2018-ban az időjárás furcsaságaiból eredően későn érkezett meg a tavasz. A növények csak március végén mutatták a fejlődés első jeleit. Ezzel szemben a károsítók közül a repceszárormányosok első példányai már a hónap közepén előjöttek telelőhelyükről, de a betelepedésük a változékony időjárás miatt elhúzódó lett.
Március végén már élénk munka folyt a a határban, az üzemek igyekeztek a késedelmet behozni. Haladt a fejtrágyázás és a szántások elmunkálása.Az első védekezéseket az őszi káposztarepcében végezték repceszárormányosok ellen. Kisebb ingadozásokkal 2-10 db-ot fogtak a sárga tálak e kártevőből 3 naponta. Április elején megjelentek a repcefénybogár első egyedei is, s számuk gyorsan emelkedett 20-25 db-ra a sárga tálakban, szintén háromnapos számlálásal. A kettő együtt már indokolta a védekezést még a bimbózás kezdete előtt. Betegségek szerencsére nem léptek fel, így gombaölőszert nem kellett alkalmazni.
A szárormányosok tojást raktak
A kalászosok jól teleltek, betegségek nem hatalmasodtak el a tél-tavasz folyamán. Áprilisban ugyan megjelentek a szeptóriás levélfoltosság és a pirenofórás levélfoltosság tünetei, de a mérték alig haladta meg az észlelési szintet, védekezést ez még nem indokolt. Egy-két helyen a levéltetvek korai betelepedését tapasztalták, de az sem jelentett komoly veszélyt.
Április végén már levéltetű-kolónia fejlődött az őszi búza levelein
Már az ősz folyamán megfigyeltük a sárgarozsda megjelenését, s azt követően a környezeti körülmények alakulása kedvezett a kórokozó fertőzésének. Március vége felé indokoltnak tűnt felhívni a figyelmet a potenciális veszélyre. Ezt követően az április hónap egyre inkább száraz s még inkább meleg időszakot hozott, ami meghiúsította a betegség terjedését.
Áprilisban még csak az alsó leveleken jelentek meg a levélbetegségek tünetei
Az őszi káposztarepce gyorsan fejlődött, már április közepén kiemelkedett a virághozó szár, a s növények hamarosan elérték a zöldbimbós állapotot. Közben a kártevők betelepedése fokozódott, a szárormányosok tojást raktak, a repcefénybogár pedig a bimbókat kóstolgatta. A gazdálkodók 2-3 alkalommal védekeztek a rovarkártevők ellen, s ezzel a kártételt sikerült megelőzni.
A kalászosok is gyorsan fejlődtek a korai meleg időszakban, szinte fenológiai ugrások következetek be. Sajnos ez gyakran a bokrosodás kisebb mértékében mutatkozott meg, ami aztán a termés mennyiségére is hatott. Az őszi árpában a hálózatos levélfoltosság terjedt lassan, míg őszi búzában a szeptóriás levélfoltosság jelent meg. Mindkét kultúrában, főleg a dús, sűrű állományokban a lisztharmatbetegség jelent meg észlelési szinten.
A kalászosokban korán, már április végén megjelentek a vetésfehérítő bogarak imágói. A megkésett gyomirtások során már komplex védekezést hajtottak végre, vagyis a gombaölő és rovarölő szerek is helyet kaptak a keverékben.
Igen korán megjelent a vetésfehérítő bogár imágója
Az idő múlásával szinte nyáriasan meleg következett, s ez nem kedvezett a betegségek terjedésének. A fertőzések megmaradtak a gyenge szinten, s csak helyenként érték el a közepes értéket. A vetésfehérítő bogarak betelepedése fokozódott, s április végén már az első kikelt lárvákat is megfigyelhettük.
Közben elkezdődött a kapások vetése. Ahol időben kezdték a talajmunkákat, ott gyorsan haladtak a munkával. Most is megtérült a jó minőségű magágy készítése, ugyanis az aprómorzsás talaj megőrizte a nedvességet, s a növények csírázása gyorsan megtörtént. Csírakori betegségek és a korai kártevők nem okoztak számottevő veszteséget. A növények gyorsan fejlődtek, s hamarosan kinőttek a kártevők foga alól.
Április végére annyira kiszáradtak a talajok, hogy május elején már esőért imádkoztunk. Növényvédelmileg ez kicsit javított a helyzeten, csökkentette a fertőzési nyomást, különösen a gombabetegségek területén. A repce viszonylag gyorsan elvirágzott. A jó időjárás ellenére a kötődés nem lett teljes. A virágzás elején és közben elvégzett védekezések eredményeképpen a kártevőtömeg jelentősen csökkent. A kalászosokban a vetésfehérítő bogarak, pontosabban lárvájuk tömege indokolta a védekezést.
Május elején párásabbá vált a levegő, egy-két helyen eső is javított a helyzeten. A gombabetegségek ettől újult erővel támadtak, búzában a szeptóriás levélfoltosság, árpában a hálózatos levélfoltosság. Emellett a lisztharmat is terjedt, elsősorban függőleges irányban. Néhány helyen a rozsdabetegségek sporulálását figyelték meg. Összességében a fertőzések gyenge-közepes szintet értek el.
Nem volt alaptalan a rozsdabetegségekkel való „riogatás”
Május közepén az őszi árpa már virágzott, az őszi búza pedig kikalászolt, a virágzás kezdetéhez érkezett. Ebben a helyzetben meg kellett kezdeni a fuzáriumfertőzés elleni megelőző kezeléseket. Ebben az időszakban némi esőre is volt kilátás, erre és a virágzási időszak hosszára tekintettel érdemes a kezeléseket elvégezni. Megjelentek a kalász kártevői is, elsőként a poloskák szúrásának nyomai.
A következő időszakban már jelentősen nem változott a növényvédelmi helyzet, fuzárium csak kismértékben fertőzte a kalászokat, a levélzet betegségei lassan visszaszorultak. A kártevők csak kismértékben szaporodtak fel, így a károkozásuk is gyenge szintet ért el.
A repcében sem történt a becőfejlődés időszakában károsítás. Igaz, a repcebecőszúnyog megjelent, de fertőzése észlelési szinten maradt, csak helyenként (Nyugat-Dunántúl) érte el a gyenge fertőzési szintet. Betegségek az érési szakaszban sem léptek fel, így nem fenyegette a termést. E kultúrában már csak egyetlen feladat maradt, a betakarítás megtervezése, a deszikkálás és a becőragasztás elvégzése.
Kinyílt becők
A kapások közül általában a napraforgót vetik elsőnek, s így a napraforgómagvak több nedvességet kaptak a csírázáshoz, illetve a kezdeti fejlődéshez. Május közepére a kikelt növények már elérték a 4-6 leveles állapotot, gyorsan fejlődtek a melegben, s ezt a korai kártevők (barkók, vetési bagolylepke) sem veszélyeztették.
A kukorica kicsit később került a talajba, s a csírázásnál, majd a korai fejlődésnél már meglátszott a szárazság hatása. A szárazabb területeken (pl. Dél-Alföld) lassú és hiányos kelés tette bizonytalanná a termesztés sikerét. Az éppen kikelt kis növényeket fogyasztották a barkók, de igazából súlyos kárt nem okoztak. Ezzel szemben a vadak (nyúl, fácán) tartósabban és ebből eredően súlyosabban károsították a táblák növényállományát.
A burgonya szépen kihajtott, május közepén már az oldalhajtások szaporodtak a töveken. A korán megjelent burgonyabogáron kívül más nem veszélyeztette az állományokat, de ezt a kártevőt is megfékezték a termelői kezelések.
A zöldborsóban lisztharmat fertőzése jelent meg, de a későbbi szakaszban a betegség terjedése lelassult, így komolyabb kárral nem fenyegetett. Ezzel szemben a levéltetvek betelepedése tartósnak bizonyult, védekezés vált szükségessé május utolsó dekádjában.
A repce betakarítása pár nappal a szokásos időpont előtt kezdődött, s a kalászosok tábláin is megindultak a kombájnok rövid időn belül.
Néha dilemmáztunk – milyen táblán is járunk?
A kukoricatáblákon korán (már május végén) megindult a kukoricamoly rajzása, de a kártevőtömeg lassan emelkedett, ezért a védekezést a kis népesség még nem indokolta. A kukoricabogár imágói már június elején megjelentek, de lassú felszaporodásuk nem okozott komoly veszélyt.
Medárd-nap táján esős ciklus segített az aszályos helyzeten, s ez a levéltetvek felszaporodását is megzavarta. Ezzel szemben a kórokozók aktivitását fokozta, így meg kellett kezdeni a napraforgószár- és -levélbetegségek elleni kezeléseket, de a burgonya védelme a fitoftóra támadása ellen is indokolt volt.
Június végén már kezdődött a kukorica és a napraforgó virágzása. Ebben az időszakban már figyelni kellett a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke vegyes népességre, a rajzáscsúcsra és a várható tojásrakásra. Az amerikai kukoricabogár rajzása a kukorica címerhányás-virágzás időszakában hirtelen megemelkedett, ekkor már a védekezésen kellett gondolkodni.
A parlagfű most is tombolt, főleg a hatástalan gyomirtás után, a napraforgó pedig szenvedett
Napraforgóban az alternáriás levélfoltosság szaporodott – de igazából a gyenge-közepes szintet nem lépte túl, majd a fehérpenészes tőkorhadás lépett fel. Emellett a lassan lefelé forduló tányérok fehérpenészes és szürkepenészes tányérbetegségére kellett gondolni, s a megelőző védekezéseket megkezdeni.
A burgonyában elvégzett burgonyavész elleni kezelések megfékezték a betegség terjedését, viszont a szárazra váltó időjárás az alternáriás levélfoltosság megjelenését segítette.
Aztán augusztus elejétől egy tartósan forró, csapadékban igen szegény időszak vette kezdetét. Ennek eredménye lett a betegségek visszaszorulása, napraforgóban a tányérbetegségek nem igazán léptek fel (1-5%), a diaportés szárkorhadás is csak gyenge mértékben. A kártevők (gyapottok-bagolylepke és a napraforgómoly) is csak csekély kárt okoztak.
A kukoricában a kártevők okoztak némi fejtörést, de a kukoricamoly első, majd második nemzedéke sem érte el a veszélyt jelző tömeget. A gyapottok-bagolylepke helyenként súlyos kárt okozott, máshol pedig alig jelent meg. Az amerikai kukoricabogár augusztusban már megkezdte a tojásrakást, a népesség lassan csökkent a csöveken.
Az előbb említett időjárási helyzet megtette hatását, elsődleges károkozóvá lépett elő.
A napraforgó és a kukorica gyorsan felsült, elvesztette turgorát, s a növények igyekeztek utolsó tartalékaik felhasználásával a termést beérlelni. Ennek eredménye lett a napraforgó korai betakarítása, már augusztus 21-től kombájnok dolgoztak a táblákon. A felsülő növényzet már nem adott táptalajt a kórokozóknak, a rovarkártevők is visszaszorultak, egyedül a nagyvadak, madarak veszélyeztették a termést. A kukorica nagyon hasonló sorsra jutott, itt is korán indult a betakarítás, s az előbbihez hasonlóan a vadkártétel növekedése okozott gondot.
A kiszáradt talajon lassan, nehezen és nem a legjobb minőségben kezdődött a vetőágy készítése, hiszen már kezdődött az őszi káposztarepce vetése. Sokan kivártak, de az időjárás csak szeptember elején ajándékozott kevés esőt, így továbbra is nehezen ment a talajelőkészítés és a vetés. Sok helyen elhúzódó, hiányos kelés lett az eredmény. Máshol kivártak a vetéssel, de annak meg az lett az eredménye, hogy a kései vetést kései kelés követett, elégtelen fejlődés, s így a telelés került veszélybe. Több helyen a ritka, nem megfelelő fejlettségű állományokat már az ősz során kiszántották.
A kalászosok vetése sem zajlott jobb körülmények között, a szárazság továbbra is kitartott, így a korábban említett vetőágykészítési nehézségek, majd vetési gondok továbbra is fennálltak. A repce után a kalászosokról is elmondható, hogy lassan, hiányosan keltek, az állomány nem megfelelően fejlődött, így sok helyen ritkás, gyenge, heterogén állomány alakult ki.
Meg kell említeni a rágcsálók felszaporodását, főképpen a mezei pocok okozott gondot, s ez mind a mai napig fennáll. Az időjárás segítette e kártevő terjedését. A nyár folyamán egyre több helyen tapasztaltuk a lakott járatok számának növekedését. A nyár végi, őszi aszályos időszak segítette a kártevőt s annak áttelepedését az új vetésekbe. A gócpont a szokásos Békés-Csongrád-Szolnok megyei térségben alakult ki, de a tél elejére már az ország nagyobb területén, mind az Alföldön, mind a Dunántúlon számolni kellett a kártevővel.
Összességében egy olyan év áll mögöttünk, amelyben növényvédelmi gond az átlagos mértékben jelentkezett, szerencsére ezek többsége leküzdhető volt, így a termés mennyiségét, minőségét komoly kár nem érte. Mindenképpen meg kell említeni, hogy
az időjárási anomáliák, amelyeket a növényvédelemben abiotikus tényezőkként emlegetünk, fokozódó mértékben avatkoztak be, s ezek viszont mérhető kárt okoztak. Sajnos ezt nem egyszeri alkalomként kell kezelni, hanem meg kell látni a tendenciát, amely a jelenségek számában és erősségében is megmutatkozik.
Bár a gombabetegségek a tenyészidőszak folyamán lassan felszaporodtak, mégis az aszályos nyár végi és őszi időjárás ezek túlélését alaposan csökkentette. Ennek is következménye, hogy az őszi vetések, a repce vagy éppen a kalászos állományok megmenekültek az őszi fertőzéstől.
A kapásnövények közül a napraforgóban sem alakult ki veszélyes fertőzöttség, akár a levél- és szárfoltosságokat nézzük, akár a tányérbetegségekre gondolunk. A kártevők népessége sem okozott komoly kárt, így a telelés után nem kell korai és erős fertőzésekre számítani.
A kukoricaállományokra inkább a kártevők jelentenek veszélyt, de 2018-ban a kukoricamoly és az amerikai kukoricabogár népessége jól kontrollálható volt. Ennek ellenére ezek fellépésére mindenképpen számítani kell az idei szezonban is. A gyapottok-bagolylepke kukoricában eléggé szeszélyes eloszlásban lépett fel, néhány helyen jelentős kárt okozva. Tekintettel arra, hogy a kártevő polifág tulajdonságú, a rendszeres fellépésére mindig, így most is számítani kell. Az utóbbi években a levéltetvek rendszeresen kártételi veszélyhelyzetet teremtenek, így azokra is számítani kell.
Fontos, hogy a melegigényes kártevőfajok egyre nagyobb számban (pl. gyapottok-bagolylepke, liszteske) és a fajon belül egyre nagyobb tömegben lepik el növényeinket.
A lassú éghajlatváltozás és a kártevők alkalmazkodó képessége sikeresen találkozik a termesztők és növényvédő szakemberek fájdalmára. Egy jellemző példa: a liszteske már a nyár elején megjelent a korai paradicsom és uborka szabadföldi tábláin, majd novemberben a káposztafejeket megmozgatva tömegesen szállt fel, vagyis még mindig ott volt.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
A fotók a szerző felvételei.
