Elkészült az országos poloskatérkép!

Az elmúlt öt évben vált tömegessé a jelenléte Magyarországon az invazív címeres poloskáknak – derül ki a 14 ezer kérdőívkitöltő válaszait összesítő felmérésből, amely alapján kirajzolódott az országos poloskatérkép. A Sokk a rovar Facebook közösség poloskatérképéből az derült ki, hogy nincs már olyan térsége az országnak, ahol ne jelentek volna meg ezek a rovarok, amelyeket lakosságarányosan a legnagyobb számban a déli megyékben észlelnek.

Néhány évtizede még ismeretlen rovarfajok voltak Magyarországon azok az invazív címeres poloskák, amelyek rövid idő alatt megtelepedtek nálunk, és belakták magukat a házainkba, lakásainkba. A Sokk a rovar Facebook oldal októberben kérdőíves felmérést tett közzé, hogy kiderüljön, hol és milyen mértékben találkozunk ezekkel a fajokkal. Már a válaszadók nagy száma is azt mutatta: mostanra országos problémává vált a jelenlétük, hiszen két hét alatt 14 ezren töltötték ki a kérdőívet.

Mindenhol jelen vannak

Az adatok feldolgozása során kiderült, hogy ma már nincs olyan térsége Magyarországnak, ahol ne jelentek volna meg ezek az invazív címeres poloskák. Az ország mintegy 3200 települése közül csaknem 1600-ból jelentettek poloskaészlelést a kérdőívet kitöltők – összesítette az adatokat a poloskatérképet bemutató online sajtótájékoztatón Dr. Bajomi Dániel, a Sokk a rovar Facebook oldalt működtető Bábolna Bio Kft. ügyvezető igazgatója.

A legtöbb észlelés Budapestről és a legnagyobb városokból érkezett, de a valós fertőzöttséget jobban mutatják a lakosságarányos számok. Ezek alapján az országtérképen az látszik, hogy a déli megyékben tapasztalták a legmagasabb mértékben az invazív címeres poloskák jelenlétét.

Baranyában a legnagyobb fertőzöttség a lakosságarányos észlelések alapján, de nem marad el sokkal tőle Tolna és Békés megye sem. A legalacsonyabb számokat Vas, Győr-Moson-Sopron, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mutatja a térkép.  Budapest közepesen fertőzöttnek számít, de a kerületek között nagy a szórás, jelentősebb poloskafertőzöttséget ott tapasztaltak a kérdőívet kitöltők, ahol nagyobb a zöldfelületek aránya. A települések közül a poloskaészlelések toplistáját Kunfehértó vezeti Harkány és Kiskunhalas előtt. A nagyvárosok közül egyedül Miskolcot találjuk az élmezőnyben a lakosságarányos észlelések alapján.

Dr. Bajomi Dániel a felmérés adataiból kiemelte, hogy a nálunk régebb óta megtelepedett ázsiai márványpoloskát és a zöld vándorpoloskát már szinte mindenhol észlelik az országban, de a kérdőívet kitöltők 26 százaléka a Magyarországra csak az utóbbi időben behurcolt nyugati levéllábú poloskával is találkozott már, ami azt mutatja, hogy ezek a fajok nagyon rövid idő alatt képesek elterjedni. A levéllábú poloska jelenléte területileg más képet mutat, mint a másik két invazív fajé.  Tolna és Baranya mellett Bács-Kiskun és Veszprém megyében a legnagyobb mértékű a jelenléte, Békés megyében viszont alacsony.

A válaszadók 76 százaléka szerint az elmúlt években vált tömegessé az invazív címeres poloskák jelenléte a lakókörnyezetükben. A kérdőívet kitöltők 61 százaléka az elmúlt öt évben észlelte ezeket a poloskákat, 25 százalékuk pedig tavalytól.

A Bábolna Bio a poloskafelmérést időről időre szeretné megismételni, hogy információt lehessen kapni ezeknek a rovarfajoknak a további terjedéséről a lakossági megfigyelések alapján. A Sokk a rovar Facebook oldalon most egy új felmérés indul, amihez hasonló még nem készült idehaza. Az ország rágcsálótérképe megmutatja majd, hogy a közegészségügyi veszélyt is jelentő patkányok és egerek hol és mennyire terjedtek el Magyarországon. Az új kérdőív már elérhető és kitölthető a Sokk a rovar Facebook-oldalon.

Az országos poloskatérkép részletes megyei és kerületei adatai, valamint a nagyobb lakosságarányos észlelésű települések adatai megtalálhatók a megfoglak.hu/poloska-terkep oldalon.

Honnan jöttek a poloskák?

Az utóbbi 5-10 évben a kiskertekben és a lakásokban egyre növekvő számban megjelenő poloskák nem a hazai, mérsékelt égövi fajok képviselői (azok továbbra is elsősorban a természetes élőhelyeiken élnek), hanem az áruk és emberek intenzív, kontinenseket átívelő mozgásával behurcolt, invazív címeres poloska fajok, amik eredetileg enyhébb klímájú trópusi, szubtrópusi területekről származnak, hozzánk elsősorban Dél-Európából és a Távol-Keletről jutnak be. Ezek a fajok jellemzően melegkedvelők, így az idő lehűlésével ösztönösen keresik a melegebb, telelésre alkalmas helyeket, amiket főleg a lakások közelében találnak meg.

Mivel hazánkban természetes ellenségük szinte nincs, a klímaváltozás (erős, hosszan tartó téli fagyok hiánya) is segíti a fennmaradásukat, valamint tápnövényeket is találnak maguknak (haszonnövények közül elsősorban az almát, bogyós gyümölcsöket, paradicsomot károsítják), így kedvező feltételekre lelnek hazánkban a házak, lakások környékén, ezért tapasztalható helyenként tömeges megjelenésük.

Az invazív címeres poloskák közül a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványpoloska a legelterjedtebb Magyarországon, de terjedőben van a nyugati levéllábú poloska is.

Ezekkel a fajokkal találkozhatunk a leggyakrabban az otthonaik közelében. Az invazív címeres poloskák jelenléte az embereket érintő kellemetlenségek, zavaró hatások, valamint a mezőgazdasági károkozás mellett elsősorban ökológiai szempontból aggályos. Az invazív fajok képesek a hazai fajokat visszaszorítani, túlszaporodásukkal felborítani a hazai természetes életközösségek egyensúlyát. Bár humán betegségeket nem terjesztenek (növényi kórokozókat igen), szúrós szagú váladékuk nyálkahártya irritáló, érzékeny személyeknél allergiás reakciókat válthat ki.

Hogyan védekezhetünk ellenük?

Kidolgozott, kipróbált biológiai védekező módszerek nem állnak még rendelkezésre az invazív címeres poloskák terjedésének megfékezésére. Hatékony irtásuk jelenleg csak vegyszerekkel megoldott. Vastag, erős kitinpáncéljuk miatt nagyon ellenállók, ezért speciálisan címeres poloskák irtására kifejlesztett termékek használata javasolt. Érdemes olyan terméket választani, ami nem csak irtja, de távol is tartja ezeket a kellemetlen betolakodókat. A címeres poloskák ellen használható rovarirtó vegyszerek alkalmazása mellett növelhetjük a védekezés hatékonyságát, ha fizikailag is megakadályozzuk bejutásukat a lakásba. Ennek különösen ősszel van jelentősége, amikor a hideg elől védett, meleg helyre próbálnak húzódni az áttelelő állatok.

Kifejlett zöld márványpoloska – Fotó: Zsigó György

A poloskák hatékony távoltartásához kulcsfontosságú, hogy a szúnyoghálók résmentesen illeszkedjenek az ablak- és ajtókeretekhez, de fontos a redőnytokok átvizsgálása, a nyílászárók szigetelésének, vezetékek kimeneti nyílásainak ellenőrzése, javítása is, a poloskák ugyanis a legkisebb rést is megtalálják, ahol bejuthatnak a lakásba. Emellett számoljunk fel minden lehetséges búvóhelyet a ház körül (üres virágcserepek, farakások, lomok), ahová a poloskák nagy számban be tudnak húzódni.

Segíthetjük a címeres poloskák gyérítését, ha a ház közelében megtalálható tápnövényeiket rendszeresen átvizsgáljuk, és a levelek fonákjára rakott, fehér petecsomóikat eltávolítjuk, valamint címeres poloskák irtásra alkalmas növényvédő szerrel kezeljük növényeinket, hiszen így megakadályozhatjuk, hogy nagy tömegben elszaporodjanak a lakás környezetében.