A szilvásváradi Állami Ménesgazdaságról legutóbb októberben írtunk, ugyanis 2021. október 7-10. között a Szilvásváradi Lipicai Lovasközpont adott otthont a FEI Fiatal Fogatlovak Világbajnokságának.

Az Állami Ménesgazdaság most arról készített videót, ahogyan a december elején érkező hóesésben vágtatnak, hemperegnek az állatok.

Dióhéjban a lipicai lóról

A lipicai fajta története messzire nyúlik vissza: 1580 májusában született döntés arról, hogy a Habsburg birodalom részét képező Opcinai-fennsíkon, Lipicán udvari ménest állítsanak fel. A ménessel kapcsolatban megfogalmazott cél a következő volt: a lovak legyenek erősek, tűrőképességük legyen kiváló, "kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fű nő".

A magyarországi lipicai lótenyésztést az 1800-as évek elejétől számítjuk, amikor Napóleon seregei elől menekítve Mezőhegyesre telepítették át a ménest Lipicáról. A háborús veszélyek elmúltával nem tért vissza valamennyi ló Lipicára, hanem a közben felduzzadt létszám jelentős hányada – a mintegy 3000 egyéb lovat számláló – mezőhegyesi katonai ménesben maradt, olvasható a menesgazdasag.hu-n.

A közel 70 éves mezőhegyesi tenyésztés és tartás, az ott meglévő hatások következtében bizonyos tekintetben elkezdett megváltozni a fajtajelleg. Mezőhegyes és környéke ugyanis rendkívül nagy termőképességű talajokkal és a bő termést elősegítő klímával rendelkezik, melynek következtében a lovak tömegesedtek és veszítettek a hegyvidéki lovakat jellemző szervezeti szilárdságukból. Ezért a lipicaiakat Fogarasra telepítették át 1874-75-ben, így újra a fajta igényeinek megfelelő környezetbe kerültek.

1912-ben az I. világháború elől Fogarasról a Magyar Királyi Bábolnai Ménesbe menekítették az állatokat. A bábolnai időszak mintegy 40 évig tartott, a fajta karakterének megőrzése érdekében az 1950 után megkezdték a lipicai fajta folyamatos áttelepítését Bábolnáról a Bükk-hegységbe (Csipkéskút), illetve Szilvásváradra.