Az olyan témák, mint az étkezési szokásaink megváltoztatása és az, hogy ki viseli az átállás költségeit, politikai szempontból érzékenyek és foglalkozni kell velük a fenntartható élelmiszer-rendszerekről szóló vitában – mondta Bernhard Url, az EU élelmiszerügyi hatóságának igazgatója az Euractivnak adott interjúban.
Megbízatásából adódóan az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos szakvéleményeket ad az élelmiszerrendszerről szóló vita legforróbb témáiról, például a növényvédő szerekről, az élelmiszerek csomagolásában használt vegyi anyagokról és az állatjólétről. Url, aki várhatóan májusban távozik az EFSA élén eltöltött 10 év után, olyan fontos kérdésekre hívta fel a figyelmet, amelyek ritkán merülnek fel az élelmiszerekről szóló nyilvános vitákban.
A zöld megállapodásról és az élelmiszerrendszerek átalakításáról beszélve azt mondta az Euractivnak, hogy "két dologgal nem foglalkoznak eléggé".
Bernhard Url: "Az élelmiszerrendszerek fenntartható átalakításhoz másképp kell étkeznünk, de erről senki nem beszél" – forrás: X
"Amit egyetlen politikus sem akar elmondani", az az, hogy az élelmiszerrendszerek fenntartható átalakításához "másképp kell étkeznünk". "A második kérdés az, hogy ha Európában szigorúbb környezetvédelmi normákat, kevesebb vegyszert, több állatjólétet akarunk, akkor valakinek ezt meg kell fizetnie."
Az első kérdés azért nehéz, mert a politikusokkal szemben "hatalmas ellenreakciót" válthat ki az állampolgárokból.
Ráadásul "az étel nagyon érzelmi kérdés, egyben értékválasztás is" – mondta az osztrák tisztviselő, aki állatorvosi végzettséggel rendelkezik, figyelmeztetve, hogy "elkerülhetetlen a heves vita".
Hangsúlyozta, hogy a vitának túl kell mutatnia a kínálati oldalon: "meg kell nézni a keresleti oldalt", az élelmiszer-fogyasztási szokások megváltoztatását is.
De a második pont – az élelmiszer "valódi ára" és a "ki fizeti meg" kérdésköre – szintén érzékeny.
Url szerint "a fogyasztók joggal mondhatják, hogy az élelmiszerárak már most is magasak az infláció miatt". Url szerint azonban "vagy a fogyasztó fizet, vagy az adófizetőknek kell megfizetniük a technológiát a támogatásokon keresztül – tehát valójában szinte teljesen mindegy. Nincs más út".
Azt mondta, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által indított párbeszéd "segíthet abban, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk", bár az EFSA közvetlenül nem érintett.
Január 25-én nem kormányzati szervezetek egy csoportja jogi eljárást indított a glifozát gyomirtó szer vitatott újbóli engedélyezése ellen. Url erre reagálva azt mondta: egy vegyi anyag kockázatainak értékelésekor a nemzeti élelmiszerbiztonsági hatóságok és az EFSA figyelembe veszik az anyag engedélyezését kérelmező iparág független kutatásait és tanulmányait is.
Az állatjólétet valakinek meg kell fizetnie – forrás: Pixabay
"A karcinogenitási, azaz a rákkeltő hatással kapcsolatos tanulmányoknak nagy súlyuk van," mert "nagy statisztikai erővel rendelkeznek, és az egyetemek általában nem engedhetik meg maguknak, hogy elkészítsék ezeket a tanulmányokat, mert drágák".
A nem kormányzati szervezetek éppen ezt a szempontot kritizálják, mivel úgy vélik, hogy az EFSA túlzott jelentőséget tulajdonít az OECD iránymutatásait követő kutatásoknak, amelyek nem tartanak lépést a legfejlettebb tudományos kutatásokkal.
Url azt mondta, hogy "mindig feszültség van az OECD irányelvei által az iparág számára biztosított kiszámíthatóság" és "az új hatás észlelésére irányuló tudományos kutatások tempója" között.
De "úgy látom, hogy ez a két áramlat, az OECD iránymutatásai és a tudományos élet kiegészítik egymást".
A glifozát ügye járt Macron és Merkel asztalán is, még sincs nyugvóponton – forrás: Pixabay
Mint rámutatott: azonban végső soron "politikai döntés", hogy a tudományos ismeretek milyen gyorsan válnak szabályozói intézkedésekké: ez "a társadalom kockázatvállalási hajlandóságától függ", és szerinte e tekintetben Európa jó úton jár.
Ugyanakkor a nemzeti és az uniós szabályozó szervek nagyobb fokú összehangolására szólított fel, hogy "ne kettőzzük meg a munkát, hanem egyszer tegyük meg a szükséges utat egy közös európai erőfeszítés során".
"Egy adott vegyi anyag toxikológiai tulajdonságai azonosak Spanyolországban, Franciaországban és Svédországban, nincs különbség [...] Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért értékeljük ezt a molekulát eltérő módon a különböző tagállamokban és az európai szinten" – mondta.
Az elmúlt években a glifozát-vita "Macron asztalán landolt, 2017-ben Merkel asszony asztalán", és "még mindig nincs elég európai közmegegyezés".
"Több Európára van szükségünk. A tagállamokkal való együttműködés jó, de még jobbnak kell lennie" – mondta Url, rámutatva a gyógyszeriparra, amely "úgy működik, mint egy svájci óra".
