A piaci helyzetértékelés és prognózis célja, hogy tényszerű és pontos információkkal segítse a piaci szereplők tájékozódását és döntéseit, de éppen ezért nem megy túl a hiteles információk közreadásán, a tényszerűség szintjén marad, nagyobbrészt tartózkodik az értékítélettől és a távolabbra vezethető következtetésektől, azt a piaci szereplőkre bízza – írja a FruitVeB piaci értékelésében.

Az elemzés reális és tényszerű információkkal kívánja segíteni a piaci szereplőket döntéseikben

Általános piaci kitekintés

Az USDA (2019) adatai szerint a világ jelenlegi 75-80 millió tonnás almaterméséből 60-65 millió tonna a frisspiacon értékesül, míg a maradék 10-12 millió tonna a feldolgozóiparba kerül, melyből nagyobbrészt almasűrítményt állítanak elő: összesen 1,5-1,6 millió tonnát.

A világ alma- és almasűrítmény-termelése

Kína részesedése mindhárom szegmensben (étkezési alma, ipari alma, almasűrítmény) 40-50% körüli, ezzel meghatározó szereplő a világpiacon. Megjegyzendő, hogy az étkezési alma és a léalma mint feldolgozóipari alapanyag érdemben nem világpiaci termék, így esetükben a világszintű kitekintés kevésbé releváns, ellenben az almasűrítményt globális forgalma miatt világpiaci szinten kell értékelni.

A világ étkezési alma termelése kis mértékben növekedett 2011 és 2018 között. Az almasűrítmény-előállítás és ezzel összefüggésben az ipari alma termelés viszont enyhén csökkent, az elmúlt öt évben pedig gyakorlatilag stagnált, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a sűrítmény alapú gyümölcslevek és üdítőitalok fogyasztása is enyhén mérséklődött az utóbbi években.

Az USDA (2019) adatai szerint az Európai Unió átlagosan 12,0 millió tonnás almaterméséből mintegy 8,0-8,5 millió tonna került az étkezési piacokra, 3,5-4,0 millió tonna közötti mennyiség pedig a feldolgozóiparba, mely utóbbi döntően almasűrítmény előállítását jelenti (2. ábra). Az EU teljes almaterméséből mintegy 30%-os részarányt Lengyelország tesz ki, mely egy átlagos évben most már 3,5-4,0 tonna alma előállítására képes, így meghatározóvá és ármeghatározóvá vált az EU-ban. Az étkezési alma piacán valamivel alacsonyabb Lengyelország részesedése: átlagosan 1,5-2,0 millió tonna mennyiségével 20-25%-os piaci részarányt képvisel.

Az EU az évek többségében 500-600 ezer tonna almasűrítményt állít elő (a világ termelésének egyharmada), melynek rendszerint a felét Lengyelország egymaga produkálja, amivel ezáltal nemcsak az Unió, hanem az egész világ meghatározó léalma-termelője és sűrítménygyártója. A 2018. évben az EU rekord mennyiségű sűrítményt állított elő. A 2. ábrán szereplő adatok alapján megfigyelhető az is, hogy az utóbbi években megnövekedett a termelés hektikussága: 2014-ben 13,6 millió tonna, 2018-ban 14,0 millió tonna, 2017-ben viszont csak 9,9 millió tonna, ami nagy szórás a 12,0 millió tonnás átlag körül.

Ez a változékonyság, ami a piac számára is nehezen lekezelhető, elsősorban Lengyelország erősen ingadozó terméseinek köszönhető, minden más jelentős almatermelőnél (Olaszország ~2,2 millió tonna, Franciaország ~1,6 millió tonna, Németország ~ 1,0 millió tonna) sokkal stabilabb a termés, és még a szélsőséges évjáratokban is sokkal kisebbek a pozitív vagy negatív irányú kilengéseik.

Az EU alma- és almasűrítmény-termelése 2011-2008. között

A 2019. év európai terméskilátásai – termésmennyiség és -minőség

Az európai uniós termésprognózis a WAPA (The World Apple and Pear Association) által szervezett Prognosfruit Konferencia eredményeire alapoz.

Magyarázat: F2019 = 2019. évi prognózis (termésbecslés); (1) = Változás 2018-hoz képest (%); (2) = Változás 2016-2018 átlagához képest( %)

Az EU almatermését fajtánként vizsgálva megállapítható (2. táblázat), hogy a ’Braeburn’, a’Fuji’, a ’Gala’, a ’Golden’ és a ’Red Delicious’ fajtakörben normál-jó termés várható, míg az ’Idared’ esetében mintegy 50%-os (500-600 ezer tonnás) a terméscsökkenés a többéves átlaghoz képest, továbbá a ’Jonagold’ fajtakörnél (’Jonagold’, ’Jonagored’, ’Red Jonaprince’) is érzékelhető 400-500 ezer tonnás visszaesés.

A 2019. év hazai terméskilátásai – termésmennyiség és -minőség

Magyarország almatermése az elmúlt tíz év átlagában 600 ezer tonna körül mozog, de rendkívül széles intervallumban, 300 és 900 ezer tonna között változik évjárattól függően. (Részletesen lásd a FruitVeB Magazinban „A magyar almaágazat számokban” című írást). A tavalyi nagy termés és az időjárási viszontagságok okán ebben az évben gyenge almatermés várható Magyarországon. A jelenlegi kilátások alapján 450 ezer tonna körülire becsülik a hazai almatermést, ami a tavalyi nagy termésnek mindössze a fele, de még a tízéves átlagtermésnél is mintegy 25%-kal alacsonyabb.

A helyzetképhez hozzátartozik, hogy fajtától, termesztőkörzettől, az ültetvény elhelyezkedésétől és fekvésétől függően erőteljesen változékony, mozaikos a kép: még egy ugyanazon ültetvényben is nagyon eltérő a termésfajtánként vagy akár parcellánként is. Az ország észak-keleti régiójában (különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, mely átlagos évben az országos termés mintegy felét adja) a tavalyi termésnek mindössze 30-40%-a tapasztalható a fákon, míg a többi jelentősebb termőtájon (Bács-Kiskun megye, Pest megye, Dunántúl) a tavalyi termés 70-80%-ával lehet számolni.

Az alma alternancia-hajlama folytán a 2019. évi termést erőteljesen meghatározta a fák előzőévi termésterhelése: tavaly 900 ezer tonnához közelítő, nagy termés terhelte a fákat (bár ebből csak 750-780 ezer tonna került betakarításra, illetve piacra), ráadásul aszályos időjárás uralkodott. Ez eleve gyengébb virágzást, illetve termést vetített előre, ami a virágrügy berakódottságon már a téli nyugalmi időszakban is látható volt, majd az áprilisi virágzás során egyértelműen kiütközött. Az alternancián kívül további, jelentős terméskiesést okozott azonban az is, hogy ebben az évben az időjárási károk szinte minden válfaját meg kellett tapasztalnunk:

A 2019. év tavasza (március-április) rendkívül aszályos volt, ami – az öntözetlen ültetvényekben, vagyis a termőfelület ¾-én – látens módon már önmagában ronthatta a virágok minőségét, különös tekintettel arra, hogy már az ősz is szokatlanul meleg és száraz volt, illetve télen sem hullott kellő mennyiségű csapadék. A tavaszi talaj- és légköri aszály éppen a virágzás időszakára (április közepe, második fele) csúcsosodott ki, ami érdemben rontotta a termékenyülését.
Március-április folyamán több alkalommal alakultak ki erősebb éjszakai lehűlések, melyben a virágszervek „megfáztak”, majd a virágzás időszakában – főleg az országészak-keleti régiójában – jelentős fagykárok is kialakultak. A virágzás lezárulta után, április végétől május végéig hűvös, extrém csapadékos, fényszegény időjárás uralkodott, ami összességében kedvezőtlenül hatott a terméskötődésre. A rendkívüli szélsőségek között ingadozó csapadék-, hőmérsékleti és fényviszonyok eredője az átlagosnál gyengébb terméskötődés és/vagy nagyon erőteljes május-júniusi gyümölcshullás lett.

Az erősebb éjszakai lehűlések alkalmával a virágszervek megfáztak

Június második hetében az extrém magas hőmérséklet és UV-sugárzás okozott kisebb mértékű, bár ilyen korai időszakban még nem szokványos napégési károkat.
Május-június folyamán lokálisan, de sok helyen érték kisebb-nagyobb jégverések az almaültetvényeket. Június 27-én – a tavaszi fagykárokkal egyébként is erőteljesen sújtott, a hazai almatermő felület felét adó – észak-keleti országrészben (Szabolcs,Borsod és Hajdú-Bihar) okozott egy extrém erejű zivatarlánc jelentős vihar- és jégkárokat. Július 27-én a másik jelentős termőtájunkat, Zalát érte egy heves zivatarlánc miatt erős jégverés, majd augusztus 13-án Borsodon vonult át hasonló csapás, de a Bács-Kiskun, illetve Pest megyei termesztőkörzetek sem úszták meg jégverés nélkül.

Egyetlen pozitívum az időjárási hatások tekintetében, hogy a napégés egyelőre az átlagosnál kevésbé jellemző jelenség, köszönhetően annak, hogy a nagyobb kánikulák elmaradtak (de augusztus közepén, második felében ennek a kockázata újra fokozódik). Az ország keleti régiójában relatíve kedvező volt a csapadékellátottság (bár lokális kivételek itt is vannak), itt a méretnövekedés és a színeződés feltételei egészen jók (hűvösebb éjszakák, mérsékelten meleg nappal, kielégítő csapadék és páratartalom).

Egyes termőtájakon (főleg az ország középső,észak-nyugati és dél-nyugati részén) nem volt kellő mennyiségű csapadék, így az itt található termesztőkörzetek egy részében a színeződéssel is tapasztalhatók gondok.Valószínűsíthetően nem csak az alma mennyisége, hanem a minősége is elmarad az átlagostól:a szokásos 1/3-2/3 étkezési-ipar arányt valószínűsíthetően az ipari alma irányába billentik az átlagosnál nagyobb területeket ért jégkárok, valamint a fagy miatti gyümölcssérülések (perzselés/párásodás, fagygyűrű, fagyléc, gyümölcsalak-torzulás).

A fagy miatti, minőségi kártokozó sérülések kisebb-nagyobb mértékben minden fajtán tapasztalhatók, de különösen – a helyzethez mérten egyébként kielégítően jó termést adó – ’Gála’ fajtakör esetében nagyon jelentősek, amelynél jelenleg ráadásul az átlagosnál jóval nagyobb méretproblémák is látszanak (ebben az évben ennél fogva erősen korlátos lehet a kínálat a 70+ méretű, jól színeződő, makulátlan küllemű Gálából). Nehéz a minőségi kihozatal tekintetében pontos becslést adni, de talán az valószínűsíthető, hogy a 450 ezer tonna körüli termésből 120-140 ezer tonna lehet étkezési alma, 310-330 ezer tonna ipari alma (ennek piaci hatását lásd még később).

A 2019. év piaci kilátásai – kereslet-kínálat és árak

Az alma piacán – hosszabb távon szemlélve – a keresleti piaci viszonyokat erősítő tényezők vannak túlsúlyban, de egyes tényezők rövid távon mérsékelhetik ezt a hatást. A keresletet és kínálatot meghatározó, főbb tényezők a következők szerint foglalhatók össze:

A hazai almatermés alacsony, melyből várhatóan 120-140 ezer tonna lehet étkezési alma

Az EU prognosztizált almatermése (10,6 millió tonna) kb. 1,0 millió tonnával van a hozzávetőleges piaci egyensúlyt jelentő 11,5 millió tonna termés alatt, de 1,3 millió tonnával meghaladja a – magas árakat hozó – 2017. évi negatív rekordtermést.
A tárolókban jelentős mennyiségű étkezési alma készletek voltak június 1-ei állapot szerint. A 2019. június 1-ei EU-s készlet 980 ezer tonna az egy évvel korábbi 340 ezer tonnával szemben. Az augusztus közepi készletállományról nincs információnk.
Mindegyik EU-s tagországban elfogadható-jó termés van (amelyekből ezáltal nem fog olyan mértékű kereslet megnyilvánulni, mint 2017-ben), jelentős terméskieséssel a számunkra meghatározó piacokon Magyarország és Lengyelország jellemezhető.
Az Európai Unió rekord mennyiségű almasűrítményt gyártott 2018-ban (790 ezer tonna,lásd 2. ábra), ennek ellenére normális/átlagos vagy kis mértékben az alatti készletszintről beszélhetünk (pontos mennyiségi információ nem áll rendelkezésre). A készletek jelentős fogyásának az a magyarázata, hogy Kína gyenge tavalyi termése miatt nagyságrendileg az a 200-250 ezer tonnás sűrítménymennyiség esett ki a piacról,amennyivel az EU többet termelt, így világpiaci szinten (lásd 1. kép) kiegyenlítették egymást ezek a hatások.
Ezt tükrözi az is, hogy a 2018. őszén 0,8-0,9 €/kg szintig zuhanó sűrítményárak a betakarítási szezont követő félévben visszaemelkedtek az 1,10-1,15 €/kg magasságába. Ebből fakadóan a tavaly legyártott nagy mennyiségű sűrítményből visszamaradó készlet vélhetően nem fogja nyomni a piacot.
A hazai almatermés alacsony, melyből várhatóan 120-140 ezer tonna lehet étkezési alma, jóllehet a hazai étkezési alma felvevőpiaca kb. 160-180 ezer tonna (140-150 ezer tonna belföldi fogyasztás, plusz 20-30 ezer tonna export). Magyarországon is vannak még augusztusra betárolt készletek, melyek a nyári alma augusztusi piacát egyértelműen nyomták, de ezek a készletek már nem jelentősek (pontos számszerű információhiányában nem becsülhető, hogy mennyire fogja nyomasztani a szeptemberi piacot).
Az idei hazai almatermésből 310-330 ezer tonna lehet feldolgozóipari alapanyag. A hazai feldolgozók igénye – közel maximális kapacitáskihasználás mellett – mintegy 450-500 ezer tonna sűrítménycélú léalma, plusz kb. 50 ezer tonna egy feldolgozóipari szakágazat (szárítóipar, pálinkaipar, fagyasztóipar, stb.) által felvett mennyiség.

A magyar és lengyel almasűrítmény árának alakulása

A „szokásos” nettó termelői árintervallumnak az étkezési I. oszt. alma esetében a 40-120 Ft/kg-ot tekinthetjük: tárolás, válogatás, csomagolás és szállítás nélkül, azaz "fa alól" értékesített, tartályládás, lédig I. oszt. almára vonatkoztatva, 70-90 mm mérettartományban (egyes fajtáknál 65-90 vagy 70-100 mm), illetve kétszínű fajtáknál legalább 50%-os fedőszín-borítottsággal, továbbá hibátlan küllemi megjelenéssel. Ezen árintervallum közepének, ezáltal nettó termelői átlagárnak a 80 Ft/kg tekinthető.

A fentiekben foglalt, keresletet és kínálatot meghatározó főbb tényezők alapján az valószínűsíthető, hogy a 2019. évi betakarítási szezonban nagyobbrészt az átlagár fölött fog mozogni az I. oszt. étkezési alma ára, de nem fogja elérni a 2017. évi 110-130Ft/kg-os szintet. Ez nagyságrendileg 80-110 Ft/kg termelői árintervallumot sejtet, amelyen belüli ármozgás jelentős részben a fajta, a gyümölcsméret, a színeződés, a kisebb küllemi hibák mértéke, a tételnagyság, továbbá a termelő-vevő viszony függvénye.

A "szokásos" hazai árintervallumnak a léalma esetében a 12-50 Ft/kg nettó árat tekinthetjük, a léalma sokéves átlagára 27-28 Ft/kg (a feldolgozóba beszállított termésre vonatkoztatva). A léalma feldolgozása augusztus 21-én fogja kezdetét venni. A rendelkezésre álló információk szerint a léüzemek 30 Ft/kg körüli (28-33 Ft/kg) nettó felvásárlási árakkal tervezik az indulást.

A mozaikos termés nehezíti az árbecslést

A várható termés képe alapján nem valószínűsíthető, hogy ezek a nyitó árak a szezon előrehaladtával lefelé mozduljanak el, de az, hogy milyen mértékben és milyen ütemben fog emelkedni (megközelíti vagy meghaladja-e a 40 Ft/kg körüli „lélektani határt”), az elsősorban annak a függvénye, hogy a lengyel prognózisok mennyire válnak be, hogyan fognak alakulni a tényleges szüretelt mennyiségek a prognosztizált terméshez képest, illetve milyen kereslet fog megnyilvánulni a léalmára Lengyelország irányából.

A FruitVeB megítélése szerint a léalma ára szeptember közepére „állhat be” a szezon nagy részét jellemző szintre. A 2017. évi, extrém magas léalma árak bekövetkezésére összességében nem nagyon számítunk.A piaci viszonyok, illetve árak előrejelzésének tekintetében nem elhanyagolható jelentőségű tényező, hogy a lengyel prognózis mennyire válik be, mivel itt egy +/- 15%-os becslési hiba is+/- fél millió tonna almát jelent, ami jelentősen képes változtatni a kínálati viszonyokon, ezáltal a piaci árakon is – pozitív és negatív irányban egyaránt.

A lengyel előrejelzésben rejlő bizonytalanságot fokozza, hogy a más csatornákon gyűjtött információk szerint a pesszimistább lengyel becslések 2,0-2,5 millió tonnás várakozásról szólnak, míg az optimistábbak 3,2-3,3 millió tonna almát várnak. A helyzet tehát – a meggyhez hasonlóan – zavaros, amit az idéz elő, hogy termesztőkörzetenként és fajtánként is nagyon változékony a kép, a „mozaikos” termés pedig nehezíti a becslést.

Az európai uniós termésbecslés a WAPA/Prognosfruit hivatalos adataira, míg a magyarországi helyzetkép a hazai piaci szereplők (termelők, TÉSZ-ek, kereskedők, feldolgozók) körében végzett széleskörű felmérésre, valamint a FruitVeB-NAK-ÉKASZ közös almapiaci tanácskozásán elhangzottakra alapoz, illetve annak tartalmát – közzététel előtt – az e piaci szereplőkből álló munkabizottságok kontrollálták is. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a felmérés ennek ellenére nem tükrözhet 100%-os lefedettséget és reprezentativitást, ezért számszerű értékekbe csak annyiban bocsátkozunk, amennyiben azok egzakt információként kezelhetők.

Az árak vonatkozásában közölt adatok nem javasolt árak és nem irányárak, semmilyen tekintetben nem kötelező érvényűek. Az árak értelmezhetőségét azonban nehezíti a minőség – hazai körülmények közötti – nem kellően egzakt, gyakran szubjektív értelmezése. Jelen elemzés reális és tényszerű információkkal kívánja segíteni a piaci szereplőket döntéseikben, de mindenkinek el kell fogadnia a prognózisok azon sajátosságát, hogy a beválási valószínűsége soha nem lehet 100%, ezért a tévedés és a változtatás joga fennáll!