Hirdetés
Fórum
- MTZ traktor szerelési kérdések – Mindörökké Belarus! új
- Termőföld kisajátítása autópálya épités miatt! új
- Földvétel, elővásárlási jogok új
- Offtopic / Kocsma (chat minden egyéb része) új
- Műtrágya árak új
- Portálfejlesztés / Gépház / Fórum használat új
- Kinek milyen a repce, illetve a búza? új
- Fendt traktorok új
- John Deere traktorok, kombájn minden mennyiségben új
- Bio dió ültetvény tápanyag utánpótlása és növényvédelme új
Cikkajánló
Hirdetés
Mini gazdaságtól a nagyüzemig, mindenhol kiváló alternatíva ez a környezetkímélő termésnövelő +VIDEÓ
Áttörő siker a komplex talajjavításban.
1665 hozzászólás
Válasz #1157. hozzászólásra
Személyesen még nem sikerült, szóval gratulálok így is
Válasz #1157. hozzászólásra
Szívből gratulálok Nektek!
A Ti Jézuskátok hozzá a legcsodálatosabb ajándékot, amit csak elképzelni lehet!
Válasz #1157. hozzászólásra
Ő lesz az igazi karácsonyi ajándék!
Válasz #1160. hozzászólásra
Királylány.
Válasz #1157. hozzászólásra
Gratulálok!!!
Királylány vagy Trónörökös???
Válasz #1158. hozzászólásra
Még csak az elsöt.
Válasz #1157. hozzászólásra
Hányadikat?
Válóperes tárgyaláson a bíró kérdezi a feleségtől:
- Nos, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
- Egy szép hatszobás kertvárosi ház, nagy kerttel.
- Úgy értem, hogy mi az alap?
- Az alap az betonból van.
- Milyen a családi életük?
- A férjemnek van egy nagynénje, nekem meg még élnek a szüleim.
- Úgy értem, hogy van-e önök között otthon hangos szóváltás?
- Hát, a gyerekeknek van egy sztereo lejátszójuk, amit gyakran túl hangosan hallgatnak.
- Megverte már önt a férje valamikor?
- Igen, többször előfordult, hogy reggel ő kelt fel hamarabb.
A bíró most már nagyon ideges. Rákérdez:
- Asszonyom, tulajdonképpen miért akar elválni?
- Nem én akarok válni, hanem a férjem. Azt mondja, hogy nem tud velem kommunikálni.
Anya és Apa Tv-t néznek mikor Anyu mondja : későre jár fáradt vagyok, megyek, lefekszem.
Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra,elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapiebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért,
kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a
mosógépbe,kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány
ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni.
Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál írt
néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet.
Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a
születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek.
Mindkettőt a táskája mellé tette.
Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel!
Már megyek- feleli.
Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla
hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.
Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a Tv-t,
felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes tartóba majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt,
kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6
legfontosabb megteendő dolog listájához.
Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.
Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t, kihirdette hogy nincs semmi
különös tennivaló. Megyek aludni. És ment.. minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod már a nők miért élnek tovább..?
MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok, amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!
Válasz #1152. hozzászólásra
Válasz #1151. hozzászólásra
Tépj sorszámot, talán még beférsz a kétjegyűek közzé :-D
Válasz #1150. hozzászólásra
Van itt az utcában egy család (dolgos fehéremberek), ahol négy fiú után gondolták csak meg kéne még próbálni. Ikerfiú. Na az a méreg nem a cián :-D
(mondjuk a véletlenül becsúszó hetedik tényleg lány lett)
Válasz #1146. hozzászólásra
Meleg víz van, bevétele van a hivatalnak "főőőőőd" van nálatok hozzuk össze a csemetéket had dolgozzanak!!
Hát ha csak ez a gond viszek neked fiúkat, csak adjál a "jányok" mellé jó zsíros szoboszlói földeket!!! Gratula a kis csajhoz!!
Válasz #1149. hozzászólásra
De ezt az ötödik lányt mindenki Petinek szólította.
Szívből gratulálok!
Nálunk az a mondás járja, hogy öt után fordul.
Egyik ember is hasonlóan járt nálunk. A negyedik lány után várták az ötödik gyereket. Mikor megszületett, s az is lány lett, meg sem merték neki azonnal mondani. A testvére csak annyit mondott: ezt is úgy szeresd, mint a többit.
És a hatodikkal már nem kísérletezett.
Válasz #1147. hozzászólásra
Január közepe.
Elég nekem ennyi, nem kockáztatunk tovább.
Bár állítólag hetedikre fordul
Válasz #1146. hozzászólásra
Gratula!!
Válasz #1146. hozzászólásra
Ez igen, mikorra várjátok!
Tudod mi következik a 3 "jány"után..... a negyedik....de az már lehet fiú is, netán ikrek...
Már megint egy jány... és ez már a harmadik ...
Válasz #1144. hozzászólásra
Válasz #1143. hozzászólásra
Válasz #1142. hozzászólásra
Jót sírtam elalvás előtt........
A végrehajtó.
Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!
A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.
Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45. 000 Ft, egy db használt színes Tv 32. 000 Ft, két olajkép 16. 000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.
–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.
Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van! Nem hallgattam rá.
–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.
–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy árúba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.
–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105. 000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.
Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…
Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.
Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!
Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!
Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.
Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a jóisten!
Válasz #1139. hozzászólásra
{:Szerintem nem is annyira nevetséges, vagy neked igen????????
Egy gyógyszergyári vezérigazgatónak elege lett és elmondta az igazat a gyógyszergyárakról
Boróka | 2013, november 12 | 33 hozzászólás
Orvosok lekenyerezése, hatalmas profit, méregdrágán kínált filléres hatóanyagok, gyógyszerek nem tudományos tesztelése, a hatóságok megvesztegetése, kitalált betegségek, hatalmas marketingkampányok, sötét titkok, rengeteg pénz, amivel mindent el lehet tusolni, seregnyi károsult és szenvedő ember, akinek fogalma sincs, hogy minek is esett áldozatául. Így lehetne legjobban leírni a mai gyógyszeripart néhány szóban.
John Virapen, aki 35 évig gyógyszeripari bennfentes volt, úgy döntött, hogy a nyilvánosság elé lép és leleplező vallomásával próbálja megállítani a lavinát, amit egykori gyógyszergyári vezérigazgatóként elindított. Ő volt ugyanis az egyik legnagyobb gyógyszeripari óriás, az Eli Lilly svédországi vezérigazgatója, aki végigjárta a ranglétrát egészen az üzletkötőtől a vezérigazgatóig és teljesen átlátta a rendszert.
Idős korára azonban, amikor megállapodott és ő is apa lett, rádöbbent, hogy a gépezet, aminek építésében része volt, ami a betegségek futószalagjára teszi az egészségeseket, annak a saját fia is bármikor áldozatául eshet. Lelkiismerete által hajtva könyvet írt, pereskedett, felvállalta korábbi ocsmány tetteit és úgy döntött, hogy elmondja a világnak, minek volt tanúja és részese, mialatt a világ egyik legnagyobb cégének, az Eli Lilly-nek dolgozott.
Az Eli Lilly-ről annyit, hogy a Fortune 500 listája szerint (egy lista, ami bevétel alapján sorrendbe rakja Amerika 500 legnagyobb cégét) a 130. legnagyobb vállalat. Mellékesen megjegyezném, hogy 12 másik gyógyszergyár is benne van még a top 500-ban, van aki az előkelő 35. helyen. Az Eli Lilly 20 éve Magyarországon is jelen van.
A volt gyógyszergyári vezérigazgatót lelkiismerete nem hagyta nyugodni és kiterítette a kártyákat az asztalra
John Virapen Mellékhatás: Halál című könyvében leírja az egész folyamatot, hogyan veszik rá a gyógyszergyárak az orvosokat, hogy az ő termékeiket írják fel, hogyan vesztegetik meg drága utazásokkal és ajándékokkal a véleményvezéreket, elismert kutatókat és orvosokat, hogy pozitívan nyilatkozzanak gyógyszerekről, amik súlyos mellékhatásokkal járnak és valójában inkább be kellene tiltani őket. Arról ír, hogyan manipulálják a gyógyszerek forgalomba hozása előtti teszteket, hogy pozitív eredmények jöjjenek ki, annak ellenére, hogy a tesztelések alatt gyakran halálos áldozatok is voltak. Hogyan hamisítják és manipulálják a jelentéseket és a statisztikákat, hogy a mellékhatásokat és a haláleseteket eltusolják. Hogyan pénzelnek a gyógyszergyárak kutató orvosokat, egész intézményeket, hogy a saját oldalukra állítsák őket. Sőt a gyógyszeripar, ha fogy a piac, azaz fogy a beteg emberek száma, masszív marketing kampányokkal új betegségeket ültet el a köztudatba, hogy ezzel növelje a gyógyszerek forgalmát és már nem riadnak el attól sem, hogy a gyerekeket tekintsék értékesítési célpiacnak. Arról is beszámol, ha netán perbe keverednének a gyógyszerek okozta halálesetek miatt, egy armadányi ügyvédet küldenek rá az ügyre, akik szétszedik az esetet. Aztán peren kívüli egyezségeket kötnek az áldozatok családtagjaival, hogy néhány millió dollárért cserébe örökre hallgassanak, s így szépen eltusolják az ügyet a nyilvánosság elől.
„Munkakörömhöz tartozott, hogy e veszélyes és széles körben használt gyógyszerek marketingkampányát kidolgozzam és lebonyolítsam. A marketing az orvosoknak szánt drága ajándékoktól a véleményvezérek utaztatásán, a tudományos folyóiratokba szánt fizetett cikkek megjelenésén, valamint tudományos konferenciák előkészítésén és megtartásán át a különösen fontos személyek borbélyház-látogatásáig mindenre kiterjedt.”
.
Írja Jonh Virapen a “Mellékhatás: Halál” című könyvében, ahonnan a többi idézet is származik.
„A hatóságok nem képesek megvédeni az embert, így a kisfiamat sem a gyógyszeripai bűnözéstől. A hatóságok megvesztegethetők, miként a szakértők és az orvosok is.”
.
„Minden okunk megvan az aggodalomra. Ezt azonban ne tartsuk magunkban, hanem igyekezzünk tenni ellene. Ezt melegen ajánlom olvasóimnak. A gyógyszeriparban mindenki szerepet játszik. Azokat, akiknek hozzám hasonló módon elege van a főnökeiből és azok hazugságaiból, kínozza a lelkiismeret.”
.
„E könyv elolvasása után valószínűleg sokan nem fognak szeretni engem. Elítélnek és elátkoznak majd. Azonban nem ítélhetnek el annyira, amennyire én elítélem magam. Szerencsére azonban tájékozottabbak lesznek, amikor orvoshoz kell fordulniuk, figyelni fognak arra, hogy milyen gyógyszereket írnak fel nekik, tisztában lesznek a tudományos újdonságokkal, a kutatási eredményekkel, az orvosi folyóiratok álláspontjaival, valamint a kormányzati ajánlásokkal, és másképp fogják megítélni a gyógyszer-engedélyezési eljárásokat.”
.
Gondolom mindenkinek feltűnt már, hogy irreálisan sok gyógyszerreklám van a tévében. De elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen etikátlan dolog egyáltalán, hogy a gyógyszerek reklámozhatóak? Onnantól kezdve, hogy reklám és marketing tevékenység történik a gyógyászat területén, már nem orvoslásról beszélünk többé, hanem üzletről, azaz egy iparágról. De ki ennek az iparágnak a célpiaca? Kinek lehet gyógyszert eladni? A válasz egyértelmű: a BETEG embereknek. De kérdem én, ha a gyógyászat egy iparág, és a célközönség a beteg, akkor hogyan állhat ez összhangban a gyógyászat valós céljával, azaz, hogy az emberek egészségesek legyenek? Mert ha ez egy üzlet, akkor logikus, hogy több vásárló kell, azaz több beteg, a több profit érdekében. Ha több beteg kell, akkor a gyógyszeriparnak már nem az az érdeke, hogy gyógyítson, hanem az, hogy betegeket, betegségtudatot gyártson, hiszen így tud növekedni. Nemde?
A gyógyszerek reklámozását be kellene tiltani. Ez etikátlan. De sajnos itt nem csak arról van szó, hogy gyógyszereket reklámoznak, hanem ál-betegségtudatot hoznak létre. Hiszen mindenki tudja, aki valamennyire is jártas a marketingben: ha növekedni akarsz, akkor növelned kell az igényt a portékádra.
„A marketing már el is kezdődött, hiszen egy leendő sikergyógyszerről volt szó. Úgy kezdődött el, hogy még nem is volt biztos a gyógyszer forgalomba kerülése. Ha azonban a neve már bekerül a köztudatba, a hatóságnak elég nehéz nemet mondania. Miért tiltanák meg egy gyógyszer forgalmazását, amikor minden beteg úgy gondolja, hogy nagyon hasznos lenne?#8221;
.
Írja könyvében John Virapen a ProzacŽ nevű antidepresszáns engedélyezési folyamatának procedúrájáról. A ProzacŽ sok öngyilkossági eset okozója volt és máig is az.
„Szeretném újfent hangsúlyozni, hogy általánosságban nem az orvostudomány ellen vagyok. …Azt sem mondom, hogy a gyógyszeripari cégek a hibásak, ha egy emberek ezreit sikeresen gyógyító gyógyszernek mellékhatásai vannak. Felelőtlenség azonban olyan gyógyszert forgalmazni, amely nem gyógyít, csak a tüneteket enyhíti, ám a betegek felénél súlyos mellékhatásokat okoz. Ha viszont a betegtájékoztatóban nem szerepel a mellékhatásokra utaló figyelmeztetés, akkor bűncselekményről van szó.”
.
„A politikusok megkérdezhetnék maguktól, hogy miért nem érdekli őket jobban a tisztességes gyógyszeripari piac. Fel kellene figyelniük arra, hogy milyen sok pénz áramlik az egészségügyi rendszerbe olyan csatornákon át, amelyekből a betegeknek semmi hasznuk sem származik. Ha az egészségügyi rendszert a korrupció megszüntetésével egyszerűen meg lehetne javítani, akkor miért nem tesz ezért senki semmit? Ez a politikusok dolga lenne.”
.
„Minthogy én is részvevője voltam ennek a rendszernek, elhatároztam, hogy cselekedni fogok. Ez a könyv az első lépés. Egyedül azonban lehetetlen szembeszállni a gyógyszeriparral. Csak összefogva lehet valamin változtatni. Kérdéseket — köztük akár kínosakat — kell feltenni az orvosi rendelőkben, a gyógyszertárakban, az újságokban, szakítani kell azzal a hiedelemmel, hogy az orvosok félistenek, akik feltétel nélkül megérdemlik a bizalmat, és nem kell bedőlni az újonnan ťfelfedezettŤ betegségeknek, amelyeket a gyógyszeripar be akar beszélni az embereknek.”
.
Nem kell messzire mennünk, hazánkban is virágzik a gyógyszeripar, a tévéből dől a fájdalomcsillapítók és egyéb tüneteket kezelő gyógyszerek reklámja. A nyugdíjasoknak marékszámra írják fel a különböző gyógyszereket, nem ritkán 10-20 fajta különböző tablettát egyidejűleg. Az egyik gyógyszer mellékhatásának tüneteit ugyanis gyakran egy másik gyógyszer felírásával kezelik.
Osszátok meg ezt az információt másokkal, hogy minél több emberhez eljusson. Nyissuk fel az emberek szemét és ezzel is mérjünk csapást a gyógyszeripar pénzéhes gépezetére!
A 10 éves Johnny és Lilly szerelmesek egymásba. A kis Johnny elhatározza, hogy megkéri a kislány kezét az apjától. Odaáll Lilly apja elé és elszántan közli:
- Uram, Lillyvel szeretjük egymást és szeretném öntől megkérni a kezét.
Az apa elmosolyodik ezen, de aztán komoly arccal válaszol:
- Nos, Johnny, még csak 10 évesek vagytok. Ha összeházasodnátok, mégis mit gondolsz, hogy hol fogtok lakni?
- Úgy gondoltuk, hogy Lilly szobájában lakunk majd, mivel az én szobám sokkal kisebb.
- Hm. - feleli az apa. - És miből fogtok megélni? Nincs még jövedelmetek, munkát sem kaphattok még 10 évesen.
- Dehogy nincs jövedelmünk. Lillynek 5 dollár a heti zsebpénze, nekem meg 10. Heti 15-ből már kijövünk valahogy. - válaszolja megfontoltan a kisfiú.
Az apa meglepődik, hogy Johnny milyen alaposan átgondolta a közös jövőt az ő kislányával.
- Látom, Johnny már mindent elterveztél. Csak még egy kérdés. Mi lesz majd egyszer, ha gyerekeitek lesznek? - teszi hozzá most már viccelődve.
- Hát, eddig még mindig szerencsénk volt...
Ezek után már nem találta olyan jópofának az apa a kis szemétládát.
A Váci utcában bemegy egy elegáns ruhaüzletbe egy idősebb férfi egy csinos, fiatal nővel. Azt mondja az eladónak:
- Mutassa meg a hölgynek a legszebb nercbundát, amijük van!
Az eladó levesz a fogasról egy gyönyörű, hosszú bundát, felpróbáltatja a lánnyal, és diszkréten közli az árat a férfival:
- Uram, ez a bunda egymillió-kétszázezer forintba kerül.
- Nem probléma. - feleli a férfi. - Máris kitöltök egy csekket.
- Rendben. - mondja az eladó. - Ma péntek van. Kérem, hogy hétfőn jöjjön be a kabátért, addigra leemeljük az összeget a számlájáról.
A pár megköszöni és távoznak.
Hétfőn visszatér a férfi az üzletbe, az eladó dühösen fogadja:
- Hogy mer ide visszajönni, kérem? Micsoda szélhámos maga! Egy fillér nem volt a számláján!
Mire a férfi:
- Tudom. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem magának életem legcsodálatosabb hétvégéjét.
Itt se ártana egy kis szigor.
Nem nősülök soha ! -------------------Jani (24)
“Fiát egyedül nevelő apuka leszek. Hogy jutottam erre az elhatározásra? Rájöttem pár sikeresebb és kevésbé sikeres kapcsolat után, hogy egyetlen dolog miatt lehet értelme a házasságnak: a gyerek. Ám ez az egyetlen ok nekem kevés, hogy életre szóló hűséget fogadjak egyetlen nőnek. A szerelem kialszik és nem marad más csak a megszokás. Párok élnek a környezetemben egymás mellett, mint lakótársak csak azért, mert kimondva, vagy kimondatlanul megegyeztek abban, hogy a gyerek miatt, legalább az érettségiéig együtt maradnak. Feltételezem a fiam boldogsága lesz majd számomra a legfontosabb, de ehhez az is szükséges, hogy nekem miatta ne kelljen lemondanom a boldogságról. Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy ha elérkezettnek látom az időt, örökbe fogadok majd egy gyerkőcöt. Ez nem azt jelenti, hogy nem találhatok valakit akivel évtizedekre összekötöm az életem, vagy közös gyerekeink legyenek – ha képes elfogadni az álláspontomat, akkor nem fogok ellenállni.
Tamás (34)
“A szüleimnél lakom. Jó állásom van, költséges hobbijaim, szeretek utazni, élvezem a szabadságot. Tudom, hogy nem lennék jó férj, aki időben hazaér, romantikus filmeket néz esténként és elhozza az oviból a gyerekeket. Anyám mos rám és főz, örömmel teszi, jár hozzánk egy házvezetőnő is, aki segít neki. Természetesen rengeteg bíráló megjegyzést kapok az életstílusom miatt. A kedvencem: ‘majd ha megöregszel és egyedül maradsz, meglátod, mennyire hiányozni fog a család.’ Ha megöregszem, majd visszagondolok erre a sok csodálatos élményre, melyeket most szerzek. Azt gondolom ez még a jobbik verzió. Én legalább látom, és beismerem, hogy nem lennék jó férj. Nem kényszerítem bele magam egy unalmas házasságba csak azért, mert ez a társadalom elvárása. Jobb lenne, ha otthon ücsörögnék sörrel a kezemben keseregve és hibáztatnám a feleségemet és a gyerekeimet, hogy miattuk nem teljesülnek be az álmaim?#8221;
Szilárd (26)
“Még fiatal vagyok és imádom a nőket. Még tartós kapcsolaton sem gondolkodom, nemhogy házasságon. Most, ennyi idősen a válaszom egyértelmű: nem nősülök soha. Azonban ha bele gondolok, hogy öt éve mi volt a véleményem a világról, akkor be kell ismernem, lehet öt év múlva ennek a szöges ellentét fogom mondai és pánikszerűen keresem majd az igazit. Bár kevés esélyt látok rá. Mindenki azt mondja, felgyorsult a világunk. Miért gondolják azt az emberek, hogy a szerelem nem lett gyorsabb. Nem egy helyen dolgozunk életünk végéig, nem egy házban lakunk, két évente váltjuk az autóinkat, évente a telefonjainkat – fáj az igazság, de az emberi kapcsolatok is gyorsabban kopnak. Bár a bátyám 10 éve boldog házas, láttok ellenpéldákat is, de a kivétel szerintem csak erősíti a szabályt.”
Válasz #1131. hozzászólásra
nem, jogos a kérdés, csak fél füllel figyeltem a többi szülő hasonló panaszaira -egyrészt K.O. val nyert a pedagógia, másrészt nem vagyok érdekelt az ő bajukban- de abból amit hallottam úgyfest zöme a jelenlevőknek szintén keres másik iskolát.
jegyzem meg nekem nincsen kölköm, nemsok keresnivalóm lett volna az értekezleten.
Válasz #1132. hozzászólásra
Értem amit írsz a másolást is,(akkor is mikor írtam az előző hszt) biztos volt valami oka, de így nem tudom miért., vannak olyan részek a matekban is , mert sajnos sokaknak nehezen megy a szorzás, osztás összeadás, kivonás, ......, s ha már másolja úgy is tanulja.
félreértés ne essék, nincsen nekem avval bajom hogy kapnak feladatot iskola utánra is.
de azzal már igen, hogy kész példákat kell lemásolni, matekból.
legyen feladat, amit meg kell oldani. annak van értelme.
azért nehogymár matekból magolással át lehessen menni :)
a másik amin határozottan fennakadtam hogy gyakorlatilag úgy tűnik hogy a tanerő nem tesz semmit. nem tanít, csak ellenőrzi hogy helyesen lett e magolva.
kérdés az hogy akkor minek van. kőkorszaki viszonyok közt amit pedagóguskonak most egy sima papagájjal is meg lehet oldani.
modern viszonyok közt meg elég ha mp3 ba felveszi a mondókát aztán lejátszák a kölkök maguknak.
nemigen látom megkövetelve a tanerő munkáját, nem látom hogy hol van ez ellenőrizve. nem a hatvanas években jártam iskolába, jegyzem meg. és nem is rossz iskolába jártam, elég sűrű volt hogy látogatták az órákat igazgató részről is. na nem azért hogy minket ellenőrizzenek le :)
na mindegy is, lényege hogy döbbenten állok a tény előtt hogy karót kap matekból aki nem másol le kész, megoldott feladatokat egyik lapról a másikra. ennyi erővel akár nyelvtanból is kaphatta volna vagy irodalomból. nekem furcsa, mert mi ilyenkor szorgalomból kaptunk karót, rossz magatartásért pedig.. magatartásból.
lehet hogy annak nem volt értelme, kitudja. nekem már csak ilyen fura az eszem hogy ez tűnt akkor is helytállónak, és most is.
Mindenki átíratta a gyerekét másik suliba?Vagy csak azt az egyet kellet
hogy is van ez?"csak én vagyok normális mindenki más hülye"
Bocs ne szívd mellre!
Válasz #1128. hozzászólásra
Nem tudom mikor jártál suliba, én a 60 évek elejétől, de a házi feladat kötelező volt, ha nincs kész sajnos 1-es, meg is csináltuk mindig becsületesen. A többlet feladat csak segíti, könnyíti továbbiakban a tanulásban.Nyári szünetre mindig volt kötelező olvasmány mint most is , de nem csak azt, hanem mindent olvastuk, magyarán szeretünk tanulni. Persze fontos a gyermek részéről a tanulni vágyás, s az sem mindegy hogy adják elő amit tanulni kell.Nem akarom folytatni, de amit a gyermek , Te vagy Bárki megtanul azt egész életén keresztül szolgálni fogja.
Válasz #1128. hozzászólásra
Nem a tanŕrral van a gond,mondom ęn egy nagycsaládos szdúló akinek a tanárok nem a. Kedvencei( bocsi telefon)
oooo
hamár család és gyerekek..
egy pajtásommal voltam múlthéten vásárolni ezt-azt, úgy volt időzítve hogy szülői értekezletre is bemegy egyúttal.
na sajnos vele tartottam.
hát, gyalázatos egy világ van az biztos.
az derült ki hogy "kölök" ugyan teljesen jó matekból, megtudja oldani a feladatokat, de mégsem kaphat rendes jegyet.
ha nem a saját fülemmel hallom és nem látom, nem hiszem el.
az a gond a "matek tudásával", hogy nem ír leckét.
a "házi feladat" elmulasztása miatt kapott karókat.
??
mert ugye a "szorgalom" rész azért van hogy ilyenkor ne oda írjanak karót.
ráadásnak mint kiderült a naaagy házi feladat az lett volna hogy ki kellett volna másolni egy csomó MEGOLDOTT példát a füzetbe.
mi.. a bánatos... pff...
na, a pajtásom jól össze is veszett evvel a túliskolázott semmirekellővel.
csatlakkozott ehhez más "tanár is", de a végére azért csak-csak megfogalmazódott az igazi kérdés bennem is, meg ebben a jóbarátomban is.
Mégis mi a halál náthás f.. nak járnak a gyerekek iskolába?
azonkívül hogy kapnak egy vagon házit, olvasni meg számolni, és írni otthon tanult meg a gyerkőc.
gyakorlatilag minden egyes tárgyból akkor kap jó jegyet ha megtanulta a szöveget a könyvből, és emlékezetből le tudja írni.
nemtudom másnak van e ilyen tapasztalata...
ahova én jártam iskolába ott is volt házi feladat, de ha nem csinálta meg az ember nem kapott rá karót. és nem annyi volt az óra hogy megmondták mit kell legközelebb fejből elismételni.
na, mindegy, sztori vége elég nagy kiabálás lett, el is küldték a pajtásomat az "értekezletről".
most keres másik iskolát a gyermekének, mert ő is úgy látja hogy ez legfeljebb időelbaszkurálódás.
Az egyszerűsített felvilágosítás eredménye ! !
---------------------- 20Éves leányzó először megy Pestre a kollégiumba... Az anyja könnyek között adja rá az ünneplő ruhát, és óva inti:
- Kislányom, ne hagyd, hogy rád feküdjenek, mert akkor én nagyon-nagyon sírok!!!
Hazajön a leányzó a következő hétvégén, az anyja faggatóra is fogja:
- Remélem, nem hagytad, hogy rád feküdjenek...
- Nem is! Én feküdtem rájuk, sírjon az ö anyjuk!!!
Válasz #1125. hozzászólásra
Egyedül nem megy
Köszi!!!
Válasz #1124. hozzászólásra
Válasz #1123. hozzászólásra
http://youtu.be/zplYKXy6nZghttps://www.youtube.com/watch?v=zplYKXy6nZg
Válasz #1122. hozzászólásra
http://youtu.be/zplYKXy6nZg
Válasz #1121. hozzászólásra
Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd a kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi:
miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet,
töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért,
mert annyira szeretsz engem…
"Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szívében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhüvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyíltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva."
(Reviczky Gyula)
Moderálási elveink miatt törölve.
(575)
2013-11-07 07:08:29
Moderálási elveink miatt törölve.
(575)
2013-11-07 07:08:15
A kis szöszi , h malmozik a kezével, és vigyorog
, mint a nagylányok az udvarlókkal ! 
Tipikus női logika, de akkor a kirakatok nézegetését is számítsák beteljesült vásárlásnak ! ! :-D
Este a férj az ágyban átöleli a feleségét, de az asszony elhúzódik.
- Kérlek, ne... Fáj a fejem, aludni szeretnék.
Másnap este a férj újra próbálkozik.
- Nem, ma igazán ne... Agyonstrapáltam magam, fáradt vagyok, pihenni szeretnék.
Harmadik este a férj ismét próbálkozik, de az asszony rárivall:
- Egy héten harmadszor? Hát neked semmi sem elég?
Válasz #1115. hozzászólásra
Még tanulnia kell hogyan is szakszerű !