A méhfélék után a legyek számítanak a legfontosabb beporzóinknak, azonban úgy tűnik, hogy jóval kevésbé viselik el a melegedő klímát. A legyeknek nem túl jó a hírük, jellemzően a kosszal, a betegségek terjesztésével hozzák őket összefüggésbe, azonban egyre többen tudják azt is, hogy ez a népes rovartársaság a legfontosabb beporzóink közt szerepel.

Néhány légyfaj tényleg sok kellemetlenséget okoz, azonban kár lenne a mintegy 120 ezer fajból álló, sokszínű csapatot ugyanabba a skatulyába betuszkolni – írja az ng.24.hu.

Mint írják, a legapróbb légy kisebb fél milliméternél, a legnagyobb pedig 7 centi hosszú – azaz alakban, színben, életmódban rengeteg eltérés van közöttük. A beporzók közt általában a zengőlegyeket és a dongólegyeket találjuk, ám nem ők a kizárólagos képviselők.

Nemrég egy amerikai vezetésű nemzetközi csoport a Melittology folyóiratban számolt be a különféle legyek és méhek hőtűréséről. A kutatók vizsgálatainak a középpontjában Amerika trópusi és szubtrópusi régióiban élő fajok álltak.

Itt az ideje, hogy a legyek beporzó szerepét is végre elismerjük. A legyek is igen fontos feladatot látnak el, azonban annak ellenére, hogy ugyanolyan sérülékenyek, sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mint a méhek."

– mondta a kutatás vezetője, Margarita López-Uribe.

A beporzók közt általában a zengőlegyeket és a dongólegyeket találjuk, ám nem ők a kizárólagos képviselők – fotó: pixabay.com

A legyek a méhek után másodikként állnak azon a képzeletbeli dobogón, ahol a beporzott haszonnövények mennyiségét vesszük alapul.

Kevesen tudják, hogy a csokoládé se létezhetne legyek nélkül, mert a kakaófa legfőbb beporzását is javarészt a legyek végzik.


A legyek nemcsak az ember által termesztett növények, hanem a vadon élő, természetes ökoszisztémák alapját adó növények beporzóiként is nagyon fontosak. Azonban egyre csökken a számuk, aminek az oka az élőhelyvesztésben, a vegyszerhasználatban, az őket sújtó betegségekben és a klímaváltozásban keresendő.

A rovarok mivel nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket, így ki vannak téve a környezeti hatásoknak, például a felmelegedésnek is. A kutatók a vizsgálataik során azt mérték meg, hogy mi az a legmagasabb kritikus hőmérséklet, amelyet anélkül elviselnek, hogy leállna a mozgásuk. Észak- és Dél-Amerikából számos helyszínről gyűjtöttek adatokat, amelyek szerint a méhek átlagosan 2,3 Celsius-fokkal magasabb hőmérsékleten „álltak le", mint a legyek.

A méhekről az is kiderült, hogy az sem volt mindegy, hogy milyen napszakban volt aktív az adott rovar – például a hajnali, hűvösebb időben gyűjtögető méhnek jobb volt a hőtűrése, mint a délutáni forróságban gyűjtögetőnek.

A legyek esetében a tapasztalatok szerint a magasabb trópusi égövi területeken (hegyvidéken) élő fajok hőtűrése rosszabb volt, mint a szubtrópusi, de síkvidéki fajoknak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hűvösebb klímán élő légyfélékre a klímaváltozás nagyobb veszélyt jelent, és már egy kis mértékű hőmérséklet-emelkedést is megsínylenek.

„Az alpesi és sarkvidéki területeken a légyfélék a fő beporzók. A kutatásunk azt mutatta, hogy egész földrajzi régiók veszíthetik el a felmelegedés miatt a beporzóikat, ez pedig végzetes hatású lehet az ökoszisztémákra" – tette hozzá López-Uribe.

Indexkép: pixabay.com