Tudod egyáltalán, hogy min nevetsz?

Paraszt bácsi halad a szekérrel, mellé sorol egy tűzpiros Tesla X. Hány lóerős a szekér bátya? - kiált ki vidáman az ablakon a srác. Ez biza kettő! - felel az öreg. Hát ez meg 1050 - veti oda hetykén a srác és elhúz hangtalanul. Egy óra  múlva egy bukkanó mögött látja az öreg, hogy a Tesla az árokparton, a srác meg egy ampermérővel szerencsétlenkedik a kocsi előtt. Mire az öreg: Mi van fiam szétszaladt a ménes?

Gondolatkísérletnek kezdjük egy játékkal. Adódik a kérdés: hány lova volt valójában a srácnak, mielőtt szétszaladt az a bizonyos ménes?

a./ 650 brit melegvérű lehetett az.

b./ Nem a! 1050 fríz ló volt épp.

c./ 1575 póniló volt az, Istenuccse.

A kvázikvíz megoldását a cikk végén találjátok, de nem lepörgetni, végigolvasni!

Szűnni nem akaró teljesítmény

A lóerő (LE) a teljesítmény "régi" mértékegysége ami sehogy sem akar kimenni a divatból. Általában a belsőégésű motorok vagy azok teljesítményére vonatkoztatva használjuk, és elég sok különböző szabvány kapcsolódik hozzá, így sokféle lóerő létezik. Manapság a két elterjedtebb definíció a mechanikus lóerő, amely körülbelül 745,7 watt, és a metrikus lóerő, ami megközelítőleg 735,5 watt. Magyarországon az egészen pontosan 735,49875 wattnak megfelelő metrikus lóerő a használatos.

1 metrikus lóerő tehát nagyjából 735,5 watt, ezzel a teljesítménnyel egy 75 kilogramm tömegű testet lehetséges 1 másodperc alatt 1 méter magasságra felemelni.

Egy kis történelem

Induljunk akkor a kályhától. A gépi lóerőt mint mértékegységet (horsepower, hp) James Watt skót mérnök vezette be 1782-ben az általa kifejlesztett, szénbányászatban használt gőzgép árának meghatározásához. Watt gyakorlatilag összevetette a gőzgépek teljesítményét a vontatólovak erejével.

Első vevői korábban Newcomen-típusú gőzgépeket használtak, és a megállapodásuk szerint a feltaláló az új gőzgép révén megtakarítható pénz harmadára tarthatott igényt fizetség gyanánt. A képlet azonban csődöt mondott a bányalovakkal dolgoztató vevők esetében, így a lovak és a gőzgép teljesítményének összehasonlításához Watt kiszámolta, hogy milyen mennyiségű szenet képes egy bányában használt póni egy perc alatt felhúzni.

Egy nagyobb testű ló erejének meghatározásához a póni erejét megszorozta másféllel, és ez lett a lóerő ekvivalenciája. A kontinentális Európában, Dél-Amerikában és Japánban a metrikus lóerő terjedt el, melyet hazánkban magyar lóerőnek (LE) nevezünk. Később a mértékegység használatát más típusú dugattyús motorok  valamint turbinák, villanymotorok és egyéb gépek kimenő teljesítményének mérésére is kiterjesztették.

Egy ember is képes rá - bár nem túl sokáig

Egy átlagos ember nagyjából 1,2 lóerőt is képes kifejteni, noha csak rövidebb ideig, 0,1 tized lóerőt viszont akár folyamatosan is. Egy edzett atléta ugyanakkor 0,3 tized lóerős teljesítményt is képes lehet fenntartani, akár  néhány órán keresztül megszakítás nélkül. Egy átlagos ló csúcsteljesítménye 15 lóerő körül van, az átlagos teljesítménye pedig valamivel 1 lóerő alatt marad, bár erre az értékre a 4 lóerős becslésnek is létezik tábora.

A lóerő mint mértékegység valójában már 1980, az SI-mértékegységrendszer magyarországi bevezetése óta nyugdíjas, de ezt valahogy nem akarjuk tudomásul venni, és mindenütt makacsul felbukkan, ahol már réges-régen csak a wattnak kellene szerepelnie.

Egyéb lóerők

Nem csak a "sima" lóerő kifejezés létezik, de az idők során számtalan specializálódott változata is elterjedt. Ilyenek a kazánlóerő és az elektromos lóerő, az adólóerő, a névleges és a valóságos lóerő és még sorolhatnánk. Soroljuk is, kezdjük az első hallásra teljesen értelmetlen adólóerővel.

Adólóerő

Az adólóerő fogalma kezdetben a motor méretéből becsült teljesítmény mértéke volt és az államigazgatásban használták. Ám ahogy a gépjárművek technológiája fejlődött, a becslés egyre kevésbé fedte le a valós képességeiket. Ez mindenesetre nem zavarta az adóügyekkel foglalkozó tisztviselőket, akik a továbbiakban is alkalmazták azt az adók kiszámítására. Angliában például a RAC-lóerő terjedt el, ami  hengerek összkeresztmetszetével arányos értéket takart.

Ahogy az ilyen gazdasági nyomás általában, ez is torzítani kezdte a keresleti és azon keresztül a fejlesztői és gyártói piacokat, melynek eredményeképpen tisztán adójellegű okokból kifolyólag sokáig a hosszú és keskeny hengerekkel szerelt autók uralták a piacot, holott már régen megjelentek az ehhez képest hatékonyabb és fejlettebb technológiák is.

A magyarországi autósok sem menekültek meg a hengerek együttes űrtartalmából számított adólóerő áldásaitól, ami így inkább egy térfogatmértékegység volt, egy adólóerő nálunk 261,8 cm³-nek felelt meg. Franciaországban még kacifántosabb rendszer működött, ott az adólóerőt a teljesítményből és a szén-dioxid-kibocsátásból számították ki egy nemlineáris képlettel.

Lóerő-variációk mindenütt

Mivel a motorteljesítmény számos különböző ponton megmérhető és a különböző eljárások más és más eredményt adnak, és ha valami lehetséges, előbb-utóbb akad egy mérnök, aki lecsap az említett lehetőségre, ezért a lóerőnek is számos fajtája keletkezett.

A névleges lóerő (nominal horsepower, nhp) egy archaikus mértékegység a gőzgépek dugattyúinak térfogatából számított, becsült értékre.

A valóságos vagy jelzett lóerő (indicated horsepower, ihp) a motor számított teljesítménye 100 százalékos hatásfok mellett, mely főképp a XIX. századi gőzgépeknél volt használatos.

A Society of Automotive Engineers, vagyis SAE-lóerőt az USA-ban használták az 1970-es évekig. A minden egyéb berendezésről leválasztott motor teljesítményét mérték vele tesztpadon, ami egyfajta optikai tuningot jelentett, mivel a motor így a valódi, gépjárműbe szerelve leadott teljesítményénél lényegesen többet volt képes produkálni.

A féklóerő (brake horsepower, bhp) ez előbbihez hasonló teoretikus érték, a motor teljesítménye a váltómű, a generátor, a differenciálmű és más veszteségforrások nélkül.

A fentiekhez hasonló a SAE nettó lóerő, melyet a lendkeréknél mértek, SAE által jóváhagyott lóerőhöz (SAE-certified) hasonlóan, melyet 2005 óta használnak és ennek európai testvére a Deutsches Institut für Normung, azaz DIN lóerő, melyet a SAE nettó lóerővel ellentétben metrikus lóerőben adnak meg. Az ECE-lóerő az ECE-R24 szabvány szerint mért érték, a 9768-EC és az ISO 14396 pedig két hasonló EU-szabvány, a motorteljesítmény mérésére.

Záru-ló gondolatok

Ha azt gondoltad, hogy ezzel vége, akkor még nem érted egészen a lóerők világát. Simán kihagytad volna az effektív lóerőt vagy keréklóerőt, ami azt a teljesítményt jelöli, ami egy autóban valóban előre irányuló mozgássá alakul. Ráadásul a kvázikvíz eredménye is hiányzik még. Nos, a "b" és a "c" válaszok egyaránt helyesek, lévén 1050 ló avagy másfélszer ennyi póni ereje rejlik a Tesla X motorházteteje alatt.

És ezzel viszont már tényleg vége. Nem a lóerők sorának, hanem ennek a teljesség igénye nélkül készült összefoglalónak, ami arra ugyanakkor igyekezett rávilágítani arra, hogy a lóerő teljesen elszakadt a jobb sorsra érdemes hátasoktól, és már majd kétszáz éve önálló életet él, miközben minden mérnöki tudományt meghódított, és képtelenség kivezetni bárhonnan.

Ha másban ma már nem is, ebben végül is hasonlít némely lovakra, melyeket volt balszerencsém közelebbről is ismerni.

(Fotók: Unsplash)