Ötkarikás földművelés Japánban

Japán területének nagy részét hegyek borítják, így mindössze a területe 15%-át tudja mezőgazdasági célokra használni. Így Japán mezőgazdasági szektorának legégetőbb problémái az alacsony termelékenység és a kevés, művelésre alkalmas földterület. A helyzetet a szélsőséges időjárási viszonyok, a sok eső, és a gyakori földcsuszamlások is rontják. Ez okozza azt is, hogy a lakható terültek népsűrűsége óriásira nőtt, és így Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország.

Leginkább az egy-két hektáros kisparaszti gazdaságok és törpebirtokok jellemzőek rá. Kétféle mezőgazdasági üzem létezik.

Az első a sengio farm, amelyből elég kevés található Japánban. Ennek jellemzője, hogy kifejezetten mezőgazdasági termelésből élnek meg, és leginkább Hokkaido területén találhatóak.

A másik típus a kengio farm, amely a mezőgazdaság mellett ipari tevékenységeket is folytat, és szolgáltatásokat is végez. Ezek aránya  80% körüli.

A mezőgazdaság két húzó ágazata a rizs és a búza termesztés, mely Japán legfőbb exportcikke is. Manapság a gyümölcstermesztés is gyors fejlődésnek indult. Leggyakrabban narancsot, mandarint, gesztenyét és cseresznyét termelnek.

Teaültetvény a Fuji lábainál. Fotó: 123rf.com

Japánra kevésbé jellemző az állattenyésztés. Ennek oka, hogy igen kevés legelésre alkalmas terület áll rendelkezésükre. Leggyakrabban baromfit, sertést és szarvasmarhát tenyésztenek. Legfontosabb megélhetési forrásukat a halászat adja, mely első a világon. A japán halászflotta a világ tengereinek mintegy kétharmadán van jelen. A leggyakrabban halászott halak a makréla, a tőkehal, a tonhal és a szardínia. Ezenkívül fontos a kagyló és a rák halászat, de az igazgyöngy termelésben is kiemelkedő az évi 65 tonnás előállítással.  A japánok előszeretettel halásznak bálnára, amelyet különféle nemzetközi egyezményekkel próbálnak betiltani.

A fukushimai nukleáris katasztrófa tovább nehezítette a japán mezőgazdasági termékek exportját, és még jobban megnövelte az import jelentőségét. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban jó pár ország enyhített a szigorításokon, és engedélyezi némely Japán mezőgazdasági és halászati termék importját, Japán szomszédai, Tajvan, Kína, Dél-Korea és Hong Kong továbbra is tiltólistán tartja élelmiszeripari termékeik jelentős részét.

Japán az uniós mezőgazdasági export negyedik legnagyobb felvevőpiaca. A japán fogyasztók ugyanis nagyon kedvelik a jó minőségű, európai termékeket. Leggyakrabban borokat, sajtokat, csokoládét, tésztaféléket és sertéshúst exportálnak. Rizsből, mandarinból, tojásból és édesburgonyából viszonylag magas az önellátottsági rátájuk, más termékekből azonban importra szorulnak.

Japánban nagyon magasak a fogyasztóvédelmi követelmények, így azoknak, akik szállítanak nekik, nagyon komoly előírásoknak kell megfelelniük. Azonban ez fordítva is igaz, hiszen ha japán terméket veszünk, biztosak lehetünk annak magas minőségében.

Az étkezési kultúra nagyon sokat változott az utóbbi évtizedekben. Az erőteljes, nyugati irányba történő eltolódás leginkább a hús, tojás, tej és tejtermékek fogyasztásában jelentkezik, továbbá ennek tudható be az is, hogy megnőtt a készételek és a feldolgozott élelmiszerek iránti kereslet. A gabonák közül továbbra is a rizsfogyasztás a legmeghatározóbb, melyből háromszor annyit fogyasztanak, mint búzából, és hatszor annyit, mint burgonyából. Meglepő, de a húsfogyasztás az utóbbi években jelentősen meghaladta a halfogyasztást.

Kihívás a generációváltás Japán mezőgazdaságában is. Fotó: 123rf.com

Azért, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló földterületek ellenére meg tudják növelni a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdaságot beengedték a városokba, ahol zárt termekben, a napfény helyett mesterséges fénnyel táplálják a növényeket. Ez a módszer nagy mennyiségű termést eredményez, hiszen a vertikális technológiának köszönhetően,  egymás felett elhelyezett polcokon, évszakoktól függetlenül, az év minden egyes napján folyik a a termelés. Ráadásul nem csupán az időjárási szélsőségekkel, de a legtöbb növényi betegséggel és kártevővel sem kell harcolniuk. A vízfogyasztásuk is jóval kevesebb, mint a hagyományos gazdaságoknak, azonban energiaigényük jelentős mértékben meghaladja azokét.

Ráadásul az sem kedvez a mezőgazdaságnak, hogy a gazdák átlagéletkora közelít a 70 évhez, és mivel a lakosság nagy része a városokba költözött, kevesen lépnek a helyükre. A munkaerő hiány megoldását az innovációban látják, és drónokkal és robotokkal próbálják meg pótolni a kiesett munkaerőt. A japán Kubota cég nemrég jelentette be, hogy az amerikai Nvidia chipgyártó céggel karöltve dolgoznak a világ legmodernebb önvezető traktorán. Nem csupán önvezető lesz, hanem kamerái segítségével képes lesz monitorozni az időjárási paramétereket, a növények növekedési ütemét és a termény minőségét. Így a mesterséges intelligencia karöltve a japán hagyományokkal, reméljük képes lesz a csodálatos japán hegyekkel egy magasságba emelni a japán mezőgazdaságot.