Nem kell egzotikus tájakon vagy távoli sivatagokban kalandoznunk ahhoz, hogy olyan hüllőkkel, rovarokkal vagy kétéltűekkel találkozzunk, melyek veszélyt jelenthetnek ránk nézve; ezekből mutat be néhányat cikkében a greendex.hu.

Keresztes vipera

Jobb, ha a keresztes és a rákosi viperát megpróbáljuk elkerülni. A kettő közül az előbbi a veszélyesebb, ugyanis egy keresztes vipera marása esetén erős fájdalomérzet, duzzanat és kékes elszíneződés is jelentkezik. A fájdalom idővel elmúlik, de mielőtt végleg megszűnne a kellemetlen érzés, még több mint egy héten keresztül bizsergést tapasztalhatunk azon a helyen, ahol a hüllő belénk mélyesztette a méregfogait. Ráadásul a kígyómarás hatására begyulladhatnak a nyirokcsomóink, szédülést, szapora pulzust, hányást, hasmenést is tapasztalhatunk, rosszabb esetben pedig akár halálos kimenetelű vérnyomáscsökkenés vagy légzésbénulás is bekövetkezhet.

Az ilyen típusú kígyómarásoknak 1%-a végződik tragédiával, sok esetben pedig számottevő tünetekkel sem kell számolni, de mindenképpen jobb az óvatosság. Semmiképpen ne provokáljuk az állatot, és akkor valószínűleg nem fog ránk támadni.

keresztes vipera

Keresztes vipera – fotó: Shutterstock

Ha valakit mégis megmar egy keresztes vipera, minél előbb kórházba kell juttatni! Azt a testrészét, amelyen a marás érte, késlekedés nélkül és szorosan el kell kötni például egy nadrágszíjjal vagy pólóval. Figyeljünk arra, hogy a kötéssel eltorlaszoljuk a vénát – de persze közben figyelni kell arra, hogy a sérült pulzusa kitapintható maradjon. A kötést maximum egy óráig alkalmazhatjuk, közben hideg vizes borogatással kezelhetjük a megmart, nyugalomban tartott testrészt.


Mérges dajkapók

Részben hazánk tájain is elterjedt a mérges dajkapók, melyet szintén jobb messzire elkerülni. A sárgászöld potrohú és vöröses fejtorú mérges dajkapóknak rémisztő kinézetű csáprágói vannak, ezen található a méregmirigye is. Ha ilyen pók mar meg minket, keressünk fel egy orvost, mert bár halálos kimeneteltől nem igazán kell tartani, komolyabb duzzanatra, elszíneződésre és erős fájdalomérzetre számítani lehet. Emellett jelentkezhet fejfájás, hányás, láz, mely tünetek néhány napig tartanak, a vörösre váltó duzzanat viszont jóval tovább. Ezt az orvos által javasolt kenőccsel és borogatással lehet kezelni.

mérges dajkapók

Mérges dajkapók – fotó: Shutterstock

Sárgahasú unka

A sárgahasú unka barnás színezetű hátának köszönhetően többnyire beleolvad a környezetébe. Ha azonban valami megriasztja, hassal felfelé fordul, alfelén látható sárga foltjai pedig – melyek riasztásként szolgálnak – jól kivehetővé válnak, és sajnos a kisgyerekek érdeklődését is felkelthetik. Semmiképpen ne engedjük, hogy hozzáérjenek, ha pedig ez megtörtént, mossuk meg gyermekünk kezét, megelőzendő, hogy a sárgahasú unka által kiválasztott, az ellenség elűzését szolgáló váladék szembe vagy orrba kerüljön. Amennyiben a váladék belekerül a szembe vagy az orrba, a nyálkahártya erős, égető fájdalmára kell számítani.

sárgahasú unka

Sárgahasú unka – fotó: Shutterstock

Házi méh

A hím házi méhek nem jelentenek veszélyt az emberre, a nőstények azonban igen, a potrohvégükön található mérgező fullánkjuk miatt. Egyetlen méhszúrással kb. 0,1 mg méreganyag kerül az emberi szervezetbe, azonban az erre érzékenyeknél már ez az adag is halálos dózis lehet. Ha viszont egy egész méhraj célpontjává válunk, kb. 40 csípéstől kezdődően már mindenképpen komoly következményekkel kell számolnunk, akkor is, ha nem vagyunk allergiások.

A házi méh elsősorban akkor veszélyes, ha a nyakunkat szúrja meg, vagy ha véletlenül lenyeljük, és a csípés a torkunkat éri.

Ha nekünk kell méhcsípés esetén elsősegélyt nyújtanunk, először óvatosan távolítsuk el a fullánkot, lehetőleg anélkül, hogy véletlenül megnyomnánk közben az ezen található méregmirigyet! Maradjunk egy darabig a sérült mellett, hogy lássuk, hogyan reagál a szervezete az idő múlásával. Szájban vagy torokban történő méhcsípés esetén itassunk a sérülttel hideg vizet, hogy csökkentsük a duzzadást, ha pedig ismert az érzékenység, használjuk a megfelelő gyógyszereket és készítményeket! Szükség esetén hívjunk mentőt, vagy szállítsuk kórházba a beteget!