Tudod, mi az a "kisze"? Ezen a napon fontos szerepe van!

A virágvasárnap a keresztény húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete. A húsvét előtti 7. nap, és a farsangi ünnepkör vége utáni 40. nap. Ehhez a naphoz nagyon sok szokás és hagyomány kötődik, melyeket érdemes megismerni.

A virágvasárnap, mint egyházi ünnep

Virágvasárnapon emlékezünk meg Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról. Ezen a napon sokfelé szentmisét tartanak, de még a mise előtt körmeneten vesznek részt a hívek. A körmenet azt szimbolizálja, hogy Jézust tömegek ünnepelték a bevonulásakor, és pálmaágakkal integettek neki.

Virágvasárnap szentelik meg a barkát. Fotó: Pixabay

A mise előtt a hívek pálmaágakkal, illetve barkával köszöntik a papot. A pálma a győzelem és a diadal jelképe, ezért ezt a napot sok helyen pálmavasárnapnak is nevezik. Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmafák, így gyakran tiszafa, fűzfa vagy barka helyettesíti a pálmaágat. A pap megszenteli a barkát a mise előtt, majd szétosztja a hívek között. Bár korábban a szentmisét vagy reggel, vagy este tartották, manapság a nap bármely szakában meg lehet tartani.

A virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik

Ezen a napon szentelték meg a barkát, mely így segített távol tartani a rontásokat, de még a házat is megvédte a tűztől és a vihartól. Úgy vélték, ha barkát tűznek a veteményesbe, akkor jóval több terményre számíthatnak.

Azonban sokan nem vitték be a barkát házba, mert úgy vélték, akkor el fogják lepni a házat a bolhák és a legyek, ráadásul még a kiscsirkék sem fognak tudni kikelni a tojásból. Nem úgy a zempléni falvakban, ahol viszont éppen védelmező szerepet tanúsítottak a barkának, ezért nem csak hogy bevitték a házba, de egy szentkép előtt, vagy a gerenda alatt tartották egy teljes évig. Egy év múlva elégették, majd a hamvakat a templomba vitték, hogy hamvadószerdán ennek hamujával hamvazkodjanak.

A szentelt barkának az állattartásban is jósló szerepe volt, hiszen sokan úgy vélték, kiváló a rontás ellen, és ahány szem van rajta, annyi kisliba kel majd ki tavasszal. Sok helyen szentelt barkával füstölték ki az ólak belsejét, hogy elűzzék a rosszat. De a barka a földbe tűzve a férgeket is messzire űzte, néhol pedig a lovak istállójába tették, hogy azok jobban menjenek.

A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték, és úgy vélték, ez az idő a legalkalmasabb a virágmagok vetésére.

Kiszejhajtás és villőzés

A virágvasárnap egyik különleges hagyománya a kiszehajtás és a villőzés, amely leginkább a palócoknál volt szokás. A "kisze" egy menyecskének öltöztetett, szalmából készült bábu, amelyet a lányok énekszóval kísérve vittek végig a falun, majd a falu végén elégették, vagy vízbe  dobták. A bábu a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője volt.

A kiszehajtást a bábu elkészítése, és a viseletének összeállítása előzte meg. Ekkor vagy szép ruhába öltöztették, vagy nagyon csúnya, rossz ruhákat adtak rá. Úgy vélték, aki felöltözteti, vagy elsőnek emeli fel, az fog leghamarabb férjhez menni, így nagy volt a verseny a lányok között. Azonban vissza nem lehetett fordulni a bábuval, mert attól tartottak, akkor betegség üti fel a fejét a faluban, és a termést is elverheti a jég.

Ipolybalogon azt gondolták, azok a lányok mennek először férjhez a faluban, akik a kiszehajtást elkezdték. Jó messzire hajították be a bábut a vízbe, nehogy valaki kiszedhesse onnan, és visszavihesse a faluba, hiszen akkor a lányok mind pártában maradtak volna. Nem csoda, hogy sok helyen inkább elővigyázatosak voltak a lányok, és elégették a bábut, biztos, ami biztos...

Ahol a kiszét vízbe dobták, ott a lányok egy-egy szalmacsomót dobtak még a vízbe, és azt figyelték, kinek a szalmacsomója úszik el messzire, mert az még abban az esztendőben férjhez megy. Sokan az arcukat dörzsölték be a szalmacsomóval, hogy ne legyenek szeplősek.

Sokan barkából készítik el a húsvét egyik jelképét, a tojásfát. Fotó: 123rf.com

A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok ekkor feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, sokszor kifújt tojásokkal díszítették. Az éneklésért cserébe tojást kaptak, és egy letört ággal veregették meg őket, "Mind menjetek férjhez!" szavakkal kísérve. A villő szó a szláv vila, vagyis a "tündér" szóból származik.

Kesztölcön a lányok somfaágat vittek magukal, és arra sárga virágokból font koszorút tettek. Minden háznál ajándékba adtak egy koszorút, amelyen az ott élők keresztülhajtották a kikelt libákat, hogy azok mind nagyra nőjenek.

Virágvasárnap a legtöbb helyen tilos volt a munka, de mulatozni sem lehetett, mert attól féltek, letáncolnák a virágokat a fákról. Az időjárásra is utalt a virágvasárnap, hiszen amilyen idő volt aznap, olyan volt várható még 40 napig.

A hagyományok változhatnak, de érdemes megismerni azokat, és ha van közöttük kedvünkre való, átvenni őket, és ezzel színesíteni az ünnepet.