Egy terület élővilágának fajösszetétele nem állandó, hiszen a változó élőhelyi adottságok vagy közvetlen emberi tevékenység nyomán, a lokális kipusztulások vagy éppen a megjelenő idegenhonos fajok mind-mind befolyásolják, milyen állatok, növények, gombák élnek körülöttünk. De van egy másik fontos tényező is, ami meghatározza a helyi, országos, vagy éppen világléptékben készülő fajlistákat: hogy mi magunk mennyire ismerjük, illetve ismerjük fel az egyes fajokat.

Az úgynevezett kriptikus („rejtett") fajok fogalma általánosságban annak a leírása, amikor egy fajról molekuláris biológiai vizsgálatok alapján bebizonyosodik, hogy valójában régóta külön evolúciós utakon járó, egymástól genetikai állományukban, de akár életmódjukban, elterjedésükben is jelentősen különböző, de megjelenésükben a megszólalásig hasonló, közel rokon fajok együtteséből áll – írja az mttmuzeum.blog.hu.

A vadon élő fajok naprakész listái nem csupán arról az igényünkről szólnak, hogy tudjuk, mi is él körülöttünk; ez az alapja számos nemzeti és nemzetközi törvényi szabályozásnak, a védett és fokozottan védett fajok köre meghatározásának, a CITES (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) mellékleteinek, illetve a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájának.

Az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztálya idén elindította a hazai védett és fokozottan védett fajok körének felülvizsgálatát, ami egybeesik az új európai emlőstérképezési program (2nd European Mammal Atlas, EMMA2) alapjául szolgáló európai emlősnévjegyzék megújításával. Mivel az emlősök kapcsán mindkét feladat koordinálásában részt vesz a Magyar Természettudományi Múzeum, együttműködésben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Emlősvédelmi Szakosztályával, az EMMA2 térképezés kapcsán szerzett információk felhasználhatók voltak a hazai lista teljessé tételében is.


A magyarországi vadon élő emlősök listájára való kerüléshez számos szempont mérlegelése volt szükséges.

Ezek alapján nem szerepelnek rajta:

• a háziállatok (az elvadult házi macska és házi kutya sem),
• azok a fajok, melyeknek 2000 óta nincs adata (zerge, kanadai hód),
• olyan fajok, melyek kóborló példányai a jellemző elterjedési területtől távol, nem megjósolható módon és rendkívül ritkán bukkannak fel (jávorszarvas),
• olyan fajok, melyeknek szabadon nincsenek önfenntartó populációik, csak vadasparki körülmények között fordulnak elő (szikaszarvas, európai bölény, Przsevalszkij-ló),
• olyan fajok, melyeknek az elmúlt 50 évből nincs adata, így feltehetően kipusztultak hazánkból (szerémségi földikutya).

Felkerültek azonban újabbak, melyek

• rendszeresen megjelennek, még ha szaporodásuk eddig nem is bizonyított (barna medve),
• korábban csak alkalmilag megfigyelt fajok, amelyek jelenléte immáron állandó (amerikai nyérc, nutria),
• újonnan felismert kriptikus fajok, melyek egy korábban jól ismert fajból lettek önálló fajként leválasztva (mediterrán denevér a horgasszőrű denevérből, Laverned-pocok a csalitjáró pocokból),
• már régebben önálló fajnak gondolt taxonok, amelyek csak nemrég nyertek egyértelmű bizonyítást és lettek immáron hivatalosan is elfogadottak (magyar földikutya és délvidéki földikutya a „nyugati földikutya-fajcsoport" helyett).

Történtek továbbá névváltozások is.

A hazánkban előforduló 90 vadon élő emlősfaj listája ITT tekinthető meg.

Indexkép: Shutterstock