A világ legjobb búzája
A magyar búzanemesítő, a bánkúti uradalom jószágfelügyelője, Baross László (1865-1938) tevékenységének világhírű eredménye a Bánkúti búza. A kanadai Marquis búza és a magyar Tisza-vidéki tájfajta keresztezésével állította elő a 20. század elején több búzafajtával együtt.
Ez a búzafajta, amely napjainkban is kitűnő nemesítési alapanyag, 1933-ban a kanadai Reginában rendezett búza-világkiállításon a világ legjobb búzája minősítést kapta. A kalászmintát az Agrobotanikai Gyűjteménytár őrzi.
A világ legjobb búzája – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Alpár Ignác kéziratos tervrajzai
A „kétszer felépült Vajdahunyadvár" épületegyütteseiben először 1897. szeptember 12-én nyíltak meg a Magyar Gazdasági Múzeum kiállításai. Másodjára, 1901-1906 között már kifejezetten a Mezőgazdasági Múzeum számára tervezte meg az épületeket Alpár Ignác (1855–1928), a századforduló neves építésze.
Az 1896. évi millenniumi kiállítás történelmi főcsoportja épületeinek formáit hűen követte, de a múzeum igényeinek is igyekezett megfelelni. A román szárny elkészülte előtt berendezett múzeum 1907. június 20-án tárta a közönség elé kiállításait. Alpár Ignác kéziratos, több változatú tervrajzait a Múzeum Dokumentációs Gyűjtemény őrzi – írják.
Alpár Ignác kéziratos tervrajzai – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Bálványosprés (bálványsajtó) 1776-ból
A Kemendollár (ma Pókaszepetk) Zala-megyei faluból származó présritkaságot 1983-ban vásárolta meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, amely Szőlészeti és Borászati Gyűjteményünk legrégebbi prése. Az ország nyugati felében főfás vagy bálványos (a prés nyomó erejét adó gerendát jelent) szőlőprésként emlegetett szerkezet elődjét már az ókori görögök is használták.
Hazánkban a mindeddig legkorábbról ismert bálványos prés 1699-ből származik. Paraszti használatban tömegesen a 18-19. században terjedt el, korábbi példányait főleg a városok német szőlőművesei használták. E típus zömmel az ország nyugati részén és Erdélyben fellelhető. A bálványfa egyetlen fából készült, egyik végén hullámos díszítést és az 1776-os évszámot láthatjuk. Tekintettel a bálványos prések nagy méretére, legtöbbször a meglévő szerkezet fölé építették a présházat – olvasható az összefoglalóban.
Bálványosprés (bálványsajtó) 1776-ból – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
_fill_540x300_0.jpg)
Az ősi magyar sertésfajta – a bakonyi – utolsó példánya
A bakonyi sertés, ez az ősi magyar sertésfajta a 19. században teljesen kipusztult Magyarországon, kiszorították az új nemesített fajták. A sertéstenyésztés kutatója, Enesei Dorner Béla a 19. század végén már fényképet és rajzot sem talált róla.
1932-ben aztán Kalász Elek ciszterci szerzetestanár mesélte el neki, hogy a Bakony-hegységben található zirci apátságban van egy kitömött állat, amelyről úgy tartják, hogy az ősmagyar disznó példánya lehet.
A zirci preparátumot az 1850-es években a magyar muzeológia egyik alapítójának, Rómer Flórisnak a kezdeményezésére készítették, aki a természeti érdekességek gyűjtésére bíztatta a fiatal bencés szerzeteseket. Az egy év körüli koca süldő albínó volt, akkor ez adta különlegességét. Mára viszont egyedüli példányként őrzi a bakonyi sertés genetikai örökségét, és mint ilyen az Állattenyésztési Gyűjtemény egyik legértékesebb darabja.
Az ősi magyar sertésfajta – a bakonyi – utolsó példánya – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Az első gőzlokomobil Magyarországon
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Magyarországról Angliába emigrált Kossuth Lajos támogatásával 1852-ben Fehér József földbirtokos hozatta Lincolnból Törökbecsére (ma Szerbia területén található) hazánk első mezőgazdasági rendeltetésű gőzgépét, a behozatal évében készült Clayton-Shuttleworth gőzlokomobilt.
Az egyszerre 19 embert dolgoztató, 6 lóerős gépezet 48 éven keresztül szolgálta hűen tulajdonosát, naponta 5000 kévét volt képes kicsépelni. Ma már biztosra vehető, hogy a lincolnshirei gépek legrégibb példánya a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán látható – írják.
Az első gőzlokomobil Magyarországon – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
A magyar csodaló
A verhetetlen csodakanca csontvázát a Nemzeti lókiállításunkban mutatjuk meg Önöknek. A máig páratlan teljesítménye – 54 versenyen 54 győzelem – tette méltán világhírűvé az 1874-ben született sárga kancát.
Négy éven át versenyzett, megnyerte többek között a Baden-Badeni Nagydíjat, a Goodwood Kupát és a Deauville-i Nagydíjat is. Világrekordja nem kerülhet veszélybe, mivel ma az igazán jó lovakat 20-25 versenyben indítják életük során.
Külföldön „Hungarian Wonder" néven ismerik. 1953-ban ajándékozta az Állatorvosi Főiskola Bonctani Intézete – ahol sokáig vizsgálták anatómiai felépítését – a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak.
A magyar csodaló – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
A Vajdahunyadvár bontása 1899-ben
A fotográfia a budapesti Városligetben található Vajdahunyadvárat ábrázolja. Az épület 125 éve ad helyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak és Könyvtárnak. Tervezője Alpár Ignác, a századforduló neves építésze.
A Vajdahunyadvár épületegyüttesét először 1896-ban építették fel a millenniumi ünnepségekre, sajnos nem időt álló építési anyagokból. A környezeti károsodások miatt pár év múlva le kellett bontani. A ma látható épületegyüttest újraépítették, és 1906-ban nyitották meg. A fotográfia az Eredeti Fényképek Gyűjteményének egyetlen darabja, amely az első Vajdahunyadvár barokk épületcsoportjának bontását örökíti meg.
A Vajdahunyadvár bontása 1899-ben – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
A martonvásári világrekord őzbak trófea
A Mezőgazdasági Múzeumban található Európa egyik legértékesebb trófeagyűjteménye. Az 5 gímszarvasagancs, 7 dámlapát, 1 őzbak és 1 vadkanagyar világrekord mellett számtalan magyar rekord és aranyérmes trófea egészíti ki a gyűjteményt.
Vadászati Gyűjteményünk egyik különleges darabja az 1965 nyarán, a magyar fővároshoz közeli Martonvásáron Cseterki Lajos országgyűlési képviselő által terítékre hozott őzbak trófeája. A nemzetközi trófeabíráló bizottság olyan magas pontszámmal (228. 68 I.P.) jutalmazta, hogy 18 évig állt a világranglista élén.
Ez a térség számos rekord trófeát adott, ezért is volt annyira kedvelt a vadászatot gyakorló politikusok köreiben. Járt itt a svéd és a spanyol király, de a bajor miniszterelnök is.
A martonvásári világrekord őzbak trófea – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Hortobágyi szűr
Egyik legszebb tárgyunk a Hortobágyról származó cifraszűr 1965-ben került a múzeumba.
A szűr nyers színű szűrposztóból készült nagy, négyzet alakú gallérral, díszes hímzéssel. A tárgy a legrégibb típusú, úgynevezett magyar szűrök közé tartozik. Hagyományosan ezt a viseleti darabot nem öltötték fel, csak panyókára vetve (vállra vetve) viselték, elöl díszes derék és mellkas részen szíjcsat fogta össze.
A szűr lényegében egy kabátféle felső ruha, legkorábbi ábrázolása Milfaith Ferenc betyárt mutatja, akit kivégzése előtt, 1836-ban Bucher Ferenc veszprémi festő rajzolt meg.
Ez a viseleti darab volt az egyike a parasztság legdrágább ruhadarabjainak.
Hortobágyi szűr – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
A hűséges ló
A mintegy 3800 tételből álló Képzőművészeti Gyűjtemény egyetlen életnagyságú lószobra. A szobrot a Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménes parancsnoka, Pettkó-Szandtner Tibor ezredes rendelte meg ifjabb Vastagh György szobrászművésztől 1937-ben. Az életnagyságú fehér gipsz változat évtizedeken át a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Lótenyésztés-történeti kiállításának középpontjában állt. A szobrot 1981-ben bronzba öntötték. Ekkor állították fel egyik példányát Bábolnán a ménesudvarban, a másikat pedig múzeumunkban.
A Napóleon hadai ellen vívott győri csatából 1809. június 14-én egy lovasát vesztett arab mén vágtatott haza a csatatérről 35 kilométerre fekvő Bábolnára. Ennek köszönhető, hogy a ménes vezetői időben értesültek a csatavesztésről és biztonságos helyre tudták menekíteni a lovakat. A francia hódítók felgyújtották az épületeket, de lovakat nem tudtak zsákmányolni.
A szobor ezt az eseményt megörökítve állít emléket a háborúkban elpusztult lovaknak, és lett a jelképe a szülőföldhöz való hűségnek is – olvasható a cikkben.
A hűséges ló – fotó: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
