A hazánkban őshonos darázspók (Agriope bruennichi) sárga, fekete és fehér csíkjaival, valamint hazai viszonylatban nagynak mondható termetével kifejezetten a látványosabb pókok közé tartozik. Elsősorban a nedves, üde élőhelyeket és a nádasokat kedveli, de napos, füves területeken, kertekben is gyakran előfordul. A legtöbb pókfajtól eltérően csoportosan él.
A nőstények jóval nagyobbak, mint a 4-5 mm-es hímek, akár 14-17 mm nagyságúra is megnőhetnek, darázscsíkos potrohuk messziről is feltűnő. A hím pókok potroha jóval visszafogottabb mintázatú.
A talaj közelében készíti el sűrű szövésű hálóját, melynek közepén jellegzetes vezérfonál figyelhető meg, mely igen fontos célt szolgál. A vezérfonál a háló többi részétől eltérő összetételű pókselyemből készül, érdekessége, hogy visszaveri a napfényt és annak UV-tartományát, így a zsákmányállatok tulajdonképpen nem látják a hálót. A darázspók a vezérfonálnál vagy a háló közepén fejjel lefelé várja áldozatát, általában legyeket, szöcskéket, darazsakat, bogarakat és méheket zsákmányol. A zsákmányt pillanatok alatt körbeszövi, hogy nehogy kiszabaduljon a hálóból.
Érdekesség, hogy ahogy növekszik, egyre erősebb és nagyobb hálót sző, így termetesebb rovarokat is el tud ejteni.
A darázspók csípése fájdalmas ugyan, de veszélyesnek nem mondható; ha nem háborgatjuk, nem okoz gondot.
A darázspók hasznos is lehet, ugyanis számos kártevő szerepel az étlapján, többek között a poloska is.
Indexkép: Shutterstock
