Igen, itt vannak kifejezetten gyenge adottságokkal rendelkező talajok is – vörös agyagos, kavicsos –, amiket nehéz gazdaságosan művelni, körülbelül 25 hektárt kaszálóként vagy legelőként hasznosítunk. Ezen kívül 125 hektáron szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, felén vetőmagcélú kalászos gabonákat, a másik felén kukoricát és szálas takarmánynövényeket termesztünk, mint a zabos borsó, vagy a csenkeszperje. Az olaszperje és a réti csenkesz keresztezésével előállított intenzív hibrid fűféle jól bevált itt, nagyon jó a hozama, 2-3 alkalommal lehet kaszálni, de egy év után kifárad. Számunkra hatalmas előny, hogy a vetésforgóba illeszthető, és beltartalmilag még tejhasznú marhatartásban is kiváló takarmány lenne.
Az Őrségben a talajok minősége miatt kiugró termést elérni csak óriási szerencsével lehet – Fotó: Bischof András
Hatvanöt hektáron vetőmagot állítotok elő. Összefoglalnád, hogy miben tér el a technológia a szokásos növénytermesztéstől?
Jóval nagyobb fegyelemre van szükség. Itt, az Őrségben a talajok minősége miatt kiugró termést elérni csak óriási szerencsével lehet, az agrotechnikai felkészültség ellenére nagyon sok múlik az időjáráson, amiből a csapadékeloszlás egyenletessége talán a legfontosabb tényező. A vetőmag célú előállítás esetén viszont nem csak a mennyiség a lényeg, hanem a minőség is, pontosabban az, hogy a mag fajtatiszta és csíraképes legyen. Nagyobb hozzáadott értékű terméket tudunk előállítani.
Viszont jóval gyakrabban kell szemlézni, és a növényvédelemre is szigorúan oda kell figyelni. A technológiai háttér megteremtése is nagy feladat: a kombájntiszta anyagot tisztítani kell, csávázni, csomagolni, majd előkészíteni a hatósági mintavételre.
Az egész területről vetőmagminőséget tudtok betakarítani?
Szinte mindig vetőmagcéllal indítjuk el a termesztést, de előfordul, hogy egyes táblák termését, kisebb mennyiségeket nem lehet vetési célra feldolgozni, mert nem felel meg a követelményeknek.
Milyen technológiai lépések vannak a vetéstől a fémzárolt vetőmagig?
A kombájntiszta alapanyagból első lépésként erős szívó légárammal eltávolítjuk a port és az olyan könnyebb szennyeződéseket, mint a szalmadarabok, vagy a pelyvalevelek. Ezt követően a többszintű osztályozó rostára kerül a termény: a fölöző rostán fennakadnak a magnál nagyobb méretű idegen anyagok, mint a kalászdarabkák vagy a kavicsok, majd az aljrostára kerülve az elfogadható derékátmérőnél kisebb magok és egyéb szennyeződések hullanak ki az anyagáramból.
Ezután a triőrben folytatódik a válogatás: a derékban kettétört szemeket tudja eltávolítani, ami fontos lépés, hiszen a felső magfél nem tartalmaz embriót, nem csírázóképes.
Hatvanöt hektáron termesztenek vetőmag célú gabonát – Fotó: Bischof András
Ezután következik a csávázás: gombaölő szerrel kezeljük, mely a magot védi a csírázáskori fertőzésekkel szemben.
Ezt követi a csomagolás: a megrendelők igényei szerinti kiszerelésben készítjük elő a vetőmagot. Kézzel is mozgatható, 50 kg-os PP-szövet zsákokba, illetve 700-750 kg vagy 1 tonna tárolására alkalmas, úgynevezett „big-bag” zsákokba kerül a mag.
Mi történik a hatósági szemle során?
Vetőmagcélú termesztés esetén a táblák elvetését az illetékes kormányhivatal felé be kell jelenteni, ahonnan a vetőmag-felügyelő kijön, és ellenőrzi az állományt a szántóföldön, a betakarítást megelőzően: idegen fajú, vagy fajon belül másik fajtába tartozó növények nem, vagy csak nagyon alacsony számban lehetnek a szemlézett állományban.
A csávázott vetőmag csomagolásakor a zsákokat varrással zárjuk, egyúttal a zsák szájához varrunk egy azonosító címkét is (fémzárolás). A hatósági mintavétel a zárt zsákokból történik, majd a laboratóriumi vizsgálatok után, az előírt feltételek teljesülése esetén kerül kiállításra a vetőmag-minősítő bizonyítvány, ami tanúsítja, hogy az ugyanezen fémzárolási azonosítószám alá tartozó zsákokban hatóságilag igazolt minőségű vetőmag van.
Kinek adjátok el a vetőmagot?
Nagy részét közvetlenül a helybéli gazdálkodóknak tudjuk eladni, 20-25 km-es körzetben értékesítjük. Másik részét gazdaboltoknak és integrátoroknak, illetve termeltetési szerződésünk van a martonvásári Elitmag Kft.-vel is.
Az agrárkörnyezet-gazdálkodási programban vannak komoly korlátozások a növényvédő szerek használatával kapcsolatban, viszont említetted, hogy a vetőmag célú termesztés növényvédelmi szempontból is nagyobb figyelmet követel. Hogyan tudtok az előírásoknak megfelelni?
Növényorvosként van megfelelő rálátásom arra, hogy milyen növényvédő szert mikor és hogyan érdemes használni. Az AKG-ban számos korlátozás van, ez így igaz, sőt évente módosul a használható növényvédő szerek listája.
Például, horizontális szántóföldi célprogram esetén kizárólag növényorvos javaslata alapján használhatóak például az aminopiralid hatóanyagot tartalmazó gyomirtó szerek, mert hatásuk a következő kultúrnövényre káros lehet, illetve a szalmát is be kell dolgozni utána, más módon nem használható fel, ezért csak valóban indokolt esetben javasolható.
Mv Initium őszi árpa – Fotó: Bischof András
Vannak alternatív megoldások, de azok sokszor drágábbak. Ezért találták ki az AKG-t, amelyben a többletköltségek fedezésére van keret. Az új KAP-ban – az eddigi információk szerint – már egyéves AKG-ra is lehet majd pályázni, lehet, hogy többen fognak belevágni, ha nem kell 5 évre elköteleződni.
A növényvédelmi kérdések mostanában mindig előtérben vannak, ráadásul az új időszakban még több előírásra kell odafigyelni, és egyre több hatóanyagot vonnak ki a forgalomból.
A hatóanyagok kivonásával legtöbbször az a probléma, hogy nem marad idő az átállásra. Szinte mindenre lehet találni alternatív megoldást, de nem egyik pillanatról a másikra. Nagy gondot fog most például okozni a tiakloprid rovarölő hatóanyag (Biscaya, Calypso, Proteus) kivonása. Tebukonazolt tartalmazó gombaölő szerekkel keverve valóban veszélyt jelentett a méhekre, de önálló alkalmazásának betiltása szakmailag vitatott, mert így nem maradt az őszi káposztarepcében ennyire megbízható tartamhatású készítmény. Nem jelent megoldhatatlan problémát, de nehezebb lesz innentől.
A méhészek és a növénytermesztők közötti konfliktus nem új keletű probléma. Szerinted mi lenne a megoldás?
Állandó napirendi kérdés, hogy hogyan lehet megelőzni a méhpusztulásokat. A növényvédelmi tevékenységet szabályozó 43/2010. (IV.23.) FVM rendelet tervezett módosításai között szerepel, hogy a gazdáknak előre be kellene jelenteniük a Nébih felé a tervezett növényvédelmi beavatkozásokat.
Ez a gazdálkodókra és a növényvédelmi szakemberekre komoly adminisztrációs többletterhet róna, arról nem is beszélve, hogy az ellenőrző hatóságra kezelhetetlen mennyiségű adat zúdulna országos szinten. Ráadásul, nem ritka eset, hogy míg a területbejárás során még nincsenek kaptárak a föld végében, pár nappal később, mire a permetező odaér, már ott vannak.
Az AKG a többletköltségek fedezésére szolgál, a következő időszakban valószínűleg egy évre is meg lehet pályázni – Fotó: Bischof András
Véleményem szerint elsősorban a méhészeknek kellene adatot szolgáltatniuk: például ugyanazon a térképfelületen, amit a gazdálkodók is használnak az Egységes kérelmek beadásánál, jelölniük kellene a térképre kattintva, hogy hová szeretnék a kaptáraikat elhelyezni, 2-3 nappal előre. A becsült repülőkörzetbe eső táblák gazdáit automatikus rendszerüzenet értesíthetné, így a tájékoztatási kötelezettség a lehető leghatékonyabban teljesülne, ami a későbbi vitás ügyek rendezését is megkönnyítheti.
Azért is a méhészeknek kellene ezt végezniük, mert sokkal könnyebb 10-20 gazdának 1 méhészre odafigyelni, mint egy méhésznek 10-20 gazda minden növényvédelmi kezelését előzetesen tanulmányozni, és annak kockázatait felmérni. Kevesebb adatot kellene gyűjteni, kevesebb adminisztrációs terhet jelentene összességében a szektornak, és valóban segítene megvédeni a méheket, ami mindannyiunk közös érdeke.
Az adatszolgáltatás és adatkezelés kérdése az agrárium területén is egyre többször kap hangot, egyre nagyobb jelentősége lesz a korrekt adatkezelésnek, adathasználatnak, információszolgáltatásnak.
Igen, én is így gondolom. Mi, gazdálkodók, most is rengeteg adatot szolgáltatunk a támogatások, a pályázatok, vagy a környezetvédelmi előírások miatt. Az viszont kérdés számomra, hogy ezek az adatok jól használhatóak-e, milyen következtetéseket lehet belőlük országos szinten levonni. Mindig figyelmeztetem a gazdálkodó társaimat, hogy igyekezzenek pontosan adatot szolgáltatni, mert ezek alapján születnek meg a következő döntések, jogszabályok. Sajnos azonban sokszor a szándék megvan, de a nyilvántartási rendszerek nem olyan formában kérdeznek rá az adatokra, ahogy azokat egy gazdálkodó számon tartja.
Tudja, mennyiért vett műtrágyát, növényvédő szereket, miből mennyit használt hektáronként, de körülményes arra válaszolnia, hogy őszi búza gombaölő szerekre mennyit költött tavaly. Nyilván ki lehet szorozni, de ilyen adatokat nem tart nyilván, mert nem veszi hasznát.
Másik példaként, a nitrát adatszolgáltatás visszásságai: naptári év szerint kérik a kijuttatott N-tartalmú trágyák felhasználását, de így az őszi vetésű növények táplálására kijuttatott összes nitrogént csak két külön évre vonatkozó, egy év eltéréssel benyújtott adatszolgáltató űrlapról lehet „összeolvasni”, az információból így nehezen lesz adat.
Az agrárdigitalizációról legutóbb ITT írtunk.
Szerinted a gazdálkodók számára milyen változásokat hoz az új őstermelői és családi gazdasági rendszer? Te mire számítasz?
Véleményem szerint nagyon jó célok fogalmazódtak meg az új rendszer kapcsán, de vannak még menet közben felmerülő kérdések, nem is kevés.
Érdekes piaci helyzetet teremt, hogy az őstermelők és az őstermelők családi gazdasága számára a normatív támogatások nem minősülnek majd bevételnek, és a családi mezőgazdasági társaságoknak is lesz lehetősége a tagoknak adómentesen átengedni a normatív támogatásokat egy bizonyos keretösszegig, míg az egyéni vállalkozók számára érkező támogatások, az eddigiek szerint változatlanul beleszámítanak majd a bevételbe.
Az egyéni vállalkozó vezette családi gazdaságok ráadásul döntéskényszerbe kerültek, mert ugyanazon tevékenységüket egyszerre őstermelőként és egyéni vállalkozóként egyidejűleg nem végezhetik. A családi gazdasági minőség megtartásához őstermelőnek kell lenniük, de ha a termelést egyéni vállalkozóként szeretnék folytatni, akkor nem lehetnek tagjai a családi gazdaságnak.
A főszabályok azonban kedvezni fognak a legtöbb őstermelőnek és családi gazdálkodónak, a kiszámíthatóbb adózási környezet biztosan meg fogja erősíteni az ágazat szereplőit, ösztönzi a beruházásokat.
30-32 anyatehenes állomány esetében a kistermelői értékesítés keretein belül találnak jövedelmező működési formát – Fotó: Bischof András
Mi a tervetek a jövőre nézve?
Előbb-utóbb letisztul az átalakulás, ebben biztos vagyok, és meg fogjuk találni az ideális működési formát. Közben pedig azon vagyunk, hogy több lábon álljunk. A növénytermesztés mellett kistermelői tevékenységgel is foglalkozunk, a húsmarháinkat már nem élőállatként értékesítjük, hanem tőkehúsként, már ez a feldolgozási szint is jóval nagyobb hozzáadott értéket ad a terméknek.
Magyarországon szinte sehol nincs elegendő egybefüggő, jó minőségű legelő, hogy az extenzív marhatartást relatíve kis üzemméret mellett is érdemes legyen folytatni, a tőkeigényes, intenzív tartáshoz pedig fizetőképes kereslet kell, de az csak az egyöntetű, rendszeres, fix mennyiségben érkező termékre van.
30-32 anyatehenes állományunk lehetőséget adott arra, hogy az extenzív és az intenzív tartásmódok mellett, „harmadik útként”, a kistermelői értékesítés keretein belül találjunk egy jövedelmező működési formát, ami eredményes és nincs szükség óriási beruházásra, és így a 25 hektár gyengébb területünket és a vetőmag-feldolgozás során keletkező 50-70 tonna tört gabonaszemet is tudjuk hasznosítani.
Egyre többen fedezik fel – újra –, hogy a termelői minőségű élelmiszer mekkora értéket is képvisel, az Őrségbe látogató turisták is keresik ezeket a „forrásokat”. Ha Ausztriát vagy Szlovéniát nézzük, ez már elég jól kialakult náluk vidéken, csak követnünk kell a jó példát.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)