Korunk egyik legégetőbb kérdése, hogy képesek leszünk-e elegendő élelmiszert termelni a gyorsan szaporodó népességnek – írja a raiffeisen.com. Ehhez nemcsak a terméseredmények növelésére van szükség, de meg kell őrizni az élelmiszer-termelés legfőbb forrását, a termőföldet is, amelyből a kommunális és ipari építkezések – a közlekedési hálózat fejlesztésével együtt – egyre nagyobb területeket harapdálnak ki.
Kína és más ázsiai országok sűrűn lakott körzeteiben az építkezés már-már a mezőgazdasági termelés megfojtásával fenyeget. Ázsia mellett a mezőgazdasági területek zsugorodása Afrika sűrűn lakott és kevés földdel rendelkező (sivatagos) körzeteit fenyegeti leginkább.
Németországban jelenleg napi átlagban 65 hektárt vonnak ki a mezőgazdasági termelésből – fotó: Shutterstock
A berlini Mercator Kutató Intézet számításai szerint 2030-ig a világszerte rendelkezésre álló termőföld akár egy németországnyi területtel csökkenhet, ami 300 millió ember élelmiszer-ellátását sodorja veszélybe. Egyedül Indiában sikerült az urbanizációt úgy szabályozni, hogy az a lehető legkisebb termőföld elvonással járjon.
Tekintettel azonban arra, hogy az ipari létesítmények és a közlekedési hálózat fejlesztése az élelmiszer-ellátáshoz is elengedhetetlenül szükséges, a fejlődő országok többségében nem találtak igazi megoldást e veszélyes folyamat megállítására, illetve fékezésére. Hacsak nem tekintjük egyik megoldásnak a városi mezőgazdaság fejlesztését (üres telkek, felszámolt ipari létesítmények kihasználása, illetve többszintes növénytermesztő egységek építése), amely a helykihasználás mellett egyben közelebb viszi a termelést a fogyasztókhoz.