A történet hátterében egy gondoskodó férj áll, aki felesége testi épségéért aggódva formálta szögletes darabokra az addig toronymagas cukorsüvegeket.

Ki és hogyan találta fel a kockacukrot?

1841-ben, a Cseh Köztársaság egyik városában, Dačicében a helyi cukorgyár igazgatója, Jacob Christoph Rad feleségének ujja megsérült cukortörés közben. Akkoriban ugyanis óriási, olykor másfél méter magas, sziklakeménységű kúpokban lehetett cukrot vásárolni, amelyből csak éles szerszámokkal, fogóval és kalapáccsal tudtak kisebb darabokat levágni az emberek.

Juliane Rad ezért arra kérte férjét, hogy találjon ki egy kényelmesebb, veszélytelenebb megoldást. Rad a kísérlethez egy, a mai jégkockatartóhoz hasonlító, 400 lyukú réztálcába töltött nedvesített cukormasszát, és hagyta megszáradni egy kamrában. Három hónappal később 350 darab, fehér és rózsaszín, kocka alakú cukorral lepte meg a feleségét. A kockacukor ezt követően indult el hódító útjára.


A kockacukor diadalmenete

Rad 1842-ben szabadalmaztatta a találmányt, és hamarosan megkezdődött az ipari gyártás. A termék Bécsben, Pesten és más nagyobb városokban is hódított, és különféle fantázianeveken került piacra. Akkoriban két méretben, 1,2 és 2 centiméter élhosszúsággal gyártották a kockacukrot, szemben a maiakkal, amelyek 1,6 x 1,6 x 1,1 centiméteresek. Azaz a kockacukor csak a nevében kocka, hivatalosan azonban téglatest.

A növekvő kereslet új raktárakat igényelt Brnóban, Pesten, Bécsben és Lembergben. Rad aztán eladta a szabadalmát Szász-, Bajor- és Poroszországnak, majd Svájcnak és Angliának, később pedig a Prága melletti zbraslavi cukorgyárnak is. Bár a kockacukor már messze földön híres volt, a 19. század első felének végén a Datschitz cég csődbe ment.

Rad 1846 őszén visszatért Bécsbe, és röviddel ezután leállt a gyártás is, a feltaláló neve pedig feledésbe merült, olyannyira, hogy találmányát valaki másnak tulajdonították. Csak az 1930-as években, tudományos kutatások révén derült ki újra, hogy a kockacukor valódi feltalálója nem más, mint Jacob Christoph Rad.

A kockacukor fejlődése a 20. században

A 20. század elején további innovációk következtek. A belga Théophile Adant például új eljárást dolgozott ki, amely gyorsabb és hatékonyabb termelést tett lehetővé, melynek eredményei szimmetrikus kockák voltak.

Később Louis Chambon francia mérnök kifejlesztett egy rotációs gépet, amelyet 1950-ben szabadalmaztatott, és amelyet a mai napig használnak a cukorgyártásban.

Bár ma már számtalan formában és színben kapható, a kockacukor továbbra is a világ egyik legnépszerűbb édesítője – mindezt pedig egy gondoskodó férj szeretetének köszönhetjük.

Forrás: divany.hu

Indexkép: Pixabay