A Tetragonula nembe több mint 30 faj tartozik, melyek különlegessége, hogy nincs fullánkjuk. Egyes fajaikat mézelésre használják Ázsiában. A háziméhekhez hasonlóan komplex, 10 ezer dolgozót is tartalmazó társadalmat alkotnak, mely szigorú hierarchiára épül. Beporzó tevékenységükkel számos trópusi kultúrnövény termesztéséhez járulnak hozzá. Fészkeiket faodvakban vagy sziklarepedésekben építik fel – írja az ng.24.hu.

Egy spanyol kutatócsoport felmérte néhány Tetragonula faj fészkét, s ez alapján modellszámításokat végzett. Ezek a méhek teraszos elrendezésben készítik a fészkeket: az egyes újabb méhsejteket spirális alakban haladva építik az előző mellé, egyenként növelve a teraszok területét. Az egyes szintek között hézagot hagynak, hogy kényelmesen tudjanak közlekedni. A kutatócsoport matematikai modellt készített a fészektípusokhoz, hogy kiderítsék, hogyan tudnak a méhek ilyen komplex szerkezeteket építeni.


A modellszámítások során a kutatók arra jutottak, hogy egészen kis mennyiségű információ elegendő ahhoz, hogy a méh tegye a dolgát és a végeredmény a kívánt felépítésű fészek legyen, tehát nem kell átlátnia a komplex terveket, melyek szükségesek az adott szerkezethez. A fészek kialakítása szinte önszerveződés útján zajlik, a gerjeszthető rendszer elvén.

A Tetragonula méhek fészke úgy növekszik, ahogy a kristályok, csak míg a kristályokra egyes molekulák egymáshoz kapcsolódása jellemző, a méhfészekben az egyes méhsejtek épülnek így egymáshoz. A mintázatot meghatározó elv a kristályokban a kristályhibák elrendeződése, a méhfészekben pedig az, hogy az egyes méhsejtek mennyire tökéletesen tudnak a szomszédjukkal egy síkban épülni. Ezt az határozza meg, hogy mekkora munkaterületre van szüksége az adott méhnek, azaz a dolgozók mérete a meghatározó. Ez az oka annak, hogy a nem egyes fajainak fészkei eltérő mintázatúak.

Tehát a méheknek nincs magasabb rendű tervre szükségük ahhoz, hogy ezeket a különleges, szabályos mintázatú fészkeiket felépítsék.

Az indexkép csupán illusztráció (Pexels).