A rendelkezésre álló termőterület beszűkülése miatt az ország egyik legfontosabb jövedelemtermelő ágazata, a mezőgazdaság évente mintegy 700 millió dollár jövedelemtől esik el. A területek helyreállítása és újrahasznosítása 2000 óta folyamatosan halad, de ez egyben azt is jelenti, hogy egyre több sugárfertőzésnek (bár mérsékelten) kitett, pontosabban nem teljesen mentesített területet vonnak művelésbe.

A cézium- és stroncium-szennyezettség jelenleg még mindig az 1986. évinek a felét teszi ki. Az izomszövetekbe beépülő céziumionok hatásának teljes megszüntetéséhez további 300 évre lenne szükség. Így – a kitelepítések és a nagyszámú önkéntes „menekültek” ellenére – még mindig 1,3 millió fehérorosz állampolgár van kitéve a gyengülő, de továbbra is erősen káros sugárzásoknak és az azoktól való rettegésnek.

Ugyanakkor, egyes mezőgazdasági vezetők igyekeznek kisebbíteni a veszélyt. Nyikolaj Szadcsenko, aki a katasztrófa idején az egyik környékbeli kolhoz igazgatója volt, meg van győződve arról, hogy a növényfajok megválasztásával és helyes agrotechnikával az előállítható termékek sugárszennyezettsége akár a nullára csökkenthető. Fehéroroszország folyamatosan növelni igyekszik mezőgazdasági exportját, és termékei – főleg ukrán közvetítőkön keresztül – olyan országokba is eljuthatnak, amelyek azokat nem vásárolják.