Karácsonyfa hasznosítás, komposztálás és talajvédelem, tápanyag-utánpótlás

Elteltek az ünnepek, lassan mindenki leszedi a díszeket a karácsonyfájáról és a városi közterek megtelnek száradó fenyőfákkal. A főváros 500–600 ezer fájából távhő és melegvíz lesz 76 000 lakás számára. A begyűjtés és szállítás nem csak óriási munkaerő igényű, de jelentős környezetszennyezéssel is jár. Azonban akinek van kertje, helyben hasznosíthatja fenyőjét, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomát.

A karácsonyfának használt fenyők ágai és tűlevelei teli vannak különböző savakkal, így a talaj kémhatását tudjuk csökkenteni vele, míg gyantatartalmuk okán lassan bomlanak, így ezt a jótékony hatást hosszú távon fejtik ki.

A fenyőágak lebomlási ideje fél év és 1 év közé tehető, így a következő évi karácsonyfának is lesz helye kertünkben.

Lassan mindenki leszedi a díszeket a karácsonyfájáról és a városi közterek megtelnek száradó fenyőfákkal – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Magaságyás

A magaságyást a bolgárkertészek nem a derekuk kímélésére találták ki, hanem körforgásos gazdálkodás részeként, illetve a zöldségnövényeik koraiságának fokozására: a magaságyás aljába helyezett ágnyesedékek szigetelő és kitöltő réteget alkot, a rárétegzett avar és szervestrágya bomlása hőt termel, így a ráterített földben a növények gyorsan csíráztak és fejlődtek, a magaságyásra kezdetben síkban, majd a növények fejlődése miatt sátor alakban elhelyezett, használt ablakok mini üvegházakként funkcionáltak, így akár egy hónappal korábban tudtak szüretelni.

A vetés előkészítés részeként érdemes a tél végi időszakban újrapakolni a magaságyást, javítani falát, hiszen az ehhez szükséges összes anyag – az avar, a gyümölcs- és díszfák, ill. -cserjék, karácsonyfa nyesedéke, szerves trágya és a termőföld is most áll rendelkezésre! A fenyőfaágak lassan korhadnak el, így egy stabilabb réteget alakíthatunk ki segítségükkel, hogy nyár közepén ne roskadjon össze a magaságyás talajszintje.

A magaságyást a bolgárkertészek a körforgásos gazdálkodás részeként, illetve a zöldségnövényeik koraiságának fokozására találták ki – forrás: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Savas kémhatású talajt kedvelő növények

Tavaszig takarhatjuk a talaj felszínét mulcsként is a fenyőfa ágakkal, amelyek zöld színükkel igen kellemes látványt nyújtanak, de később, amikorra sárgássá szikkadnak, be is áshatjuk a talajba.

Érdemes összevágni vagy kerti ágdarálóval ledarálni az ágakat. A gyantatartalom miatt fenyők darálása után száraz ágakat is daráljunk le a géppel, hogy a darálószerkezet megtisztuljon.

Tavaszig takarhatjuk a talaj felszínét mulcsként is a fenyőfa ágakkal – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Gyümölcstermő növények közül elsősorban az áfonya (Vaccinium) és a japán naspolya (Eriobotrya japonica) igényel kifejezetten savas kémhatású talajt. Dísznövények közül a liliomfák (Magnolia), havasszépék (Rhododendron, Azalea), tuják (Thuja, Biota), hamisciprusok (Chamaecyparis), lejlandi ciprus (×Cupressocyparis), ciprusok (Cupressus), borókák (Juniperus), mamutfenyő (Sequioiadendron giganteum), és tűlevelű fenyők (Pinus, Picea, Abies), a japán arália (Aralia japonica) és a hortenziák (Hydrangea) hálálják meg, ha fenyőfaág nyesedékekkel takarjuk talajukat.

Itt az ideje a komposztáló kitakarításának is!

A komposzt kémhatása és tápanyag tartalma alapvetően függ a felhasznált anyagoktól. A darabosabb részeket vasvillával dobjuk külön kupacba, majd egy ferde rostára ásóvillázzuk vagy lapátoljuk fekete, földszerű anyagot.

A komposzt átdolgozása közben számtalan élőlénnyel – például ászkarákokkal, rózsabogár pajorokkal, gilisztákkal, drótférgekkel – találkozhatunk, érdemes egy fél vödör komposztba gyűjteni és az újra összepakolt komposztdombba visszahelyezni őket, mivel nekik köszönhetjük az értékes, humuszban gazdag közeget.

A rostált komposzt bármilyen növényhez felhasználható, elegendő a talajfelszínen szétszórni, mivel azonban mind a csupasz talajfelszínt, mind a komposztot a Nap UV-sugárzása elpusztítja, ezért virágágyásban avarral kell takarni vagy amennyiben a gyepünket szeretnénk komposzttal táplálni, kövessük nyomon az időjárás előrejelzést és csapadék érkezése előtt szórjuk ki, hogy az eső vagy az olvadó hó beáztathassa.

Ezüstfenyő (balra) és jegenyefenyő (jobbra) – fotók: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Gondoljunk az egész évre!

Klasszikusan a téli időszak a talaj tápanyagkészlet feltöltésének az ideje. Használjunk szerves trágyát, mert ez nem csak a növények számára legoptimálisabban felvehető formában tartalmazza a tápelemeket, hanem javítja a talajszerkezetet, serkenti annak élővilágát, nem engedi kimosódni a tápanyagokat és javítja a vízgazdálkodó képességét is.

Ezzel szemben műtrágyák földgázból történő előállítása óriási környezetszennyezéssel jár, károsíthatja a talajszerkezetet és -élővilágot, könnyen kimosódhat a talajból, így nemcsak hogy nem hasznosul, de szennyezheti a felszíni és felszínalatti vizeket is.

Ne ássuk fel a talajt! Az ásás (és szántás) révén roncsoljuk és porosítjuk a talajszerkezetet, a talaj megforgatásával lényegében elpusztítjuk annak élővilágát, mivel a különböző mikroorganizmusok a talaj meghatározott rétegében élnek és tudnak csak megélni. Az ásás által a talajkapillárisokat is roncsoljuk, így vízgazdálkodását is rontjuk. A szerves trágyát vagy szórjuk szét a talajfelszínen és takarjuk mulccsal (például avarral, szalmával), vagy kapáljuk a talajba.

A kapálás kevésbé roncsolja a talajt, Nyugat-Európában a szántás kiváltására már vannak függőleges tengelyű talajmaró gépek is, amelyek a talaj egyes rétegeit vízszintesen keverik és nem függőlegesen. Szerves trágyázni nem szükségszerű minden évben, használata alapvetően határozza meg a vetésforgó összeállítását.