A másfélfok.hu rövid szerkesztőségi közleményben foglalkozott azzal a sokunkat foglalkoztató kérdéssel, hogy milyen időjárási anomáliák várnak ránk a jövőben? Lesznek-e a múltkorinál is nagyobb, erősebb, pusztítóbb viharok?

Emlékezetes: június 23-án este szélrekorddal söpört végig a hidegfront az országon, az OMSZ adatai szerint Budapesten megdőlt, Balatonőszödön pedig beállításra került a napi szélrekord. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatásának közleménye szerint több, mint 1000 tűzoltói beavatkozásra volt szükség országszerte, 140 ezer fogyasztónál pedig időszakosan szünetelt az áramellátás.

Vigh Péter, a Másfél fok projektmenedzsere, szerkesztője, az irodalom- és kultúratudományok doktora (PhD) írásában kitér arra: az elmúlt két évtized mérései alapján megállapítható, hogy a Dunántúl, azon belül is a Balaton, a Bakony és a Kisalföld térsége a leginkább kitett a szélviharoknak, amelyek döntően a téli időszakban és márciusban jelentkeznek.

Sajnos, a klímaváltozás tovább fokozhatja ezeket az extrém szeles eseményeket: ha nem csökkentjük a kibocsátásokat, akkor a fent említett térségben a század végére átlagosan akár 8 nappal több extrém szeles nap is előfordulhat évente, mint jelenleg. Ha viszont legkésőbb 2040-től meredeken csökkennek az antropogén kibocsátások, akkor csupán 1-2 napos átlagos növekedésre számíthatunk 2100-ig – állapították meg márciusban, a Másfélfokon publikált friss kutatásukban Bordi Sára, Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusai.


Mindez komoly veszélyt és anyagi károkat jelent az alapvető és kritikus infrastruktúrára nézve Európában. Szabó Amanda Imola éghajlatkutató elemzésében írja, hogy a hét legjelentősebb éghajlati szélsőségből (hőhullámok, hidegbetörések, aszályok, erdőtüzek, folyami és tengerparti árvizek, szélviharok) származó várható éves károk költsége már 2021-ben is is évi 3,4 milliárd eurót tett ki. Az éghajlatváltozás hatására a század közepére ez az összeg hatszorosára, a század végére pedig tízszeresére nőhet.


A hazai villamosenergiaellátó-rendszer esetében a legtöbb kárt jelenleg a szélnyomás okozza. A szélsőséges szeles események valószínűségének növekedésével tovább fokozódhat a rendszert érő terhelés és ez gyakran a tartóoszlopok szerkezetének károsodásához vezet. Mindezek afelé mutatnak, hogy ha nem törekszünk a globális felmelegedés mérséklésére, akkor még több kárral és veszteséggel kell számolnunk a jövőben. Érdemes mérlegre tenni, hogy a környezet- és éghajlatvédelembe fektetett pénz, vagy a viharkárok helyreállításának költsége kerül-e többe globális szinten?

A szerző ugyan nem említi a mezőgazdaságban keletkező károkat, de sajnos, évről-évre azok is jelentősek.