37 évvel ezelőtt 1986 április 26. éjszakáján Európa élete örökre megváltozott. A csernobili atomerőmű-baleset következményei nemzedékekre voltak, vannak és lesznek is hatással.
Ma már ismert, hogy a tragédiát technológiai hiba és az emberi mulasztás együtt okozta – fotó: pixabay.com
A katasztrófa során radioaktív cézium-137 izotóp került a légtérbe
A négyes reaktort két robbanás vetette szét, majd nukleáris olvadás következett be. Zónaolvadáskor létrejött a Föld legszennyezőbb anyaga, a kórium (ami még ma is ott van a betonszarkofág alatt). A lávaszerű massza átégette a betonfödémet, lefolyt az atomerőmű alagsorába, majd fokozatosan lehűlve egy "elefántláb" formájú képződményt hozott létre. Erre a 11 tonnányi anyagra csak hónapokkal a baleset után találtak rá a mentesítő munkások. A képződmény veszélye, hogy akkora sugárzást bocsájt ki magából, amivel lassan, de biztosan áteszi magát a betonon is, bekerülhet a talajvízbe - vízzel érintkezve pedig akár újabb robbanást generálhat.
"A katasztrófa során 50·106 Ci radionuklid került a légtérbe, aminek 70 százaléka jutott Fehéroroszország területére. A kihullott radioaktív cézium-137 izotóp mennyisége 37 000 Bq/m2 volt, a baleset 5200 petabecquerel radioaktivitással terhelte a környezetet." (forrás: Wikipédia)
Ma már ismert, hogy a tragédiát technológiai hiba és az emberi mulasztás együtt okozta.
A Csernobil által kibocsátott, hosszú életű radioaktív izotópok miatt a katasztrófa még most, 37 évvel később sem ért véget, és továbbra is hatással van emberek millióinak életére.
_fill_540x300_0.jpg)
A radioaktív hulladék hatalmas területet beszennyezett
A Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben történt hatalmas robbanás után a reaktor a radioaktív részecskéket tíz napon keresztül lövellte ki magából akadálytalanul. A reaktort ugyanis a jelentős mérete és a magas költségek miatt nem látták el teljes burkolattal.
A robbanás során a környezetbe kikerült radioaktivitás a Hirosimában és Nagaszakiban felrobbantott atombombák együttes radioaktivitásának körülbelül kétszázszorosa volt.
A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, Európa nagy területére és az Egyesült Államok keleti részére. A világ legtermékenyebb mezőgazdasági területei is szennyeződtek: Ukrajnában több mint 4,6 millió hektárnyi területen rakodótt le a radioaktív hulladék.
Szellemváros: Pripjaty – fotó: pixabay.com
Kárelhárítási munkálatok: emberek százezrei dolgoztak a veszélyzónában
A kárelhárítási munkálatok során 10 napig küzdöttek azért a likvidátor egységek, hogy elfojtsák radioaktív parázs izzását. Napi 24 órán át dolgoztak, még az állatokat is lelőtték annak érdekében, hogy azok ne vigyék tovább a sugárzást. A „biorobotok"-nak nevezett katonák csak pár percig lehettek a területen, mert a sugárzó grafit daraboknak 1000+ röntgen volt az ereje (egy évi terhelés: 2 röntgen).
A robbanást követő időszakban a katasztrófa helyszínére 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárító munkást küldtek, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak. Megfeszített tempóban folyt a munka: a földre hullott radioaktív törmeléket konténerekbe tették és eltemették, az erőmű közelében 1,5 méter mélységig a földet kétszer is legyalulták, betonnal, betonlapokkal, kaviccsal takarták be, majd azt újra lebetonozták, új, tiszta, szennyezetlen földréteget hordtak rá. A katasztrófa helyszínére 5000 tonna homokot, ólmot és bórt dobtak le.
Nem sokkal a robbanás után Belorussziában és Ukrajnában több ezer gyermeknél és felnőttnél akut sugárzási betegség alakult ki (hányás, hajhullás, fájdalmas kiütések). Az ukrajnai gyerekek körében megháromszorozódott a daganatos megbetegedések előfordulása.
Azt, hogy a katasztrófa hány ember halálát okozta közvetlen vagy közvetett módon, nem lehet pontosan megmondani. A születési rendellenességek és a rákos megbetegedések száma megemelkedett. Az erőmű körül kijelöltek egy 30 km-es „halálzónát", ahol emberi lakóhelyet még ma is tilos létesíteni.
Sokan hitték azt, hogy a másik három csernobili reaktort azonnal leállították, de nem így történt: újraindították őket, és ezután még 13 évig üzemeltek!
Pripjaty erősen szennyezett és még nagyon, nagyon sokáig az is marad – a plutóniumból származó sugárzás intenzitása több mint 24 ezer év alatt is csupán a felére csökken.
Az élővilág nem hagyja magát: lassan visszahódítja a legszennyezettebb, belső zónát is
Amíg a csernobili atomerőmű-katasztrófa az emberek számára az egészségkárosító hatásáról híresült el, addig a tudósok szerint az ottani élővilág számára a katasztrófa pozitív fejleményeket hozhatott. Az erőmű körül található 2600 négyzetkilométeres zóna az állatok és a növények számára vadrezervátummá vált, ami talán azzal is magyarázható, hogy az emberek elhagyták a területet. A továbbra is erős radioaktív terheltség ellenére is folyamatosan növekszik az állatok száma és a faji sokszínűség.
A növényvilág képes volt ellenállni a radioaktív sugárzás rákkeltő hatásainak, a fák, bokrok és virágok túlélték a katasztrófát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy már a katasztrófa után három évvel elkezdett visszatérni a növényzet a területre. Az atomerőmű körüli kiterjedt erdőkbe pedig visszatértek a hiúzok, jávorszarvasok, farkasok, vaddisznók és medvék is.
Stuart Thompson, a Westminsteri Egyetem vezető növényi biokémikusa adott magyarázatot arra, hogy ez miért van így: „Bármennyire káros is volt, az atombaleset jóval kevésbé volt pusztító hatású az ökoszisztémára, mint mi. Azzal, hogy kiűztük saját magunkat a térségből, teret hagytuk a természetnek, hogy visszatérjen. Mostanra már ez Európa egyik legnagyobb természeti rezervátuma, az ökoszisztéma pedig több életnek ad otthont, mint valaha, még akkor is, ha ennek az életnek minden egyéni ciklusa egy kissé rövidebb ideig tart.
A növények az állatoknál és embereknél sokkal rugalmasabbak, és a környezeti ingerekre sokkal hatásosabb válaszokra képesek – legfőképpen amiatt, hogy képtelenek helyet változtatni a veszély elkerülése érdekében. A növényi sejtek meglehetősen alkalmazkodóképesek, és környezetüktől függően képesek változtatni működésük módján."
A szakértők szerint a környékbeli flórában a katasztrófa az élőlények túlélési mechanizmusainak „ébredését" idézhette elő – fotó: pixabay.com
Az élet virágzik Csernobil körül
Az alacsony dózisú sugárzás olyan sejtkárosodást okoz, ami növeli a mutációk számát és a rák kialakulásának kockázatát. Míg magas sugárdózis esetén az emberi sejtekben megtalálható DNS teljesen szétzilálódik, a sejtek pedig gyors elhalásnak indulnak, addig a növények bármilyen sejttípusból képesek újat létrehozni, és az elhalt sejtjeiket is könnyebben képesek pótolni. Ennek eredményeképpen a radioaktív sugárzáshoz jobban alkalmazkodnak. Természetesen a növényekben is kialakulhatnak daganatok, de ezek nem képesek a növény más részeire is átterjedni, ahogy az az embereknél vagy az állatoknál gyakran megtörténik. Ez a növényi sejtek kevésbé áthatolható sejtfalainak köszönhető.
A szakértők szerint a környékbeli flórában a katasztrófa az élőlények túlélési mechanizmusainak „ébredését" idézhette elő. Thompson szerint: „Az élet ma virágzik Csernobil körül. Számos növény- és állatfaj populációja valójában nagyobb, mint a katasztrófa előtt volt. Az emberéletek Csernobil következtében történt tragikus vesztesége és rövidülése mellett a természet e visszatérése meglepő lehet. A radioaktivitásnak vannak kimutatható negatív hatásai a növényvilágra, és lerövidítheti az egyes növények és állatok életét. De ha az élet fenntartásához szükséges források elegendő mennyiségben rendelkezésre állnak, és a terhek nem halálosak, az élet virágzásnak indul. "
A helyi vadvilág sokféleségét folyamatosan monitorozzák – fotó: pixabay.com
Az élőlények alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez
A helyi vadvilág sokféleségét folyamatosan monitorozzák. A tudósok mozgásérzékelő kameracsapdákat szereltek fel a Tiltott Zóna több pontján, így nyomon követve az állatok mozgását. A felvételeken függetlenül a sugárzás szintjétől a legkülönbözőbb vadak bukkannak fel: európai bölények, barnamedvék, farkasok és a Przsevalszkij-lovak, kétéltűek - még a legszennyezettebb régiókban is. Több, a területen befogott madárfaj vérében nagyon magas volt a glutation mennyisége, ami egy olyan antioxidáns, ami az erősen reaktív molekulák hatástalanításával ellensúlyozza a sugárzás káros hatásait.
Természetesen nem lehet azt állítani, hogy a 37 évvel ezelőtti robbanás az élővilág számára szépet és jót hozott, hiszen a radioaktivitás nem múlik és minden percben érezteti a negatív hatásait. Az itt élő állatok kevesebb utódot hoznak a világra, korábban pusztulnak el. Az extrém környezeti körülményekhez való alkalmazkodóképességük azonban bizonyítja, hogy az élet - élni akar.
_fill_100x75_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
