Rendkívül feszült a helyzet az afgán–iráni határon, a régiót sújtó vízkrízis közepette már fegyverek is eldördültek, halálos áldozatokról is tudni – írta meg a 24.hu. Bár úgy tűnik, hogy Kabul és Teherán törekszik a rövid távú megoldásra, az egyre sürgetőbbé váló víz iránti igény, az elavult infrastruktúra és az aszályok hamarosan tarthatatlan helyzetet eredményezhetnek.
Az elmúlt években egyre több régióban mutatkozik hosszú, extrém aszály, amiben a klímaváltozás komoly szerepet játszik. A vízhiányt pedig még súlyosabbá teszi a régi, elavult gyakorlatokon alapuló, fenntarthatatlan mezőgazdaság, vízgazdálkodás és infrastruktúra. Ez a jelenség már nemcsak a távoli, leszakadó térségeket érinti, hanem az Európai Unió egyes tagállamait is. Márpedig egy vízkrízisnek beláthatatlan következményei lehetnek az adott országra nézve, hiszen élelmiszerhiányt és munkanélküliséget okozhat, ami belső feszültségeket, tüntetéseket idézhet elő. Ha pedig a víz hiánya egyszerre érint szomszédos államokat, akkor az azért való küzdelem nemzetek közötti konfliktushoz vezethet. Ez történik most Afganisztán és Irán esetében is.
A jövőben nem az olajért, hanem a vízért robbannak majd ki háborúk? – vetődik fel a kérdés. Az említett konfliktusok ráadásul újabb és újabb migrációs hullámokat indíthatnak el, ami további problémák előidézője lesz.
Háborúk robbannak majd ki a vízért? – fotó: Pixabay
A jelenlegi válság egy minden szempontból kritikus területen zajlik. Délnyugat-Afganisztán az ország egyik legtermelékenyebb mezőgazdasági régiója, Irán délkeleti része pedig kifejezetten száraz, így a helyi, ingadozó vizes élőhelyek kulcsfontosságúak a rendkívül szegény térség lakóinak. A tálibok kezében komoly eszközt jelent, hogy ellenőrizni tudják azokat a vízforrásokat, amelyek az Irán délkeleti részén fekvő mocsaras vidékeket és tavakat táplálják.
Afgán oldalon az utóbbi két évtizedben jelentős beruházások történtek: új víztározók és gátak épültek, az öntözéses gazdálkodás azonban megnövelte a mezőgazdaság vízigényét. Emiatt az iráni Szisztán-medencét kevesebb víz éri el, miközben a terület komoly aszállyal küzd. Az is megfigyelhető, hogy Afganisztánban a hőmérséklet-emelkedéssel fokozódik a párolgás, a hegyekben egyre kevesebb a hó, ami miatt az olvadással kevesebb víz kerül a folyókba. A következmények nagyon súlyosak, például a Hámun-oázis, ami egykor a világ egyik legnagyobb vizes élőhelye volt, kiterjedése több mint 90 százalékát elveszítette!
A konfliktus egyre súlyosabb, ugyanis míg Afganisztán 1973-ban megállapodásban garantálta Irán számára a hozzáférést a Helmandhoz, Teherán azt állítja, hogy az idei évben csak az ígért mennyiség (évente legalább 850 millió köbméter víz) 4 százalékához jutottak hozzá. Csakhogy a megállapodásban az is szerepel, hogy alacsony vízszint esetén a mennyiség csökkenthető, és Afganisztán a tartós aszály miatt visszatartja a vizet, miközben együttérzését fejezi ki az irániak felé.
Május 27-én harcok robbantak ki a közös határon, mindkét oldalon sérültekkel és halottakkal. A határ védelmét mindkét ország megerősítette. A konfliktusért egymást okolják, de nyilatkozataik alapján még remélhető, hogy céljuk továbbra is a diplomáciai megoldás megtalálása.
Augusztus második felében érdemi tárgyalások kezdődtek, amikor egy iráni delegáció érkezett Kabulba. A találkozó egyik központi kérdése a Helmand volt.
Bár mindkét félnek érdeke a stabil határ és a jó kapcsolatok, nem lehet tudni, hogy a globális felmelegedés miatti fokozódó vízhiány és a népességnövekedés hova vezet. A Helmand emberek milliói számára az életet jelenti.
Irán és Afganisztán között már korábban is voltak a vízzel kapcsolatban konfliktusok; ezeket erősítheti fel a klímaváltozás és az instabil politikai helyzet.
Ismét kiderült, hogy a globális felmelegedés beláthatatlan következményekhez vezethet – fotó: Pixabay
Irán egyes tartományaiban a mezőgazdaság összeomlóban van, illetve van, ahol már tavalyelőtt is tüntetések törtek ki a vízhiány és a vízerőművek kiesése miatti áramkimaradások miatt. A demonstrációkra a kormány brutálisan reagált.
Afganisztánban is egyre nagyobb az élelmiszerválság, az ENSZ adatai szerint 20 millió ember, a népesség fele néz szembe akkut éhínséggel.
Mi jelenthet megoldást?
• A mezőgazdasági gyakorlatok átalakítása és a víztározók fejlesztése jelenthetne segítséget. Ugyanis például Irán négy olyan víztározót épített, melyekből nagy mennyiségű víz párolog el. Jelenleg a víz 70 százaléka elveszik az átgondolatlan megoldások miatt!
• Az 50 éves vízügyi megállapodás is pontosításra, átgondolásra szorul.
• Továbbá szükséges lenne egyes haszonnövények lecserélése is: például azon búzafajtáké, melyek nem jól tűrik a meleget és a szárazságot.