Hat évtizednyi fejlődés

Ha megnézzük Spanyolország műholdképét, a félsziget délkeleti részén egy aprócska fehér pont világít, melyet gyakran "Európa gyümölcsöskertjeként" emlegetnek. A fehér pontocska áttetsző műanyag tetővel ellátott üvegházai számos európai szupermarketet látnak el megfizethető árú termékekkel. De vajon mennyire fenntartható ez a nagy hozamú mezőgazdasági rendszer?

Az intenzív mezőgazdaság fejlődése Almeríában az 1960-as években kezdődött, amikor a kormány földterületeket osztott ki az ország más részeiről bevándorolt fiatal lakosságnak. Akkoriban ez a döntés a munkahelyteremtés és a gazdaság növekedése érdekében született. Ma ezek a gazdaságok összesen 320 négyzetkilométert foglalnak el, és együttesen a világ legkiterjedtebb üvegházakkal lefedett területét képviselik. Spanyolország kertészeti termelésének mintegy 38 százalékát adja ez  terület, és több tízezer embert foglalkoztatnak. A termelési rátájuk is elképesztően magas, az átlagos európai gazdaságok termelékenységének 30-szorosát produkálják, azonban mindez olyan környezeti terhelést jelent, ami már veszélyezteti a jövőjüket és a környező ökoszisztémák jövőjét is.

Nagy hozam, kevesebb földhasználattal

Egyes szakértők azt állítják, hogy a nagy hozamú mezőgazdaság lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy kevesebb földterületen több élelmiszert termeljenek, és így csökkenthető a természetes tájak mezőgazdasági tájjá alakításának mértéke. Mivel az erdőirtás és az élőhelyek pusztulása bizonyítottan az élelmiszertermelés jelentős környezeti hatásainak fő okai közé tartozik, az elkövetkező évtizedekben fontos prioritás, hogy megtanuljunk kevesebb földterületen több élelmiszert termelni fenntartható módon.

Az intenzív mezőgazdaság fejlődése Almeríában az 1960-as években kezdődött, amikor a kormány földterületeket osztott ki az ország más részeiről bevándorolt fiatal lakosságnak.

Az intenzív mezőgazdaság fejlődése Almeríában az 1960-as években kezdődött, amikor a kormány földterületeket osztott ki az ország más részeiről bevándorolt fiatal lakosságnak. Kép: NASA

"Sajnos többnyire a konyháink és az igényeink is alkalmazkodtak ahhoz, hogy olyan termékeket keressünk, melyek gyakran nem a közelünkben teremnek meg."

Az almeriai üvegházak bővítését például az észak-európai országokból érkező kereslet ösztönözte és ez is tartotta fent a folyamatot. Az üvegházakban termesztett termékek 80 százalékát a mai napig Észak-Európába, elsősorban Németországba, Franciaországba, az Egyesült Királyságba és Hollandiába exportálják. A terményszállítás túlnyomórészt közúton zajlik, és miközben ezek az üvegházak hatékonyan és egész évben támogatják a megfizethető mediterrán és szubtrópusi termékek iránti keresletet, sajátos problémákat is felvetnek.

Műanyagtenger

Spanyolországban az üvegházak által lefedett területet általában "el mar de plástico", azaz műanyagtenger néven emlegetik. Az északon a Sierra Alhamilla nemzeti parkkal és délen a Földközi-tengerrel határos Almería üvegházkomplexumában évente mintegy 33 500 tonna műanyaghulladék keletkezik, melynek egy része illegális szemétlerakókba kerül.

"Az elmúlt években az üvegházak közelében ugyan megjelentek az újrahasznosító cégek, melyek segítenek a probléma kezelésében, de a szervetlen hulladék összegyűjtése az összes kis gazdaságból bonyolult és költséges."

A nem megfelelő hulladékkezelési rendszerek miatt a mezőgazdasági műanyagokat gyakran a folyómedrekben találták meg, ahonnan később a tengerbe kerültek, vagy madarak és más szárazföldi állatok fogyasztották el őket. Néhány évvel ezelőtt Almería partjainál egy elpusztult ámbráscetet mosott partra a tenger, melynek emésztőrendszerében 17 kg műanyagot találtak. A műanyag nagyrészt az üvegházak műanyag fóliáiból származott.

Az üvegházakban termesztett termékek 80 százalékát a mai napig Észak-Európába, elsősorban Németországba, Franciaországba, az Egyesült Királyságba és Hollandiába exportálják.

Az üvegházakban termesztett termékek 80 százalékát a mai napig Észak-Európába, elsősorban Németországba, Franciaországba, az Egyesült Királyságba és Hollandiába exportálják. Kép: Unsplash

A felszín alatti vízforrásokra nehezedő nyomás

Paradox módon, miközben Almería Európa egyik legnagyobb intenzív mezőgazdasági területét képviseli, a város a kontinens egyik legszárazabb régiójában található. Almería délkeleti részén évente általában 200 mm körüli csapadék hullik, míg a hasonlóan meleg és száraz Barcelonában viszont már évente 614 mm csapadék éri el a talajt.

"A múltban a mezőgazdaság alkalmazkodott ehhez a száraz éghajlathoz: a gazdák a nagy mediterrán hármasra, az olajbogyó, szőlő és búza triumvirátusára specializálódtak, melyek kevés vizet igényeltek, és könnyedén túlélik az aszályokat."

Napjainkban azonban az üvegházak már nem csupán az őshonos növényekre, hanem például a paradicsomra és a görögdinnyére specializálódtak, amelyek nagyobb vízigényűek.

Víz a föld alatt

Az 1940-es években a víztartó rétegek (talajvízkészletek) felfedezése volt az egyik olyan tényező, amely elindította az almeriai mezőgazdasági ágazat fejlődését. Ezek az újonnan felfedezett felszín alatti vízkészletek lehetővé tették, hogy gyorsan és olcsón hozzáférhessenek a nagyüzemi termesztéshez szükséges, látszólag bőséges vízkészlethez. Bár ez igazi gazdasági áldás volt az ágazat számára, ami jelentősen javította az életkörülményeket, a régió hamarosan függővé vált a felszín alatti víztől, mint fő vízforrástól, olyannyira, hogy ma már az Almería mezőgazdaságában felhasznált víz több mint 80 százalékát ez a vízforrás teszi ki.

"Mivel a víztartó rétegekben található vizet a csapadék tölti fel, alacsony csapadékmennyiség esetén Almeríában ezeket a víztartó rétegeket sokkal gyorsabban merítik ki, mint ahogy azok természetes úton újratöltődhetnének."

A kimerülés mellett a víztartó rétegek degradálódnak is. A felszín alatti vizek sótartalmának beszivárgó tengervíz okozta drámai növekedése, (ez a folyamat gyakori a túlságosan kiaknázott part menti víztartó rétegekben), valamint a műtrágyák lefolyásából eredő nitrátkoncentráció növekedés aggodalomra adnak okot a helyi biodiverzitás és az ivóvíz minősége szempontjából.

Az elhagyatott bozótostól hemzsegő tájból pusztán néhány évtized alatt fejlődött ki az Európai Unió legnagyobb zöldség- és gyümölcsexportáló régiója, ami a lakosok és a világ agrárszakértői számára is igazi sikertörténet.

Az elhagyatott bozótostól hemzsegő tájból pusztán néhány évtized alatt fejlődött ki az Európai Unió legnagyobb zöldség- és gyümölcsexportáló régiója, ami a lakosok és a világ agrárszakértői számára is igazi sikertörténet. Kép: Wikimedia

Fenntartható fejlődés az almeriai kertészetben

Bár az üvegházak határtalan burjánzása nem tűnhet fenntartható élelmiszertermelésnek, az almeriai üvegházi mezőgazdaság hatékonyabbá, körforgásosabbá és tartósabbá tételére irányuló törekvés folyamatos. Egy tanulmány, amely a fenntartható fejlődési célok szemszögéből vizsgálta az üvegházi termelési rendszerek fenntarthatóságát, megállapította, hogy a fenntartható gyakorlatok és technológiák alkalmazásával az üvegházi gazdálkodás minimalizálhatja a nagyon magas hozamok előállításához szükséges föld-, energia- és vízfelhasználást.

"Egy további tanulmány szerint a spanyol üvegházak 22-szer kevesebb energiát igényelnek, mint a holland üvegházak, mivel a mesterséges források helyett a nap fényét és hőjét hasznosítják."

Emellett az a képesség, hogy Almeriában egész évben, kevés ráfordítással ilyen nagy mennyiségű élelmiszert tudnak termelni, lehetővé teszi, hogy azt megfizethető áron értékesítsék, így a szélesebb közönség számára is elérhetővé váljon a változatos étrend és az alacsonyabb hatású növényi alapú összetevők.

Almeria lehül

A délkelet-spanyolországi gazdaságok többsége olyan technológiák és gyakorlatok alkalmazása felé halad, melyek lehetővé teszik számukra a fenntarthatóbbá válást. Jó példák erre:

  • a biológiai kártevőirtás (rovarok alkalmazása a rovarirtószerek helyettesítésére),
  • a nitrát kimosódásának csökkentését célzó gazdálkodási gyakorlatok,
  • valamint a víztakarékos csepegtető öntözési módszerek alkalmazása.

További friss innovációk:

  • a sótalanított víz használata a talajvíz helyett,
  • a csapadék összegyűjtése az üvegházak tetejéről,
  • a talajmentes hidroponikus rendszerekben termesztett terület bővítése,
  • az öntözés automatizálása a felhasznált vízmennyiségnek az egyes növények igényeihez való optimalizálása érdekében,
  • valamint a biotermesztés arányának növelése.

Bár az üvegházak határtalan burjánzása nem tűnhet fenntartható élelmiszertermelésnek, az almeriai üvegházi mezőgazdaság hatékonyabbá, körforgásosabbá és tartósabbá tételére irányuló törekvés folyamatos.

Bár az üvegházak határtalan burjánzása nem tűnhet fenntartható élelmiszertermelésnek, az almeriai üvegházi mezőgazdaság hatékonyabbá, körforgásosabbá és tartósabbá tételére irányuló törekvés folyamatos. Kép: Unsplash

"Végezetül, a fehér üvegházak tetejének fényvisszaverő képessége következtében az almeriai mezőgazdasági táj a régió többi részével ellentétben 0,8 °C-os lehűlési tendenciát mutat a környezetéhez képest."

A napsugárzás visszaverésével az almeríai mezőgazdasági táj felszíne csökkentheti az üvegházhatást, közvetve akár 45 százalékkal ellensúlyozva az üvegházak szén-dioxid-kibocsátását.

Zöld jövő

Nem kérdés, hogy az elkövetkező években jelentősen növelnünk kell élelmiszertermelés hatékonyságát. Innovatív és hatékony élelmiszertermelési rendszerekre lesz szükség ahhoz, hogy a termelés és a fogyasztás közötti szakadékot a mezőgazdasági területek jelentős bővítése nélkül töltsük ki. Hiányosságai ellenére az almeriai üvegházi kertészeti rendszer, amelynek termelékenysége 30-szorosa az uniós átlagnak, lehetséges modellként szolgálhat (pro és kontra egyaránt) arra nézvést, hogy ez hogyan valósítható meg. Az elhagyatott bozótostól hemzsegő tájból pusztán néhány évtized alatt fejlődött ki az Európai Unió legnagyobb zöldség- és gyümölcsexportáló régiója, ami a lakosok és a világ agrárszakértői számára is igazi sikertörténet.


(Forrás: foodunfolded)