Az egyik ilyen, előszeretettel terjesztett képről a Bergerhof Krakauebene, Steiermark legmagasabban, 1450 méteren található gazdasága Facebook-oldalán rántották le a leplet.

laptop

Ezt a képet azzal az információval terjesztik, hogy a levéli telep állatait éppen földelik el Hegyeshalom mellett. Ám a fotó több, mint 20 évvel ezelőtt készült Nagy-Britanniában. Világos, egy friss kép se mutatna nagyon máshogy, de ez az "apró" ferdítés csak a jéghegy csúcsa – forrás: Facebook

Mint a fenti fotóról (és még a mellette használt többiről, melyeken például halomba hordott állattetemek láthatók, ahogy éppen égetik el azokat) írták:

"Mivel ezek a képek éppen most keringenek a mezőgazdasági csatornákon, szeretnék tisztázni valamit. Kedves emberek, igen, ezek a képek borzalmasak – de semmi közük a jelenlegi magyarországi és szlovákiai száj- és körömfájás-helyzethez. A képek valószínűleg több mint 20 évesek, és Nagy-Britanniából származnak, az ottani utolsó nagy MKS-járvány idejéből. Az valóban katasztrófa volt, de – ahogy mondtam – semmi köze a mostani eseményekhez."

A poszt alá rengetek komment érkezett, ezekből megpróbáltunk valamiféle konklúziót megfogalmazni arról, hogyan látják a mi nagy bajunkat, a védekezést és az ottani önjelölt hírkreálók megnyilvánulásait.

Íme!

A különböző Facebook-kommentek elemzése alapján világosan kirajzolódik az online diskurzus három fő vonulata: a pánik és bizalmatlanság hangjai, az álhírekre figyelmeztetők érvei, valamint a mezőgazdasági szereplők iránti szolidaritás.

1. A félelem pszichológiája: bizalmatlanság, pánik és összeesküvés-elméletek

A kommentek jelentős része nyílt félelmet és bizalmatlanságot fejez ki – nemcsak a hatóságokkal, hanem a médiával és a tudományos világgal szemben is. Több hozzászóló azonnal manipulációnak bélyegzi a megosztott képeket és híreket, míg mások mesterségesen előállított vírusról, politikai szándékokról és „profitérdekelt kutatásról" beszélnek. A járványt tudatos, tömeges állatpusztításként értelmezve a félelem átterjed a társadalom működésének egészére: „ez is csak egy újabb eszköz a gazdák megtizedelésére", írja egyikük.

Ez a diskurzus jól illeszkedik az utóbbi években látott összeesküvés-narratívákhoz, amelyek a pandémia, az oltások, vagy épp a háborús hírek kapcsán is felerősödtek. A hatósági intézkedések és a tudományos magyarázatok hitelessége megingott – a közösségi média pedig termékeny talajt ad a félinformációkon alapuló ítéleteknek.

2. Tényellenőrzés vs. dezinformáció – a hitelességért folytatott küzdelem

Szerencsére a hozzászólások közt nem ritka a józan, tényalapú megközelítés sem. Több felhasználó igyekszik helyre tenni az eseményeket: felhívják a figyelmet arra, hogy a neten köröző képek 20 évvel ezelőtt készültek, és most kiragadva, aktualitásként próbálják őket felhasználni. Sokan linkelnek hivatalos forrásokat, például Krone-cikkeket, és kérik a többieket, hogy ne terjesszenek pánikot keltő tartalmakat.

Az azonban nyilvánvaló, hogy ezek a hozzászólók kisebbségben vannak, és gyakran cinikus, elutasító reakciókban részesülnek. Az információs káosz tehát nem csupán a valótlan hírekből táplálkozik, hanem abból is, hogy a közösségi térben nincs konszenzus arról, mi számít hiteles forrásnak.

3. Érzelmi azonosulás, gazdák melletti kiállás és nosztalgia

Érdekes mellékszál a hozzászólásokban megjelenő nosztalgikus és emocionális elem: sokan saját vagy családi tapasztalatokat idéznek fel, párhuzamot vonva a múltbéli járványokkal. Megindító visszaemlékezések szólnak arról, hogyan gyógyultak meg a szarvasmarhák (állítólag) a vörös lóherétől a második világháború idején, vagy miként viselték meg a gazdákat az akkori állatállomány-irtások. Ezek a történetek egyfajta kollektív emlékezetként jelennek meg, és segítenek megérteni, miért ennyire érzékeny téma a száj- és körömfájás – különösen agrárvidékeken.


Ugyanakkor ezek a hozzászólások erősítik is a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot: „ha akkor nem kellett levágni minden jószágot, most miért kell?", teszik fel sokan a kérdést. Az állatokat féltő empátia és a gazdákkal való szolidaritás egyfajta ellenállásként jelenik meg a „hideg racionalitással" szemben.

4. Konklúzió: ha nincs bizalom, nem marad párbeszéd

A száj- és körömfájásról szóló online beszélgetések tükröt tartanak nemcsak az agráriumot, de a társadalmat egészében érintő mélyebb problémákról. A dezinformáció, a bizalomhiány, az emocionális alapú véleményformálás napjainkra sajnos alapvető jellemzője lett a közbeszédnek – különösen olyan kényes kérdésekben, mint a járványkezelés, a mezőgazdaság jövője vagy a hatósági fellépés.

A legnagyobb tanulság talán az: minden intézkedés, legyen bármilyen szakmai alapokon nyugvó is, csak akkor lehet hatékony és elfogadott, ha mögötte ott áll a hitelesség és a bizalom. Enélkül nemcsak a vírusok terjednek, hanem a félelem és a káosz is.

Indexkép: Pixabay