?
A gyomosodás problémája egészen máshogy néz ki a konvencionális gazdálkodásban, mint no-till esetén, de igaz ez a növénybetegségekre is. A kulcs no-till esetén az, hogy mivel nincs talajbolygatás, így azok a mikroorganizmusok tudnak felszaporodni, amelyek támogatják a növényt a kórokozókkal szembeni ellenállásban. A gombafertőzések változatosabb vetésforgóval, kétszikű takarónövények beiktatásával radikálisan csökkenthetőek.
Napraforgótarlóba vetett búza – Fotó: Kökény Attila
Természetesen a betegségeknek ellenálló, a terület adottságaihoz legalkalmasabb fajták választása is segít a védekezésben.
A takarónövények használata a gyomkontrollt is elősegíti, mert a talajtakarás miatt vetett fajok elfoglalják a gyomok életterét, teljesen megváltozik a gyomflóra egy olyan területen, ahol minimális a talaj bolygatása. Természetesen gyomirtó szerre is szükség van, jelen pillanatban használható a glifozát, amely miatt radikálisan leszűkül a megjelenő gyomfajok száma.
Egyre több az aszályos időszak: hogyan segít a no-till?
Ahogyan csökken a talaj forgatásával járó műveletek száma, úgy kezd el javulni a talajszerkezet és a víz befogadására alkalmas aggregátumok elkezdenek felépülni. Ennek köszönhetően nem iszapolódik el a talajfelszín, a lehulló csapadék beszivárog a talajba. Ennek méginkább jelentősége van a lejtős területeken, ahol a víz elfolyása így megakadályozható.
Ha száraz a tavasz, akkor a szél nem kapja fel a talaj felső rétegét, mert a takarónövények védelmet nyújtanak a deflációval szemben. A mulcs véd a kipárolgástól, segít megőrizni a talajnedvességet.
Ha még többet szeretnél tudni, hallgasd meg a Kökény Attilával készült podcastot, vagy nézd meg a No-till Agroinform webináriumon elhangzott előadásokat!
