Ilyenkor feltétlen a technológia része a szárzúzás és sok helyen a mélyszántás. A Szigetközben gazdálkodó Lajos Mihály azonban (aki nem mellesleg az Agrofil-SZMI ügyvezető tulajdonosa) amióta növénytermeléssel foglalkozik, soha nem használt ekét a talajműveléshez, így most sem. Ennek ellenére most olyan képeket posztolhatott közösségi oldalán, melyeken szármaradvány szinte alig-alig látszik a gyönyörűen bokrosodó, haragoszöld búzatövek közt.

– Nincs ebben semmi titok: betakarítás után csináltunk egy szárzúzást késes hengerrel, majd direktvetőgéppel elvetettük az érintett területeken az őszi búzát. Két mázsa műtrágyát is kijuttattunk hektáronként, természetesen talajvizsgálatra alapozva. Ennek megfelelően volt ahova komplex, máshová mono műtrágya került – bocsátotta előre Lajos Mihály. – Igen, valóban nem látszik már szármaradvány, amit a vetéshez elég jól sikerült felaprítanunk, ha durvább maradt volna, akkor sem lenne ördögtől való, hiszen az általam is preferált talajkímélő szemlélet eleve feltételezi a növényi maradványok alkotta talajfedést.

Jelzem, én is a négyosztatú talajművelési rendszereket sajátítottam el anno a tanulmányaim során, amiből nem könnyű kilépni, leginkább azért nem, mert az ember szeme szereti, ha szépen elmunkát felületeket lát. Ezért én is hibázom, amikor túlzottan nagy figyelmet fordítok a szármaradványok felaprítására, mert ezzel felgyorsítom a lebontásukat, s a talajvédő, szénmegőrző funkciót gyengítem.

búza

Gyönyörű, bokros növények, minimális szármaradvány – forrás: Facebook/Lajos Mihály

Lajos Mihály szerint téves a mezőgazdászok körében az az elterjedt nézet, mely szerint a talaj legfontosabb funkciója a termelékenység; sokkal fontosabb a szénmegkötés. Ennek köszönhetően halmozódhatott fel az elmúlt évezredekben a talaj felső rétegeiben az a szervesanyag, humusz, amin valójában ma termelünk – és sajnos, fokozatosan felélünk, éppen a szántásos művelésmóddal.

– A szármaradványok aprításával tönkreteszem azokat a páracsapdákat, amelyek a párát, a légnedvességet levezetik, és tulajdonképpen eloxidálom a szerves anyagot, miáltal a szén visszakerül a levegőbe és újra szén-dioxiddá alakul. Aztán meg nem győzzük ismét megkötni... – magyarázta.

Az ügyvezető jelezte: ökológiai szempontból tehát nem probléma, ha egy szántóterület talajából szármaradványok meredeznek az ég felé – legfeljebb a gazda, meg a többiek szemét bántja...