Komoly lemaradást kell behoznia a magyar élelmiszeriparnak

Éder Tamással, a Bonafarm Csoport vállalati kapcsolatok és PR-igazgatójával beszélgettünk. Szóba jött az is, hogy európai értelemben még a legnagyobb hazai élelmiszeripari cégek is csak közepes vállalatnak tekinthetők.

Nemzetközi összehasonlításban nagyon jelentős versenyképességi problémákkal küzd a hazai élelmiszeripar, ebben az ágazat valamennyi szereplője egyetért. A hús-, a baromfi-, a tej-, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó ipar – valószínűleg lehetne még folytatni a sort –

az elmúlt 15-20 évben jelentősen lemaradt a fejlesztésben, múlt századi technológiákat alkalmaz.

Ebből aztán hatékonysági problémák is következnek. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet másfél évvel ezelőtti tanulmánya megállapította, hogy termelékenységi mutatóink ezen ágazatokat tekintve a legtöbb esetben már gyengébbek, mint a visegrádi országoké (V4-ek), pedig ők sem tartoznak a csúcskategóriába.

Tény, hogy az ágazat az uniós fejlesztési forrásokból a csatlakozást követő tíz évben csak alig-alig részesült. Jól mutatják ezt a számok: az előző pénzügyi ciklusban a vidékfejlesztési források 1200 milliárdjából alig 70-80 milliárd jutott élelmiszeripari fejlesztésekre. Ráadásul az ágazat nem volt felkészülve a rendkívül erős piaci versenyre sem. Nem volt se támogatás, se profit, így fejlődés, beruházás sem. Az ágazat a rendszerváltás egyik nagy vesztese lett.

A támogatáspolitikában azóta történtek kedvező változások. Vagy nevezhető fordulatnak is?

A mostani uniós költségvetési ciklusban nagyon jelentős változás történt. Az élelmiszeripar jelentős része is hozzájuthat – megfelelő feltételek esetén – fejlesztési támogatásokhoz. Összesen 300 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez a mikro-, kis- és közepes cégek számára fontos lehetőség. Egyébként lényegesen nagyobb a fejlesztési igény. Ennek a 300 milliárdnak azonban a következő három-négy évben már meg kell mutatkoznia a versenyképességben is.

A nagy cégek megoldják saját erőből a fejlesztéseiket?

A magyar élelmiszeriparban a nagyvállalatok döntő többsége csak azért esik ebbe a jogi kategóriába, mert 250 főnél többet foglalkoztat. Egyébként sem mérlegfőösszege, sem árbevétele alapján nem tartozna ide. Tudni kell, hogy európai értelemben még a legnagyobb hazai élelmiszeripari cégek is – valós piaci relevanciájukat tekintve – csak közepes vállalatnak tekinthetők.

Azt megjegyezhetjük, hogy azért foglalkoztatnak ekkora létszámot, mert nem dolgoznak hatékonyan?

Így van. Alapvetően az a probléma, hogy gyenge, régi, „lelakott” technológiával működnek. Ezért kénytelenek sok munkaerőt alkalmazni, így pedig nem juthatnak hozzá a közepes méretű cégek fejlesztési forrásaihoz.

Ezt a helyzetet áthidalandó, a nagy méretűnek nevezett élelmiszeripari cégek is pályázhatnak ma már egyedi kormánydöntésen alapuló támogatásokra. Az elmúlt évek során jó néhány cég kapott ilyen módon fejlesztési lehetőséget. Abban bízunk, hogy ez a megoldás a jövőben is fennmarad. Már csak azért is, mert a magyar élelmiszeripar teljesítményének a felét a nagynak nevezett vállalatok adják, épp ezért versenyképességük hatással van a hazai mezőgazdasági termelők helyzetére is.

Éder Tamás: "A nemzetközi verseny kőkemény, koncentrálni kell az erőfeszítéseket, nem lehet minden földrészen próbálkozni." – fotó: Agroinform.hu

Az élelmiszeripar mely ágazatai vannak jobb, illetve rosszabb helyzetben?

Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, ketté kell választani az élelmiszeripart. Vannak a hagyományos területei, mint például a baromfi-, tej-, zöldség-, gyümölcs-, hús-, gabonaágazat. Ezek esetében érzékelhető a legnagyobb lemaradás. A nem hagyományos szektor – például az izocukor, növényolaj, üdítő, kutyatáp – az elmúlt 15-20 évben nagyon jelentős fejlődésen ment keresztül. Részben azért, mert érdemi külföldi működőtőke jött be, részben pedig azért, mert innovatívabb, így eredménytermelő képessége is nagyobb. Itt nemzetközi szinten is versenyképes cégek vannak.

A hagyományos ágazatok esetében „belső versenyt” hadd ne hirdessek a tekintetben, hogy melyik van jobb vagy rosszabb helyzetben, de látni lehet, hogy van közöttük különbség. Például az integrációban sikeres, vertikálisan jobban szervezett baromfiágazat egy kicsit előrébb tart.

Hogyan áll az integrációban az egész ágazat?

Az élelmiszeripart

a technológiai-fejlesztési lemaradásokon túl működési-szervezési problémák is sújtják.

A vertikális integrációk hiányoznak, vagy gyengén működnek, vagy relatíve kevés szereplősek, ebből adódóan kicsik. Márpedig ma már nem termékek, hanem termékláncok versenyeznek egymással, ahol a szervezettség, az egymásra épülés rendkívül fontos.

Ennek felismerése már megtörtént, alakulófélben vannak azok a hosszú távú együttműködést megalapozó működési formák, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ágazat nemzetközileg is versenyképes legyen.

A készülő Digitális Agrár Stratégia egyik pontja a termékpályák szervezettségének, az integrációnak az erősítése – ezek mekkora kihívást jelentenek a Bonafarm Csoportnak?

A Bonafarm tulajdonképpen egy integrációs rendszer, ahol a szántóföldi növénytermesztéstől kezdve a hús- és tejipari készítményekig, tehát az alapanyagtól a végtermékig igyekszünk egy általunk menedzselt láncot működtetni.

A korszerű IT-alapú megoldások megjelenése az ágazatban egyszerre hoz szervezettségfejlesztési kényszert és lehetőséget. Kényszert annyiban, hogy ezek a megoldások általában drágábbak, és csak akkor térülnek meg, ha sokan alkalmazzák, nagyobb területeken. Vagyis a kisebb méretű piaci szereplők arra kényszerülnek, hogy az alkalmazások érdekében együttműködjenek, integrációkhoz csatlakozzanak. Lehetőség ugyanakkor annyiban, hogy a korszerű IT- és digitális megoldások napi szinten segíthetik a horizontális és vertikális együttműködéseket.

Természetesen a Bonafarm Csoport tagjai is folyamatosan építik be a tevékenységükbe a korszerű megoldásokat, és azok használatára az integrációs rendszerben szereplő partnereiket is ösztönzik.

Ebben a nyomon követhetőség követelménye már akadálytalanul megvalósulhat?

Abban a láncban, amelyben a vetőmagot is mi magunk állítjuk elő ahhoz a takarmányhoz, amelyet megetetünk a saját telepeinken, illetve az integrált termelőink által tenyésztett és hizlalt állatokkal, pontosan tudjuk, melyik alapanyag honnan van, milyen termény mibe került bele.

A Bonafarm Csoport hol áll a beruházásokban, fejlesztésekben?

Fejlesztési filozófiánk az volt, hogy először a szántóföldi növénytermesztésben hajtjuk végre azokat a beruházásokat, amelyek a nemzetközi versenyképességhez szükségesek. Ezt követően az állattenyésztésben, kiemelten a sertés- és a tejelőszarvasmarha-ágazatban. Itt voltak olyan fejlesztéseink az elmúlt 8-10 évben, amelyekkel

európai uniós szinten is a top 20 százalékba tartozó naturális mutatókat tudunk hozni.

Melyek ezek a beruházások?

A szántóföldi növénytermesztésben az európai átlagnál magasabb szintre léptünk. Alkalmazzuk a digitális technika adta lehetőségeket és a precíziós gazdálkodás különböző elemeit.

A sertéstartás esetében pedig nemcsak a hizlalási fázisban, hanem tenyésztésben, a malac-előállításban is olyan beruházásokat tettünk, amelyek a nemzetközi élvonalba tartoznak.

A következő lépcsőfok a feldolgozási ágazat fejlesztése. Ez sokkal nehezebb, nagyobb léptékű dolog, megyünk szépen sorba. Az első jelentős lépés egy korszerű, versenyképes vágóhíd létrehozása volt.

Ez a mohácsi vágóhíd.

Így van. Egyébként ez nem a csoport része, de stratégiai partner. Ez a beruházás lehetővé teszi, hogy a sertéseket olyan korszerű módon vágjuk le, amely a végterméket nemzetközi szinten is versenyképessé teszi.

A következő időszakban tovább szeretnénk folytatni a fejlesztéseket. Tervezünk egy modern húsipari készítményüzemet. Hogy ez pontosan mikor valósul meg, azt ma még nem lehet tudni. Közben kisebb-nagyobb fejlesztéseket a tejfeldolgozásban és a borászatban is végrehajtunk.

„Nyilvánvaló, hogy a precíziós technológia irányába kell elmozdulniuk a feldolgozóknak is.” – fotó: Agroinform.hu

Hogyan állnak a hazai, illetve nemzetközi piacokon a Bonafarm termékei?

Az előző években a húskészítmények exportaránya meghaladta a teljes bevétel 30 százalékát. Tavaly már a tejágazat is közelített ehhez az eredményhez. Mindkét területen nagyon sokat foglalkoztunk az exportpiacok bővítésével. A hús esetében például sok pénzt, időt és energiát fordítottunk a távol-keleti piacokon való minél erősebb megjelenésre. Ehhez szükséges az új mohácsi vágóhíd távol-keleti akkreditációja, amely nem egyszerű eljárás, egyes országokra még mindig folyamatban van.

Itt kell megjegyezni, hogy hatalmas kockázatnak kell tekinteni az afrikai sertéspestist, amely már megjelent Ukrajnában és Romániában. Ha a sertéspestis átterjed a határon, az a távol-keleti exportlehetőségeinket drasztikusan csökkentené.

Milyen arányokkal lennének elégedettek az exportot illetően?

A  Bonafarm Csoport cégeinek jelenléte a hazai piacon már olyan mértékű, hogy ha növekedni akarunk, akkor mind a tejtermékek, mind a húskészítmények esetében az exportunkat kell növelnünk. Bízhatunk ugyan szolid fogyasztásnövekedésben, de az igazán nagy potenciál az exportban van. Tehát

a növekedési lehetőségünk múlik azon, hogy mennyire tudunk az exportpiacokon fejlődni.

Milyen akadályai vannak az exportnak? Hogyan lehet a versenyt tartani a konkurenciával?

A nemzetközi verseny kőkemény, koncentrálni kell az erőfeszítéseket. Tehát nem lehet azt csinálni, hogy mindenhol, minden földrészen próbálkozunk. A Pick számára a magyar után a német a második legnagyobb piac, ennek megtartása, esetleg az értékesítés növelése kiemelt feladat. Emellett azt is nézzük, hogy a környező országokban hol tudunk nagyobb súlyra szert tenni. A tőkehús esetében pedig a Távol-Kelet az, amelyre nagyon sok energiát fordítottunk az elmúlt évek során.

A tej és tejtermékek esetében a potenciális lehetőségek a balkáni régióban vannak, ott próbáljuk a jelenlétünket erősíteni, továbbá a Közel-Keleten.

Hogyan áll az élelmiszer-gazdaság, benne a Bonafarm a humán erőforrást tekintve?

Ma már a menedzsment egyik legnagyobb problémája, hogyan teremtse elő a szükséges számú és megfelelő képességű munkaerőt, illetve hogyan alkalmazza a helyettesítő megoldásokat. Ha a jó szakembereket itthon akarjuk tartani vagy vissza szeretnénk csábítani, ahhoz bérfejlesztés kell. Ezt pedig csak ütemezetten, a cég termelékenységének, hatékonyságának javulásával párhuzamosan lehet végrehajtani.

Jó példaként a Bonafarm esetét tudom hozni: a mohácsi vágóhídra

több mint 200 külföldön dolgozó húsipari szakmunkást tudtunk visszacsábítani.

A megfelelő béren túl megfelelő munkakörülményekkel is. Tavaly egyébként az ágazatban országos szinten 10 százalékkal nőttek az átlagbérek, és ez nagyon jelentős lépés.

A munkaerőhiányra adott másik válasz az automatizálás lehet.

Meggyőződésem, hogy a következő 5-10 évben ez egyértelmű irány lesz az élelmiszeriparban is.

"A növekedési lehetőségünk múlik azon, hogy mennyire tudunk az exportpiacokon fejlődni." – fotó: Agroinform.hu

Az automatizálás terén mit lépett a Bonafarm?

A mohácsi vágóhíd kialakításakor már figyelembe vettük, hogy ahol csak lehet, ott automatizált módszereket alkalmazzunk. A jövőbeni fejlesztésekben ez már várhatóan mindenhol prioritás lesz.

A 2018-as PREGA Konferencián az élelmiszeriparnak külön szekciója lesz. Mit vár ettől?

Érdeklődve várom, milyen változást hozhatnak az élelmiszeripar számára a precíziós technológiával előállított mezőgazdasági termékek. Erre a nagy feldolgozók bizonyára reagálni fognak. Azért is kíváncsi vagyok erre, mert én még nem látom, hogy a precíziós gazdálkodás eredményeként – azon túl, hogy költségstruktúráját tekintve versenyképesebb lesz a termék – milyen minőségi változásokkal lehetne számolni. Valószínűleg el kell telnie 8-10 évnek, hogy tisztán lássunk. De az nyilvánvaló, hogy ebbe az irányba kell elmozdulniuk a feldolgozóknak is.