Mi lesz a magyar gabonával?

Ezt a jó időszakot törte meg március első napjainak jelentős árcsökkenése, és a tőzsdei árszintek ismételten csökkenni kezdtek. A kukorica esetében a legutóbbi mélypontot tavaly októberben regisztrálták, azóta volt inkább emelkedő a tendencia a párizsi tőzsdén, a MATIF-on.

Csak a búzát és a kukoricát nézve elsőként, nem annyira meglepő ez a folyamat, hiszen nincsenek olyan tényezők jelenleg, amelyek a termelés növekedését veszélyeztetnék, a nyitott kérdésekben sorra pozitív válaszok születnek, mármint ami a termelési adatokat illetik. Ugyanezen adatok egyúttal azonban az árakat lefelé nyomják, a kínálat többlete érződik a terménypiacokon.

A búza keresleti oldalán India jelenti a változást, a becslés szerint kb. 5,5 millió tonna vételére kényszerül, egyébként változatlan belső termelés mellett. Brazilíában pont egy évvel ezelőtt alakult ki a kedvezőtlen időjárás miatti terméskiesés, akkor 6-8 millió tonnás exportcsökkenéssel számoltunk kukoricából. Idén ez is máshogy alakul: a márciusi előrejelzés immár 91,5 millió tonnás kukoricatermést vár. Ez februárhoz képest 6 százalékos növekedés, de a tavalyihoz képest 36,5 százalékos vagy 24,5 millió tonnás emelkedés.

Ez még a két évvel ezelőtti számnál is magasabb, nem csoda, ha az export-előrejelzés megint 30 millió tonnás mennyiség fölé került, szemben a tavalyi 14,6 millió tonnával. Ezek után nem érhette a piacokat meglepetésszerűen, hogy nem tudnak az árak, a jegyzések magukhoz térni, és némi korrekció után újból győztek a fundamentális tényezők.

Volt persze menet közben nem kevés aktivitás a pénzügyi alapok részéről is, főként az Egyesült Államokban, de most úgy látom, a kínálat erősebb hatást gyakorolt, mint a puszta spekuláció. Az USDA (az USA Mezőgazdasági Minisztériuma) becsléseiben szereplő adatok alapján a világ kereslet-kínálati helyzetét folyamatosan követi a szakma, és most a kukorica adatait láthatjuk az alábbi diagramon.

A legfontosabb, ami miatt ezt az ábrát választottam, hogy emlékeztessem magunkat arra, hogy

soha nem látott rekordmennyiség kerül ebben a szezonban a piacra,

és ez számunkra is figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon: a szezon előrehaladtával nem csökkenni fog a verseny, hanem agresszívabb lehet.

Az exportadatok alapján a globális exportforgalom közel 40 százaléka keres majd piacot 2017. első félévében csak a déli félteke országainak terméséből. Ehhez tegyük hozzá a minket leginkább érintő Ukrajna 18,7 milliós exportját, amiből március elején még hátra volt kb. 8 millió tonna. Mindehhez járul még, hogy az őszi vetések jellemzően jól teleltek át, hallani ugyan szirénhangokat különböző mértékű károkról, de ezek nem fogják érdemben befolyásolni a következő termést.

Ma került közlésre az első idei állapotminősítés, ez alapján a tavaly december 7-ei állapothoz képest 0,4 százalékkal csökkent a búza termőterülete.

A legnagyobb problémát eddig a repceterületekkel kapcsolatosan mondták –

ott az adatok alapján 3,3 százalékos volt a kipusztulás, vagyis a 281 ezer hektárnyi területből kb. 9,4 ezer hektár esett ki. A legjelentősebb gond Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyéket érte, ott 15 százalékot megközelítő a csökkenés.

A búza európai helyzetét mutatja a második ábra, ahol a Strategie Grains legfrissebb előrejelzése alapján a várható termés ismételten visszatér a 140 millió tonna fölé, ami ha nem is rekordtermés, de mindenképpen igen jelentős exporttöbbletet fog jelenteni, az idei 24-25 millió tonnát követően akár 35 millió tonnás exportot is lehetővé téve.

Az itthoni helyzetünk is figyelmeztető. Véleményem szerint túl nagy a biztonságérzete a termelőknek, a meglévő árualapok értékesítésében a büszkeség, a magasabb árakra várás komoly veszteséget okozhat még nekik. Részemről igyekszem minden alkalommal felhívni arra a figyelmet, hogy

a jelenlegi szezonban olyan mennyiségű búzát, kukoricát kellene exportálnunk, amire egyelőre nem látszik a tényleges érdeklődés.

A piaci helyzet igen szerencsés együttállása kell majd ahhoz, hogy a szezon végén ne maradjon nagyon jelentős mennyiségű árualap az országban.

Végignézve az elmúlt évek búzaexportjának alakulását, nem volt kivitelünk jelentősen 2 millió tonna fölött. Most a Strategie Grains becslése szerint 2,9 millió tonnát kellene kivinnünk csak az EU-ba. EU-n kívülre 200-230 ezer tonna búza került, most sem várható több. De hol van ennek a piaca? Mitől ugrana háromszorosára a német vagy a holland kivitelünk, ha az ottani árak alapján az itthoni árelképzelés 10/15/20 EUR/to-val magasabb, mint a kinti? Fuvarban sincs meg az a felkészülés, mint ami ehhez kellene, a Duna hajózási problémái különösen is gátolják a kivitelt.

Kukorica esetében is hasonló a kép, bár ott kedvező fuvar esetén talán még Németország felé lenne esély. A jelenlegi észak-németországi jegyzések alapján, ha van fuvarkapacitás, el lehetne érni 180 EUR/to fölötti leszállított és ott teherautóba rakott árat (Hamburgi tőzsde 2017. március 14-ei jegyzése), de van ott igény 500 ezer tonna árura, ha az elmúlt években havi 20-30 ezer tonna ment ki? Vagy vissza lehet hozni a 600 ezer tonnás hollandiai kivitelünket, ha nincs uszályos szállítás, a vagonosra meg nem vagy nem eléggé készültünk fel?

Mi várható mindebből?

Optimistán nézve a szezon végi jelentős kukoricaexport, amire van esély, hiszen volt már ilyen. A statisztikát nem kell nagyon egyértelműen venni, a romániai kukoricaexport nem mint végső rendeltetés szerepelt az értékesítésekben, onnan jól el lehet hajózni sok-sok ezer tonnát. A mostani árak alapján az sem kizárt, hogy továbbra is ömlik ki a vagonos export Olaszországba is, amíg olcsóbbak vagyunk, mint az ukrán eredetű áru.

Búzánál ezt nem látom ilyen optimistán – ott a kereslet minőségi elvárása elmarad a kínálat által ajánlott minőségtől, a vevő nem szeretne többet fizetni, az eladó meg szeretné, ha értékelnék a minőséget. Ez alapján oda kéne mennie az árunak, ahol a kínált minőség megfelelő – és van is ilyen, de ahhoz megint csak el kell jutnunk a Fekete-tengerig.

Realistának tartom magam, ezért az a véleményem, nagyobb az esélye annak, hogy az itthoni készletek ára fog lefele mozdulni, semmint a fekete-tengeri árak jelentősen felfelé. Nem vagyunk ugyanakkor túl messze egymástól, és erre az elmúlt napok eseményei is rávilágítottak. Volt hirtelen kereslet Kelet-Magyarországon búzára, és ehhez alig kellett elmozdulnia az áraknak. Igaz, az árfolyamok is segítettek, pont gyengült átmenetileg a forint az euróhoz és a dollárhoz képest is, meg volt szállítási kapacitás is.

Úgy számolom, nem fog a piac a búzánál tartósan 40.000,-Ft/to árszint alá menni, de hogy a 45.000,-Ft/to-s búzaár meddig tartható, erősen kérdőjeles. Amit a belső EU-s piaci igazán keresne, az nincs ezen a szinten. Kukoricából is a mai ajánlatok alapján éppen csak hogy meghaladja az árszint a 40.000,-Ft/to-t a termelő telephelyén, és már egyre kevesebb az érdeklődés közeli határidős szállításokra.

Összességében a képet tovább árnyalja, hogy az olajos magvaknál is lefelé fordultak az árak, egyelőre még nem látni, hova tart és mennyire lesz erős ez a folyamat, ezt majd a tavaszi vetésterületek alakulása fogja eldönteni.