A videót a fiatal gazda és vlogger, "Danó", azaz Dániel osztotta meg Youtube-csatornáján, a felvételt már csaknem 12 ezren látták. A fiatal termelő ezúttal a mamáját is bemutatja, aki hajlott kora (82 éves!) ellenére kézzel áll neki egy láthatóan nem kis területen a takarmánykukorica betakarításának. Ráadásul a szedéssel párhuzamosan sarlóval le is vágja a szárat. Ahogy pestiesen szokták volt mondani: nem semmi a mama...
– Régen öten-hatan összeálltak, elindultak reggel, aztán egész estig dolgoztak – mesélte Danó mamája, akit láthatóan nem feszélyez a kamera. – Vittek ki magukkal ennivalót, de volt, hogy mire ettek volna, nem volt mit, mert elloptak mindent, az ennivalót, edényeket, evőeszközt, mindent...
A filmből megismerhetjük a mama kertjét is, mert idős kora ellenére még mindig gondozza növényeit, nem tétlenkedik – sokan példát vehetnének róla.
A kukoricát Danó egy utánfutós egytengelyes kistraktorral, ahogy ő fogalmaz, "Robiszekérrel" (utalva a legendás kétütemű Robi kapálógépre) fuvarozza be, miközben mindketten elégedetten konstatálják: szép lett az idei termés.
Danótól megtudhatjuk azt is: 10 év alatt sokat fejlődtek, ma már géppel végzik a növénytermesztéshez kapcsolódó munkálatokat, amiről számos másik videója tanúskodik. Már ő maga is többszáz lóerős gépeket terelget – mamája azonban ragaszkodik régi, földműves életformájához.
Egy kis történelem
A gépesítés magyarországi megindulásáról egyébként a kiegyezés körüli évektől kezdődően beszélhetünk. Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás már a gépesítés előrehaladását tükrözi. Negyedszázad alatt faeke-vaseke eszközváltás ment végbe, ekkor már 159 gőzekét használtak. A gőzcséplőgépek száma mintegy 9 ezerre nőtt. A lóvontatású vetőgépek és cséplőgépek állománya egyaránt 40 ezer fölött volt. A lóvontatású arató- és kaszálógépek száma megközelítette az ötezret.
A mama igazán kitartó és idős kora ellenére még mindig ügyes, fürge asszony – forrás: YouTube
A két világháború között az 1920-as évek második felének konszolidációja és a felvett jelzálogkölcsönök révén folytatódott a mezőgazdaság gépesítése, ami a traktorvontatásra és a cséplésre koncentrálódott. A traktorállomány az 1925. évi 1183 darabról 1928-ban 6 ezerre nőtt.
_fill_540x300_0.jpg)
A technikai fejlődést megtörte az 1929–1933. évek gazdasági válsága, ami nemcsak a gépvásárlásokat vetette vissza, hanem sok gazdaságban le is állították a traktorokat: míg 1929-ben 6800 traktor volt üzemben, 1934-ben csak 3600. A háború után hazánkban a nagyüzemi gazdaságszerkezet következtében – ellentétben a nyugat-európai országokkal – inkább a nagyobb teljesítményű traktorok terjedtek el. Ugyanis a nagy táblákon ezeket jobban ki lehetett használni.
Az arató-cséplő gépek 1949-ben jelentek meg. A mezőgazdaság gépesítettsége 1950-től az 1980-as évek közepéig közel a harmincszorosára nőtt. A kistermelők gépi munkaerő-szükségletét az említett évtizedekben jobbára a nagyüzemek látták el. A kisgazdaságok gépállománya még 1994-ben sem közelítette meg az igényeket, nem volt elegendő saját eszközük a munkák elvégzéséhez.
Ma már természetesen, más a helyzet. Igaz, klasszikus kisgazdaságokból egyre kevesebb van, a gazdaságok méreteiket tekintve újra közelítenek a téesz-időszakhoz. Változatlanul nagyüzemi gazdálkodás folyik, amihez megint csak nagy teljesítményű traktorokat használnak a gazdák.
