A klímavédelemben a CO2 leválasztásának műszaki megoldása jóval nagyobb költségekkel jár, mint az erdővédelem magában – szögezte le a Bécsi Egyetem egyik kutatója, Peter Weish. Rámutatott arra, hogy a CO2 leválasztása tonnánként 50-150 euró közötti összeget tesz ki, ugyanakkor a CO2 felfogásában résztvevő egy hektárnyi esőerdő megőrzése tonnánként csak 0,12 euróba kerül. Weish szerint a CO2 leválasztás műszaki megoldása egy klasszikus „end of pipe” (csővégi) megoldásnak számít, mely a CO2 emisszió kérdésében nem hoz lényeges megoldást és azt a látszatot kelti, hogy a probléma ezzel műszakilag megoldott. Pedig egyáltalán nem így áll a dolog!

Világszerte irtják az erdőket, amiért részben a bioüzemanyag termelésre berendezkedett cégek a felelősek. Az erdőirtás miatt az onnan kiszorult őslakosság többnyire nagyvárosok nyomornegyedeiben köt ki. Az alacsony földárak a mohó konszerneket mértéktelen erdőirtásra ösztönzik, s az őslakosság elűzése mellett a pótolhatatlan természeti kincsek és az őslakosság kulturális értékei is veszendőbe mennek. A bécsi kutató szerint ezért az értékes területek megőrzésére kellene az erőket (és a pénzforrásokat) összpontosítani. Ismeretei szerint Ecuadorban és Paraguayban egy hektárnyi esőerdőt csak 70 euróra taksálnak, így a mohó felvásárolók útjában semmi sem áll(hat), hogy hatalmas területekre tegyenek szert és tönkre tegyék azokat. Ausztriában az „Osztrákok Trópusi Erdője” nevű egyesület Costa Ricában 40 km2-nyi erdő vett védelmébe és van egy projektjük is az újraerdősítésre. A természetközeli zónák között összekötő folyosókat alakítanak ki, melyeket a helyi lakossággal együtt ápolnak, gondoznak. Ezek az ökofolyosók az elkülönült erdőket mintegy egymással összekötik, az állatoknak szabad helyváltoztatási (migrációs) lehetőséget biztosítanak és a növények elterjedési határát kitágítják. Az ökológiai folyosó nagy előnye, hogy adott faj populációi között elősegíti a génáramlást. Segítségükkel a védett területek hálózatát lehet kialakítani, melyekben hosszú távon stabil metapopulációk biztosíthatják egyes fajok fennmaradását. Mindamellett ezeknek a folyosóknak a gondozása a helyi lakosságnak némi jövedelmet (munkaalkalmat) jelent. A nagy kiterjedésű erdősítések jelentik a legjobb megoldást nemcsak a szegénység, éhség elleni küzdelemben, de a gazdasági menekültek tartós egzisztenciájának a biztosításában, a növekvő migráció megállításában is. Az erdők megóvása és az erdősítés tehát közvetlen klímavédelmi hatása mellett közvetett úton az emberiség céljait is szolgálja.