Helyi szakértők becslése szerint Észak-Németországban viszonylag jelentős olajpala- és azzal egyenértékű (azaz légnemű és cseppfolyós fűtőanyag előállítására alkalmas) kőzetkészletek találhatók, amelyek azonban eddig kihasználatlanok voltak, mivel az elérhető energiamennyiség nem állt arányban a kitermelés magas költségeivel – olvashatjuk az agrarheute.com hírportálon.

Jelenleg viszont a németeknek égető szükségük van az energiaforrásokra, és az orosz gáz elérhetőségének korlátozása miatt fokozottan kénytelenek megoldásokat keresni a szóban forgó készletek kiaknázására.

Az olajpala tulajdonképpen egy gyűjtőnév, mivel az olaj agyag, márga és szénvarrat kőzetből is kinyerhető. Andreas Hagedorn, a Német Geológusok Szövetségének elnöke szerint a német területeken ezekből a közetekből technikailag kinyerhető gáz mennyisége kétmilliárd köbméterre becsülhető, ami az évente Oroszországtól vásárolt gáznak mintegy negyvenszeresét teszi ki.

Ennek kivitelezése azonban meglehetősen bonyolult, mivel a szóban forgó nyersanyagok általában nem önállóan, hanem több rétegben, más kőzetekbe ágyazódva fordulnak elő, ezért nagy mennyiségű homokot és vegyi anyagokat kell mélyen a felszín alá pumpálni a felhozatalhoz.


A szilárd közet nem jön olyan könnyen a felszínre, mint általában a cseppfolyós kőolaj. A kitermelésre a világ más helyein kétféle eljárást almaznak, amelyeknek részletezése nagyon komoly szakmai ismereteket igényel. A német lelőhelyek esetében főleg az úgynevezett hidraulikus repesztés jöhet szóba, ennek költségei viszont egyelőre csak elméletileg vannak kiszámítva, a gyakorlatban könnyen előfordulhat, hogy a kitermelt fűtőanyag (azaz a kőzetből krakkolással kinyerhető gáz és olaj) árát a világpiacon beszerezhető gáz és kőolaj ára fölé viszik.

A gazdaságossági számításokhoz Európában viszonylag kevés gyakorlat áll rendelkezésre. Az első néhány köbméter kitermelése után lehet ezt tisztábban látni.

Indexkép: Shutterstock