Igen, ez a nyár is elröppent a maga szeszélyes, néha bolondos időjárásával, s megérkeztünk Szent István napjához, ami államalapítónk nagysága mellett az új kenyér ünnepét is jelenti, s mindezek mellett a Balaton-parti nyaralók számára a szezon végét is jelzi.
A mögöttünk levő hét időjárását is sokféle jelzővel lehetne illetni, talán maradjunk az egyszerűség kedvéért a változékonyságnál. Értem alatta a forró, napsütéses napokat, az ezeket felváltó heves esőket, felhőszakadásokat, aztán a hőmérséklet is visszaesett kissé, majd pontosan nagy ünnepünk napján – az ígéret szerint – visszatér az igazi nyár. Az előrejelzés szerint ez is csak pár napos lesz, s újra fordulat következik, esők és lehűlés érkezik a jövő hét elején.Az elmúlt pár napra talán leginkább a magas relatív páratartalom nyomta rá bélyegét és ad magyarázatot a hirtelen bekövetkező markáns változásokra. Természetesen az esős napokon a levélfelületi nedvesség is tartósnak bizonyult, akár 6-10-(15) órán át tartott. Ezt fokozta az augusztusra jellemző éjszakai minimum- és a nappali maximum-hőmérsékletek közötti távolság növekedése. Különösen igaz ez mostanság és a következő időszakban, bőséges harmatot adva.
Ritka az az év, amikor augusztus vége felé a talajok relatíve jó vízellátottsága segíti a növénytermesztést és az időjárás-előrejelzés is csapadékos napokat (is) ígér. Most jó időben, jó talajmunka után, jó magágyba lehet vetni a repcét.
Az aratás után a tarlóhántás a feladat, s ezt az üzemek időben elvégezték. A nyári esők segítségével a hántott tarlók gyorsan kizöldültek, sok az árvakelés, de a gyomok is tömegesen keltek ki és növekednek. Ahol repcét terveznek, ott egyértelmű a talajmunka szükségessége, de a többi tarló is újabb munkát kíván. Az árvakelések egyben a növényvédelmi előrejelzés tesztterületei is, ott megfigyelhetők a felszaporodó kártevők, megjelenő betegségek.
A kalászosok árvakelése 1-3 leveles, s a földibolhák (Phyllotrtea spp.) támadják a kis növényeket. Emellett a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) is megjelent már.
A repceárvakelés 2-(4) valódi leveles, s a földibolhák (Phyllotrtea spp.) kártétele általános, közepes vagy azt meghaladó mértékű.
A kis repcén tömeges a földibolha-kártétel – fotó: Agroinform.hu
Másik táblán a repcedarázs (Athalia rosea) álhernyójának rágásnyomai láthatóak, így mindkét őszi kártevőre számítani kell. A repce termesztéstechnológiájának alapeleme a vetőmagcsávázás, ennek ellenére a majdan kikelő növényeket fokozottan kell ellenőrizni.
A repcedarázs álhernyója is táplálkozik az árvakelésen – fotó: Agroinform.hu
A két fő kapásnövényünk – kukorica és napraforgó – számára kimondottan kedvezően alakult a nyári időjárás. A virágzás és termésnevelés szakaszában gyakran hullott csapadék, így a növények erősek lettek, nagy lombozattal, s mutatós, nagy csövekkel, tányérokkal jó termést ígérnek.
Milyen kártevők támadják a kukoricát?
A kukoricatáblákon nem igazán növekedett a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) száma, mégis a kártétel növekedését lehet megfigyelni. A lárvák lefelé rágtak a szárban, s mostanra a csőhöz vagy a cső alá jutottak. A ki-berágás nyomai, illetve a rágcsálék-ürülék kombó látványosak. Emellett kisebb számban megtalálhatók a bebábozódott egyedek is, ezek már kezdenek repülni, jön a 2. nemzedék. Több évben hosszú, meleg ősz volt, s ezt használja ki a kártevő. E jelenség inkább délebben, melegebb fekvésben jellemző. Ilyen területen érdemes a táblákat figyelni, szükség esetén védekezni a kártevő ellen.
A kukoricamoly kirágása – fotó: Agroinform.hu
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) kicsit később kezdett betelepedni a kukoricatáblákba, de aztán a kártevőtömeg gyorsan növekedett. Lárvája ott rág a csövek végein, s igen magas a gyakoriság, vagyis a csövek nagy részén ott vannak. Szerencsére a fertőzés erőssége még csak gyenge, vagyis kicsi az elsődleges kár. Azért kell ezt így kiemelni, mert ismert, hogy a csővégi kártétel lesz majd a behatolási kapu a fuzárium (Fusarium spp.) fertőzésénél. Esős időszakban komoly fertőzöttség alakulhat ki, aminek a kezdete már napi realitás, vagyis a betegség már ott van – észlelési vagy gyenge szinten – a táblákon.
A gyapottok-bagolylepke hernyója és kártétele – fotó: Agroinform.hu
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) egyedszáma még mindig emelkedik, jellemzően már a csövek végén táplálkoznak. Folyamatos a tojásrakás.
A három kártevő ellen egy kezeléssel lehet védekezni, s elsősorban a gyapottok-bagolylepke emelkedő száma és kártétele indokolja azt.
Még mindig levéltetű – óriási kolónia a kukorica csövén – fotó: Agroinform.hu
Milyen állapotban van a napraforgó?
Felgyorsult a napraforgó érése, a kaszatokban már kemény a mag. Vannak, akik a lassabb hatású deszikkálást részesítik előnyben (vagy az ütemezésben ez segít), így már lehet látni deszikkáló szerrel kezelt táblát.
Már megkezdődött a napraforgó deszikkálása – fotó: Agroinform.hu
Az utóbbi időben a diaportés szár- és levélfoltosság (Diaporthe helianthi) terjedése felgyorsult. Ez egyrészt a gyakoriságban, másrészt a fertőzés erősségében mutatkozik meg. Az alsó levelek leszáradtak, a betegség egyre magasabban található levélemeletet betegít meg. A szár viszont még nem fertőződött meg, vagy alig találni gyenge fertőzést azon.
Az alternáriás szár- és levélfoltosság (Alternaria helianthi) lassan terjed, a foltok egyre feljebb jelennek meg, a tányérok pikkelylevelein is észlelték már megjelenésüket.
A csapadékos napok után a fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) is erőre kap. A betegség terjed látványos tüneteket mutatva. A tányér fertőzöttsége még elhanyagolható. E három betegség gyakorisága 50%-hoz közelít, szerencsére a betegség súlyossága gyenge-közepes, így komoly kár nem alakult ki.
További betegségek (fómás szárfoltosság – Phoma macdonaldii, hamuszürke szárkorhadás – Macrophomina phaseolina) is megtalálhatóak az állományokban, de csak észlelési szinten, esetleg gyenge fertőzöttséggel.
A következő időszakban várhatóan a napraforgó érése tovább gyorsul, illetve a deszikkálásokkal is haladnak az üzemek, így a kórokozók számára lassan nem lesz megfelelő táptalaj a növény, vagyis a betegségek terjedése várhatóan lelassul.
Ezzel még baj lesz, parlagfűtömeg a napraforgótábla szélén – fotó: Agroinform.hu
Nagy számban rajzik az almamoly
Az alma gyümölcsei lassan elérik a végleges méretet, illetve a színesedés is jelzi az érési folyamatot. A betegségek kevésbé támadják már a termést. A varasodás (Venturia inequalis) fertőzöttsége nem emelkedett a védett ültetvényekben. A gyümölcs viaszos bevonata miatt kevésbé fogékony a kórokozó támadására, s a levelek is öregednek. A termésen gyenge fertőzöttség alakult ki, a lombozaton közepes, bár ez ültetvényenként, fajtánként eltérő értéket mutat.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzése sem változott igazán a kórokozó számára kedvező időjárás ellenére. Közepes vagy azt kissé meghaladó fertőzöttség alakult ki, amely szintén erősen változatos képet mutat a különböző ültetvények különböző fajtáin.
Továbbra is veszélyt okoz viszont az almamoly (Cydia pomonella), amely nagy számban rajzik és a vegyes populációnak köszönhetően a kártétele még mindig növekszik. Egyre közeledünk a szedés idejéhez, ezért a védekezéseknél az élelmezés-egészségügyi várakozási időt is figyelembe kell venni.
Csökkenő számú az almalevél-aknázómoly (Lithocolletis blancardella) rajzása, az almamoly elleni kezelés erre is megoldást ad.
Egész évben gondot okoztak a levéltetvek (Aphididae), s a termelési ciklus végén még mindig jelen vannak a hajtásokon. Nagyobb fertőzés esetén a védekezés indokolt.
A dióburoklégy óriási tömegben rajzik
A csonthéjasok érése, szedése a végéhez közelít. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a szilvamoly (Grapholita funebrana) még mindig nagy számban repül, s a vegyes népesség újabb kárt okoz. A kezelésnél figyelembe kell venni az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.
A molyok rágása vagy egyéb sérülések nyomán megjelenik a moníliás termésrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola), s a betegség az érés előrehaladtával rohamosan terjed. Gyakorlatilag az érett gyümölcs már teljesen rothadt. Amennyiben a betegség megtelepedett a fán, akkor már az összeérő gyümölcsök egymást fertőzik, ami fokozza a tetemes kárt.
Sajnos az idei tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a diótermesztésünk nehéz helyzetbe került a dióburoklégy (Rhagoletis completa) országos terjedésével. A kártevő óriási tömegben rajzik és tojást rak. A fejlettségében vegyes populáció folyamatosan károsítja a dió zöld burkát, majd a rothadási folyamat eléri a dióbelet is. Ha egy fán vagy ültetvényben megtelepszik a kártevő, akkor védekezés nélkül közel 100%-os a kár. A védekezés sikerének leginkább technikai akadálya van, nehéz a nagy fákat teljesen bepermetezni.
Szőlő: hamarosan indul a szüret
A szőlőskertekben már készülni kell a szüretre. Bár némi elmaradás tapasztalható a szőlő fejlődésében, mégis a korai fajták szedését 2-3 héten belül megkezdik. A tőkéken, főképpen hónaljhajtásokon újabb peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzések okoznak levéltüneteket. A fürt már kevésbé fogékony a kórokozó támadására. Az ismétlődő esős ciklusok újabb fertőzési hullámot indítanak el, éppen ezért a vesszők beérése és a telelő alak mennyiségének csökkentése okán még mindig érdemes védekezni a betegség ellen.
A lisztharmat (Uncinula necator) szintén kedvező körülményeket talált az elmúlt időszakban, s fertőzése a hajtásokat célozta meg. A védekezés itt is a vesszők beérését és a telelő alakok kialakulásának csökkentését segíti.
A szürkepenész (Botrytis cinerea) viszont kimondottan a bogyókat támadja. Az időjárás kedvező a kórokozó számára, s az egyéb körülmények (zárt fürtök, összeérő bogyók, zsendülés, sérülések, virágmaradványok a fürtön belül stb.) együttesen növelik a fertőzési nyomást. Sajnos az időjárás-előrejelzés szerint a veszély továbbra is fennmarad, így a fürtök védelme fontos feladat. A betegség eddig csak észlelési szinten jelent meg, igyekezzünk itt megfogni.
Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) imágója rajzik. A vektor alacsony száma ellenére a fitoplazmás betegségek terjednek az ültetvényekben, ezért az ültetvények szemlézése, a beteg tőkék eltávolítása és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés egyaránt fontos.
Az ültetvényekben általános az erős gyomosodás, az esős nyárban a gyomok hihetetlen tömegben keltek, majd gyorsan növekedtek, s ma már általánosan virágoznak. Aki hagyta ezt a folyamatot kiteljesedni, az kemény munkával fizet az elmaradásért. A gyomos környezet is hozzájárul a betegségek terjedéséhez, ezért is meg a szüreti előkészületek miatt is el kell végezni a gyomirtást.
Ilyen gyomos szőlőben a kórokozók is jól érzik magukat – fotó: Agroinform.hu
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
_fill_540x300_0.jpg)
