Ha baj van, a biztosító úgysem fizet? A számok mást mutatnak

A napokban jelent meg a NAIK AKI Agrárstatisztikai Osztályának 2019. évi mezőgazdasági biztosításokat elemző kiadványa „Statisztikai Jelentések – Mezőgazdasági Biztosítások 2019” címmel, amely a biztosítók és biztosító egyesületek adataira támaszkodva átfogó képet nyújt a tavalyi év eredményeiről. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara biztosításszolgáltatás-fejlesztési igazgatója, Füzesi Dániel segít nekünk a számok mögé nézni.
A NAK biztosításközvetítő szakembere első körben arra mutat rá, hogy a hazai gazdálkodók tavaly 15,7 milliárd forintot költöttek biztosításra, ennek túlnyomó része növénybiztosításokra kifizetett díj volt, amelynek közel 85 százaléka után a termelőknek járt a biztosítási díjtámogatás. A tárgyévben rendelkezésre álló forrás szűkössége miatt ugyan mérsékelni kellett a támogatási intenzitásokat, azonban a gazdák még így sem panaszkodhatnak, hiszen konstrukciótól függően a befizetett biztosítási díj 40-55 százalékát visszakapták utólag az Államkincstártól.

A 2020. évi növénybiztosítási szerződéskötési szezon közepén járva Füzesi Dániel különösen aktuálisnak tartja kihangsúlyozni, hogy minden mezőgazdasági termelő jogosult a növénybiztosítások díjtámogatására az egységes kérelemben szereplő területei után, akkor is, ha integrátor finanszírozza a termelést.

Minden mezőgazdasági termelő jogosult a növénybiztosítások díjtámogatására az egységes kérelemben szereplő területei után – fotó: Shutterstock

Bár 2019-ben 18,6 százalékkal nőtt a díjtámogatott szerződést igénybe vevő termelők száma, a biztosítók adatai alapján még mindig csak mindössze 26 ezer termelő élt ezzel a lehetőséggel, ami a Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszer I. pillérének közel 75 ezer fős tagságának 35, az egységes kérelmet beadó gazdálkodóknak pedig mindössze 15 százalékát jelenti.

A biztosított földterületek méretét tekintve, a jelentés szerint, 1,7 millió hektár területre kötöttek a gazdák díjtámogatott biztosítást és további 427 ezer hektárra nem támogatott konstrukciót, vagyis összesen kb. 2,1 millió hektár biztosított mezőgazdasági terület van az országban, ami a releváns termőterületek körülbelül 55 százaléka.

A fenti adatokból összességében arra lehet következtetni – vélekedik a szakember –, hogy jellemzően a nagygazdák kötnek biztosítást, ugyanis náluk megjelenik a tudatos pénzügyi tervezés, ahol a fix, előre látható költséget (biztosítás díja) előnyben részesítik az időjárás viszontagságai miatt bekövetkező esetleges hozamcsökkenés jelentette bevételcsökkenéssel szemben.

2019-ben az előző évinél 38 százalékkal több kárkifizetés történt.

A szakember megjegyezte, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara azért dolgozik, hogy ez a fajta tudatos tervezés minél több termelő esetében napi rutinná váljon és évről-évre több termelő éljen a kockázatkezelés eszközével a kockázatviselés terhe helyett. A biztosítás alapelve, hogy ez előre nem látható, de valószínűséggel bekövetkező kockázatot a biztosítási díjért cserébe a biztosító átvállalja a gazdálkodótól.

– Napi munkánk során tapasztaljuk – meséli a szakember –, hogy a gazdálkodók egy része nem is tudja, mennyibe kerül a biztosítás, olykor felesleges kiadásnak tekintik. Jellemző tévhit, hogy a „biztosító úgysem fizet”. Ennek cáfolata látszik a statisztikai kiadványból, hiszen a 2019-ben az előző évinél 38 százalékkal több kárkifizetés történt, összegszerűségében 7,5 milliárd forintot meghaladó mértékben, melynek zömét, 6,6 milliárd forintot, növénybiztosítási károk után fizették a biztosítók.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos falugazdász-hálózata révén segíti a gazdákat az egységes kérelem beadásában való közreműködéstől a kockázatkezelési tanácsadáson keresztül az ágazati érdekképviseletig, annak érdekében, hogy munkájuk gyümölcse ne az időjáráson múljon.