A témához dr. Székács Andrást, a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatóját kérte fel a klub vezetősége. Tőkés dr. bevezetőjében áttekintette a glifozát életgörbéjét.
A hatóanyagot 1950-ben fedezték fel, gyomirtóként 1970-ben kapott szabadalmi védettséget, és a '80-as években Roundup márkanéven totális herbicidként terjedt el a gyakorlatban. Az 1990-es években a géntechnológiai (GMO) eljárással glifozáttűrővé alakított növények kulcskészítménye lett. Napjainkra egyaránt lejárt a szabadalma és a hatóanyag adatvédelme, és számtalan gyártó sokféle néven forgalmazhatja.Totális gyomirtóként állománykezelésre a tarlók és nem mezőgazdasági területek gyommentesítésétől kezdve a betakarítást megelőző állományszárításig számos kultúrára kiterjed az engedélye. Fontosabb tulajdonságait a következőkben foglalta össze: talajszemcsékhez kötődik, a gyökéren át nem felvehető, a szervezetben nem halmozódik fel, tehát kiürül, így a vizeletben is megjelenhet, metabolitja az amino-metil-foszfonsav (AMPA), a talajban a lebomlás felezési ideje 1-2 hét (DT 50), de AMPA-é több hónap is lehet.
Dr. Tőkés Gábor, a Nébih NTAI igazgatóhelyettese – fotó: DRIP
A készítmény alkalmazásáról is láthattunk egy összeállítást: több mint 100 növényre kapott felhasználási engedélyt, a világon több mint 800 000 tonna a forgalma, míg hazánkban 1300 tonnás felhasználásával a mennyiségi rangsort vezeti, még a ként is megelőzve. Az első 10 hatóanyag a 2014. évben hazánkban forgalmazott mennyisége:
|
A továbbiakban megismerhettük a hatóanyagok, illetve készítmények engedélyeztetési útvonalát. Az EU-országokban csak a pozitív listán szereplő hatóanyagok készítményei engedélyezhetők. Az EU engedélyezési rendszere a világ legszigorúbb feltételeit írja elő, így elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyag nem maradhat a listán, és mindig a legrosszabb eshetőséggel számolnak. A szigorodó útmutatók és a hiányzó adatok miatt pedig tömegével vonják ki a hatóanyagokat.
Rátérve konkrétan a glifozátra, az engedély megújítása során – amelynek határidejét több módosítás után 2016. június 30-ára jelölték ki – számos új ismeretre derült fény. A készítmények toxikológiai tulajdonságai sokkal rosszabbak, mint a hatóanyagé, amelynek oka a POE faggyúamin (tallow-amine) jelenléte. Az értékelő tagállam (Németország) és az EFSA pozitív javaslata ellenére a felvétel azért akad el, mert a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) egyes vizsgálatokra hivatkozva a hatóanyagot valószínűleg rákkeltőnek minősítette. Ezt a feltevést ugyanakkor az EFSA az új adatok fényében is megalapozatlannak minősítette.
A segédanyagok miatt a készítmények toxikológiai tulajdonságai rosszabbak, mint magának a glifozátnak – fotó: Shutterstock
Hasonlóan foglalt állást a FAO és a WHO szermaradékokért felelős szervezete, a JMPR is. Az IARC-jelentés hatására kitört sajtókampány miatt azonban több tagállam, köztük Németország is megváltoztatta véleményét, és nem támogatta a hatóanyagot. Tőkés dr. ismertette a glifozátengedély meghosszabbítása érdekében történt különböző bizottsági állásfoglalások sorát, a szavazások sokszor döntésképtelenségig húzódó útvesztőit, majd tájékoztatott a hazai helyzetről.
Jelenleg a glifozátnak 37 alapengedélye és további 16 klón-, azaz második névhasználattal érvényes engedélye van, azaz összesen 53 készítmény lehetne a piacon. A POE faggyúamin-tartalmúak kivonandóak, amelynek érdekében az összetétel-ellenőrzések már befejeződtek. Ezek alapján a glifozát-engedélyokiratok közel felét kell visszavonni. A POE faggyúamin-tartalmú készítmények tehát várhatóan október folyamán visszavonásra kerülnek, amelyhez hat hónapos forgalmazási türelmi idő és további fél év felhasználási időkeret áll majd rendelkezésre.
További tervek szerint a játszótereken, kórházak területén a használat egységes tilalma és a deszikkálási engedély visszavonása várható. Kérdéses a betakarítás előtti gyomirtás engedélye. Arra a kérdésre, hogy mi várható, 2017-ben lesz-e hatóanyag-megújítás, majd a németországi álláspont fogja megadni a választ a különböző értékelések ismeretében és a gazdaságpolitikai erőviszonyok alakulásának megfelelően.
Dr. Székács András, a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója – fotó: DRIP
Dr. Székács András az elhangzottak részletkérdéseit elemezte, rávilágítva a hatóanyag és a késztermék toxicitásának eltérő mérési adataira, a segédanyagok által jelentősen megnövelt toxicitásra s a széles körű alkalmazás ökotoxikológiai kockázataira. Egyúttal bírálta a szermaradék-határértékek szerinte indokolatlanul nagymértékű felemelését egyes kultúrákban.
